Libia: visszaemlekezes 11 ev tavlatabol
(6. resz)
Korabban mar emlitettem, hogy lehetosegeim szukossege ellenere
azert ket hosszabb utat sikerult megtennem Libia szaharai reszen.
Az elsore 1986 nyaran kerult sor, egy negynapos arab unnep
nyujtotta lehetoseget kihasznalva. Az utvonal:
Miszurata-Hun-Szebha-Ubari-Gat-Al
Birket-Ubari-Szebha-Brak-Mizda-Garian-Tarhuna-Miszurata. Kozel
3000 km negy nap alatt.
Az utra oten mentunk: egy svajci nemet srac volt a vezetonk,
velunk volt egy valodi nemet, egy cseh es voltunk mi ketten,
magyarok. Ket kozos jellemzonk volt: mindannyian a vasmu
epitkezesen dolgoztunk es vonzott minket a Szahara vilaga.
Tobb napos elokeszulet soran szedtuk ossze az uthoz szukseges nem
csekely mennyisegu cok-mokot, elelmiszert, eszkozoket, a
taborhely felallitasahoz szukseges alkalmatossagokat. Ket Peugeot
kombi szemelyautot tudtunk szerezni, amelyek fenyesen bevaltottak
hozzajuk fuzott remenyeinket. Eleg nagyok voltak ahhoz, hogy a
cuccon kivul kenyelmesen elferjunk bennuk, az egesz uton semmi
muszaki problema nem tortent veluk (illetve az egyiknek leszakadt
a kipufogoja, de megdrotoztuk), pedig kulsore meglehetosen
viharvert allapotban voltak.
Miutan beramoltunk mindent, hajnali negy orakor elindultunk
Miszuratabol. Kellemesen langyos tengeri szello fujdogalt es meg
nem sejtettem, hogy utunk elso napja lesz a mai napig is eletem
legfarasztobb, fizikailag a legnagyobb igenybevetelt jelento
napja. Mint mar emlitettem, nyar volt, a legforrobb idoszak,
amikor meg a tengerparton is langot fogott az ember haja, nemhogy
benn a szikla- es homoksivatagok videken. Indulas utan, ahogy
haladtunk del fele es a nap is felkelt, rohamosan kezdett noni a
homerseklet. Az autoban legkondi nem volt, ha lehuztuk az
ablakot, mintha hajszaritoval fujtak volna befele, ha meg
felhuztuk, meg akartunk fulladni a melegtol. Az autonkban levo
homero del fele mar tobb, mint 50 fokot mutatott a kocsiban. Ez a
hirtelen homersekletnovekedes, melyhez nem volt idonk
akklimatizalodni, nagyon megviselt minket. Kicsit eloreszaladva:
az ut utan meg legalabb egy honapig gyengek voltunk, mint a
harmatos rozsaszal.
Miszurata utan 110 km-rel a tengerparti utbol, deli iranyban Hun
fele kiagazik a Szahara belsejebe vezeto ut. Ettol az elagazastol
kezdve mintha egy masik vilagban jarnank: a viszonylag surun
lakott terulet veget er, a telepulesek kozotti tavolsag megno es
az aszfaltut keskeny csikjan tul mar a nagybetus Termeszet, a
sziklak, a szel, a homok az ur. Az ut kezdetben monoton siksagon
halad, majd lassan eleri az alacsony Vaddan-hegyseg nyugati
peremet. Errefele mar alig van novenyzet. Hun es Vaddan utan
nemsokara egy lapos, vulkani hegyseg fekete kozetei tunnek fol a
tajban: a Szauda-hegyseg hatalmas bazalthammadaja mellett vezet
az ut. A hammada a sziklasivatagok legzordabbika, az abszolut
jarhatatlan terep. Keletkezese az ejszakai es a nappali
homerseklet kozotti jelentos kulonbsegnek koszonheto. Nappal a
fekete bazalt 50-60 fokra is felmelegszik, ejszaka viszont akar
20 fok ala is sullyedhet. Ezt a folyamatos igenybevetelt hosszu
ideig nem birja a kozet, a homersekletvaltozas okozta
feszultsegek elobb-utobb megrepesztik es szetdaraboljak. A
kezdetben egyseges bazaltsiksag eles sziklakka hasadozik, melyen
meg a teve sem kepes jarni, a motoros jarmuvekrol nem is
beszelve. A tajat a latohatarig ez a fekete sziklasivatag
boritja. Az uttol delkeletre egy masik, meg nagyobb vulkanikus
hegyseg fekszik, a Harudzs. (Errol a videkrol is szol Nikolaus
Benjamin Richter: Felejthetetlen Szahara cimu konyve - Gondolat
kiado 1957. Antikvariumokban meg megtalalhato.)
Elhaladva a Szauda-hegyseg mellett a Szebha varosa fele vezeto
elagazashoz erunk. Itt az elagazasnal felvettunk ket negert, akik
egy bodeban vartak, hogy valaki jojjon az igen alacsony forgalmu
uton. Termeszetesen felvettuk oket, mert a sivatagban senkit nem
lehet otthagyni. Itt csak a kolcsonos segitsegnyujtas elve
alapjan lehet elni. Ennek az elvnek jotekony hatasat mi is
tapasztaltuk kesobb. Tovabbmenve egyszer csak nagy porfelhot
vettunk eszre a lathataron. Mi, tudatlan europaiak kiugraltunk a
kocsikbol es lazasan fenykepeztuk a jelenseget, a ket neger pedig
csodalkozott, hogy mi mi a fenen izgulunk. Es lass csodat: nehany
perc mulva husito ESO hullott az egbol. Na erre mar fekete
barataink is kikaszalodtak egy kis zuhanyozasra. Az eso azonban
percek alatt elallt, az ut pillanatok alatt felszaradt es a
csodanak vege szakadt. Beultunk es tovabbmentunk.
Deltajban elertuk a regiokozpontnak szamito Szebha varosat. Ne
tessek itt valami metropolisra gondolni, egy hosegben es porban
fuldoklo varoskarol van szo, nehany ezer lakossal. De itt, ezen a
helyen ez nagyvarosnak szamit. Egy eukaliptuszligetben kerestunk
egy kis arnyekot es alig pihegve ledoltunk a magunkkal hozott
gyekenyszonyegre pihenni.
Mindezidaig nem sok szo esett a sivatagi utak legfontosabb
keszleterol, a VIZROL. Igy nagybetuvel. Indulaskor tobb
muanyagkannat toltottunk meg eme neduvel. A kannakban persze
hamar felmelegedett, delben mar kb. 40 fokosra es a muanyag izet
is atvette. Eleg szornyu ize lett, amit citromle adagolasaval
sikerult kisse elviselhetove tennunk. Ezt ittuk, szinte
folyamatosan, mert inni mindenkeppen kellett. Es nem erdekelt
minket az iz es a homerseklet, az volt a lenyeg, hogy folyjon. A
sivatag tobb mindenre megtanitja az embert. Peldaul arra, hogy
ertekelje az egyszeru vizet es tudatositsa valodi erteket. Az
agyoncivilizalt europai, aki vizet mar csak udito, sor, bor, tea,
kakao, stb. formajaban iszik, reg elfelejtette ezt. A sivatagi
utak szabalyai szerint egyebkent a viz es uzemanyagkeszletet
minden leheto alkalommal teljesen feltoltottuk, meg akkor is, ha
alig nehany liter hianyzott a kannakbol. Ott, ahol az
uzemanyagkutak vagy a viznyerohelyek tavolsagat 100
kilometerekben merik, ez alapszabaly. Enni az egesz uton alig
ettunk, leginkabb csak estefele probaltunk meg kotyvasztani
valamit a magunkkal vitt konzervekbol.
Delutan 2 oraig doglottunk Szebha mellett az arnyekban, akkor
felkaszalodtunk, beultunk a felforrosodott kocsikba es
tovabbindultunk Gat fele. A homerseklet a tetofokara hagott es
valami olmos kod telepedett az agyunkra. Csodaltam, hogy a
soforok hogyan birjak, mert akkor meg nem tudtam, hogy hosszu
uton tulajdonkeppen a sofornek van a legjobb dolga, hiszen mindig
lekoti az auto vezetesevel jaro tevekenyseg. Szebha utan
oazisvarosok lancolata kovetkezik es az uttol eszakra az Ubari
homoksivatag hatalmas dunei tunnek fel. Megalltunk egy kis
pihenore Dzserma oazisban. Alighogy leallitottuk az autokat,
megjelent egy arab fiu es erdeklodott, hogy kifelek-mifelek
vagyunk. Svajci vezetonk turhetoen beszelte az arabot es
elmeselte, hogy honnan jovunk. A fiu elismeroen bolintott, majd
eltunt, de kisvartatva megjelent egy vodorrel, amely szinultig
volt dionyi szemu szolovel, datolyaval, naranccsal, mindazzal a
finomsaggal, ami csak egy oazisvaros mezogazdasaga nyujtani
tudott. Hozott egy nagy, huvos dinnyet is, ami gyakorlatilag viz.
Mindezt nem baksisert, hanem csak ugy, mert latta rajtunk, hogy
messzirol jottunk es faradtak vagyunk. Atadta az ajandekot,
elkoszont es elment.
Egy kicsit hadd ugorjak ki a temabol! Nem ez volt az elso es nem
is az utolso eset, hogy az onzetlen segitokeszseg es joindulat
jelet tapasztaltam az araboktol. Akik nem viseltettek
eloitelettel irantuk, erdeklodtek orszaguk, eletuk irant, vagy
europai letukre beszeltek a nyelvuket, azokat nagyon pozitivan
fogadtak. Harom es fel ev alatt egyetlen, tulajdonkeppen
jelentektelen eset fordult elo velem, amit atrocitasnak
nevezhetnek. Mindenkinek csak azt tudom tanacsolni, hogy ha nem
szereti az arabokat, ne menjen arab orszagokba, mert mindent
rossznak es elviselhetetlennek fog latni. De teljesen teves az
Europaba vetodott arab valutauzerekbol vagy az agyament iszlam
terroristakbol altalanosito kovetkezteteseket levonni.
Bar hadd legyek optimista: akik a HIX utazasi levelezolista
elofizetoi, azokrol nem is tetelezhetek fel mas nepek es orszagok
ellen iranyulo negativ eloiteleteket.
folyt. kov...
|
