Kedves Torok Peter, es mindenki, aki veled egyetert!

Ezt irod:

>Szvsz amikor megszuletunk, meg nagyon is kapcsolatban vagyunk Istennel.
>Kesobb aztan fokozatosan elszakadunk tole, egyre inkabb kifele figyelunk:
>az embertarsainkra, a kulso vilagra, nem pedig befele a sajat lelkunkbe,
>ahol Isten lakik.

Aztan ezt:

>Valodi termeszetunk tokeletes.

Kerdes: Tudnal arra peldat adni, hogy milyen az ember valodi termeszete,
ami
tokeletes? Es ki vagy mi kesztet minket arra, hogy szuletesunk utan a
"kulso
vilagra figyeljunk, nem befele, vagyis a sajat lelkunkbe"? Ha a valaszod
esetleg az lenne, hogy a felelem kesztet erre, akkor mondd meg azt, hogy ki

vagy mi kelti a felelmet az emberben? Mas emberek lennenek azok? De hiszen
te mondtad, hogy az ember valodi termeszete tokeletes, akkor miert kene
felni mas embertol? Azert, mert ok nem tokeletesek, mert ok is felnek?
Tehat
mindenki csak fel ok nelkul, mert mindenki mas is fel? A mondanivalodnak ez

a resze nem vilagos.

Ezt is irtad:

>magunkat merteken tul bunosnek, kegyelemre
meltatlannak, alavalonak gondolni szinten a gog egyik formaja

Ehhez megjegyzes, hogy a kereszteny bun foglama nem csak rossz emberi
cselekedeteket takar, mint pl. lopas, hazudozas, stb. Hanem az is bun
kereszteny ertelemben, hogy nem hiszed, hogy Isten letezik. Ilyen
ertelemben
bunos az, akinek nincs Istenbe vetett hite. Az ilyen ember a kegyelemre
meltatlan. Hogy is tudna az ilyen embernek Isten megkegyelmezni, ha maga az

ember nem hiszi, hogy Isten nem letezik, es ebbol adodoan nem is
keri/keresi
a kegyelmet? Isten kegyelme nem automatikus, hanem kernunk kell. Ez a
szabad
akaratunk ara. A szabad akarat nagyszeru dolog, mert Isten nem kenyszerit,
viszont az ara az, hogy  nekunk kell Isten fele kozeledni. A kegyelemre
minden ember meltova valhat, ha Istenbe veti hitet, ennek a dontesnek a
lehetoseg pedig mindenki szamara adott. Isten teremtette a vilagot, nem az
ember, ezert az ember alacsonyabb rendu, mint Isten. Ez tiszta logika, nem
gog kerdese. Veszelyes allaspont, ha azzal alltatjuk magunkat, hogy jok
vagyunk mar ahogy vagyunk, es a vilagtol valo felelmre fogjuk azt, hogy ami

rossz bennunk van az amiatt van, es erre hivatkozva nem teszunk semmit,
hogy
Isten fele kozeledjunk. Ez tragikus, mert a vegeredmeny az, hogy egy
helyben
toporgunk, nem teszunk semmit, es egy csomo jotol elesunk, amit kulonben
elerhetnenk.

Reddo

Ilo kerdese hivokhoz: tegyuk fel, hogy poganyt szeretsz es egyutt is elsz
vele: vajon meddig birnad, hogy nem probalod "megteriteni", hogy picivel
sem gyakorlod "tuntetobben" a hited ... A kerdesedben keveredik a hit es a
vallas fogalma. Ez a valasz is egyben. A vallas az, ami masokat kenyszerit
egy jonak mondott vilagnezet betartasara. Ha valaki vallasos, akkor az
kenyszeriti a parjat a sajat vallasa elfogadasara. Istenben hinni mas.
Istenben hinni ott kezdodik, hogy elfogadod hogy Isten letezik, szeret
teged, o teremtette a vilagot es a vilag ugy mukodik, amilyennek Isten azt
alkotta. Ezert probalod Istent minel jobban megismerni, hogy te is minel
jobban Isten teremtmenyekent tudj elni. Ez Istennek is tetszik es neked is
jo. A hit nem egy olyan dolog, amit ra lehet kenyszeriteni masokra.
Igazabol
az Istenbe vetett hitet maga Isten ajandekozza annak, aki azt elfogadja.
Azert ajandek ez, mert az ember magatol nem tudna elfogadni, mert a hit az
ember termeszetes gondolkodasaval teljesen ellentetes. Egy nem hivo
embernek
az Istenbe vetett hit bolondsagnak tunik. Nagy kincs az, amikor valakinek
"leesik", hogy az elet tobb, mint amennyit az erzekszerveinkkel felfogunk
belole; hogy a vilag esemenyeit nem az emberek iranyitjak, hanem szellemi
erok. Hogy rajovunk ezek a szellemi erok rank is hatnak, es a rossz behatas

ellen vedekezni tudunk, a jot meg erosithetjuk. A vilag legnagyobb kincse
pedig az, amikor megismered a teremto Istent, aki minden eletnek a forrasa.

A szellemi eletben nagy kavalkad van. Nem minden szellemi ero joindulatu.
Nem minden jo, ami ismeretlen, uj, vagy mas mint a megszokott. Fontos az
is,
hogy ezt folismerjuk, es abba vessuk a hitunket, ami tenyleg az elet
forrasa. Ilyen pedig csak egy van, az az Isten, aki a vilagot teremtette es

akirol a Biblia ir.
Reddo

Kedves Reddo )!

> Isten szerete hasonlo ahhoz, ahogy egy apa szereti a kisfiat. Az apa
> szeretne a legjobbat a gyerekenek. De tudja, hogy az kenyeztetes es
> kontroll hianya csak egy devians es lazado szemelyiseghez vezet. [..]
> Es az is igaz, hogy az elet tele van buktatokkal,
> amiket a gyerek meg nem ismer, de az apja vedi tole.

Sot azt is tudja, hogy az ember igazan csak a sajat karan tanul... ha a
gyereke
det nem engeded a forro kalyhara ulni, akkor csak azt fogja megtanulni,
hogy "n
em szabad raulni a forro kalyhara, mert apa megtiltotta". De tapasztalata
nem l
esz arrol, hogy miert. Ergo adando alkalommal sokkal nagyobb bajba keveri
magat
 (es masokat), mint ha idejeben megtapasztalta volna a dolgot a maga boren.
Miert teremtett volna Isten olyan lenyeket es olyan vilagot, amiben aztan
meg k
ell oket kimelnie a "buktatoktol"?
A "devians es lazado szemelyiseg" csak egy masik kifejezes arra, hogy az
illeto
nek szabad akarata van. Gondolod, hogy Isten nem latta elore, hogy a szabad
aka
rattal ez vele jar?

> Sokszor nem latjuk, hogy rossz dolgogba kezdunk. Pl. beleszeretunk
> valakibe, aki 10 ev mulva otthangyna minket. Lehet Isten
> megszakitja ezt a kapcsolatot 1 ev mulva.

Miert rossz dolog, ha egy kapcsolat veget er 10 ev mulva? Es mennyivel jobb
az,
 ha mar 1 ev mulva veget er?

> elhetjuk at, valojaban csak Isten vedelme alatt vagyunk. A szabad
> akaratodbol belefoghatsz olyan dolgokba, amiktol Isten ovni akar teged.

Masszoval "azt csinalsz amit akarsz - kiveve a B mellekletben felsorolt
dolgoka
t" ;-)
En nem hiszem, hogy Isten ilyen felteteles, korlatozott, kicsinyes
letezesben g
ondolkodna. Mert akkor o maga is felteteles, korlatozott, kicsinyes isten
volna
 . Az enyem nem olyan :-)

> Arra a tagabb temara lyukadunk itt ki, hogy van-e a
> vilagban abszolut igazsag, tehat egy szabalyrendszer szeru dolog, ami
> szerint elni jo? Vagy minden relativ, es az embertol fugg-e,
> hogy mi a jo es rossz?

Valaszaim: nem es nem :-)
Az elet csodaja eppen abban van, hogy nem lehet teljesen szabalyok szerint
elni
 (bar sokan megprobaljak - es emiatt aztan szenvednek).
A dolgok onmagukban nem jok es nem rosszak, csak mi nevezzuk oket ilyennek
vagy
 olyannak. Ezek az elnevezesek pedig termeszetukbol fakadoan relativak.

> Igen, van egy abszolut igazsag, aminek ha ellene megyunk, az
> elobb-utobb csak fajdalmat okoz. Ezt az abszolut igazsagot a
> Biblia irja le.

Valamint a Talmud, a Koran, a Tao Te King, a Tripitaka, a Vedak, a Tibeti
Halot
taskonyv... stb.
Mindegyikben benne van es egyikben sincs benne. Mert hogyan is lehetne
Isten di
csoseget belefoglalni nehany millio papirra vetett irasjel sorozataba?

> Minenkitol, aki ugy erzi o nem bunos, kerem gondolkozzatok el
> a kovetkezo szituaciokon, csak peldanak okaert:
>
> 1. Fulig szerelmes vagy valakibe. A parod egyszer csak
> megcsal. Fajni fog? Haragudni fogsz ra? Rosszat fogsz rola
> mondani masoknak? Ha igen, miert?

Valaszaim: igen, nem, nem.
Ha a parom massal szeretne folytatni az eletet inkabb, mint velem, nem kell
meg
csaljon, leulhetunk es megbeszelhetjuk a dolgot felnott emberek modjara.
Mivel
szabad ember, elfogadom a donteset, meg ha pillanatnyilag nem is esik jol.
Egy
kapcsolat akkor mukodik jol, ha mindket fel teljesen szabad akaratabol
folytatj
a.

> 2. Eleted szerelmetol az utcan eroszakkal elveszik a
> penztarcajat, tele penzzel, de nem verik meg. Haragudni fogsz a
> tamadokra? Megutned oket, ha tudnad utana nem lesz semmi bajod?
> Rosszat fogsz mondani a tamadokrol masoknak? Ha igen, miert?

Valaszaim: nem, nem, nem.
Ha ott vagyok en is, nyilvan igyekszem megvedeni. De ezt is igyekeznem
tiszta f
ejjel tenni, nem haragbol. Azaz megprobalnek csak annyi kart okozni,
amennyit m
uszaj, hogy magunkat megvedjem.
Aki arra fanyalodik, hogy masokat kiraboljon, az sokkal nagyobb bajban van
mint
 en magam. Azzal, hogy haragszom ra, vagy megutom, vagy rosszat mondok
rola, se
mmit sem oldok meg, meg, sot valoszinuleg csak rontok a helyzeten. Anelkul,
hog
y alaposan ismernem a korulmenyeket (es magamat), nem lehet (nem ajanlatos)
ite
lkezni senki felett.
Peter