Csütörtökig nem leszek, addig legyen helyettem egy mese: 

Három ember a folyóparton, avagy mese a szúfiról, a 
druidáról és a lévitáról:
 

Volt egyszer hol nem volt, a Kába Kövön innen, de a 
Stonhenge-en túl, volt egyszer egy hatalmas folyó. Egy 
druida és egy szúfi összetalálkoztak a partján, és 
megörvendtek annak, hogy az érdekszférájuk és a munkásságuk 
felségterülete immár a térben és az időben is egybeér. 
Eddig ugyanis a szúfik és druidák fénykora mind a térben, 
mind az időben elkülönülve érvényesült, volt hát minek 
megörvendeniük.... 

Addig-addig mentek mendegéltek, míg egyszer csak odaértek 
egy folyóhoz. A druidák,  - mint köztudomású -  úgy szoktak 
átkelni a folyón, hogy az innenső ártérben keresnek egy 
tölgyfát, belelépnek az aurájába, amikoris az esetleges 
titkos szemlélő csak annyit látna, hogy hirtelen 
felszívódnak benne. A folyó túlsó felén pedig szépen 
kilépnek egy másik tölgyfa aurájából, majd pedig mint aki 
jól végezte a dolgát, úgy bezárják maguk mögött a 
dimenziókapukat a Hermész-Kulcsokkal, mint ha az egészből 
egy szó sem lenne igaz. Ha nincs tölgyfa, az sem baj. Ekkor 
ugyanis a legmagasabb fokon álló druidák elővesznek egy 
makkot a zsebükből, és gyorsan elültetik, még mielőtt egy 
arra járó disznó megenné. Majd pedig a majdani tölgyfa 
ugyancsak majdani aurájában már az aktuális jelenben 
megcsinálják a fenti trükköt, és máris átkeltek a folyón. 

A szúfik sem sokat teketóriáznak. Leterítik a varázs-
szőnyegüket, ráülnek, és úgy átmennek vele a folyón, mint a 
cserbenhagyásos gázoló a részeg falusi biciklistán, vagy 
mint a szabadságos tüzér regiment a kuplerájon. Amelyik 
szúfi nem szédülős, és nem tériszonyos, az akár át is 
repülhet a folyó fölött a varázs-szőnyegén. 

Summa-summárum, térjünk vissza a folyópartra. A szúfi félt, 
hogy kettőjüket nem viszi át a varázsszőnyeg, a druida 
pedig attól félt, hogy nem tudja mindkettőjüket elég 
ügyesen teleportálni. Illetve abban sem volt biztos, hogy a 
szúfi varázs-szőnyegét is magukkal tudnák vinni. Így hát 
ott töketlenkedtek a folyóparton, és egyeztették a közös 
pontokat a saját hagyományos mágiájukban Az egész jelenetet 
látta egy lévita. A testtartásukból és a 
gesztikulációjukból a lévitának nem volt nehéz 
kikövetkeztetnie, hogy a szúfi és a druida is a túlsó 
partra igyekeznek, ráadásul rövidesen ki fog derülni, hogy 
ugyanazzal a céllal....... 

A lévitáknak se tölgyfa-trükkjük, se repülő varázsszőnyegük 
nincs, de a mi mesebeli lévitánk egy csöppet sem 
kételkedett abban, hogy a megfelelő időben ő is át fog 
jutni a túlsó partra. Ugyanis neki volt egy valag pénze. 

Nehogy valaki is azt higgye, hogy a meseíró káromkodik. 
Nem! Itt mindkét furcsa szó esetében pusztán csak arról van 
szó, hogy a druida és a szúfi tökéletlenkedtek, de a magyar 
nyelvben az egyszerűség kedvéért sokan rövidítenek, így 
lett a 'tökéletlenből': 'töketlen'. A lévitának a 'valag' 
pénze is valójában azt jelenti, hogy van 'valamennyi' 
pénze, de a 'valamennyi' szót elharapva, és a közepére 
egy "g" betűt rakva a "valag pénz" kvázi mértékegységet 
kapjuk. 

Így leírva nem különösebben számít, hogy kiírjuk-e a szavak 
teljes alakját, vagy sem. De ha valaki hangosan felolvassa 
őket, akkor könnyen megeshet, hogy a hosszú hangos beszéd 
miatt kihűl a gyomra; - ám az ekkor szükségessé váló sok-
sok meleg teától ugyanolyan sokat kellene pisilnie, mint 
ugyanannyi hideg sörtől. 

Na szóval, ott tartottunk, hogy a lévita miközben távcsövön 
figyelte a szúfit és a druidát, közben a másik kezével hol 
a pajeszát simogatta, hol pedig a valag pénzét cirógatta a 
zsebében meghitten.  

Végül kiruházott, megruházott, átruházott, felruházott, 
beruházott; - ugyanis aki nem tudná, nos a 'lévita' szó 
abból ered, hogy állandóan 'vitákat' gerjesztenek a 'lé' 
körül. Majd végül rövidesen egyszerre épül fel a folyó 
felett egy pazar híd, illetve alatta egy hatalmas alagút. 
Így aztán minden varázs-szőnyeg, minden tölgyfa-
dimenziókapu és minden fillér a folyó túlsó partja felé 
mutat, illetve törekszik. 

Legvégül meg kell említeni, hogy noha a lévita nem tudta, 
hogy mind a hármuk célja valójában egy, attól függetlenül 
tudatosan építkezett a túlpart felé. 

Ugyanis a szúfi, a druida és a lévita egyaránt a 
Királynőhöz készülnek, aki a folyó túlpartján lakik, hogy 
hódoljanak előtte. A druida már néhányszor hódolt a 
Királynőnek, a szúfi is nagyon készül, de lássuk, hogy most 
ki ér oda hamarabb, és kit fogad szívesebben a Királynő. 

Jelenleg még nem tudni bizonyosan, hogy ki jut át 
leghamarabb hármójuk közül, de legkésőbb a Királynőnél 
úgyis mind a hárman összetalálkoznak........ 

 

Aki nem hiszi a piszi, az egy tapsifüles nyuszi, és legyen 
a hutuk kezében egy tuszi.....

Gyuluskám! 

Eddig csak mellettem beszéltél el, de most már önmagad 
mellett is elbeszélsz. Egy meddő erölködés az egész 
leveled. Ez a "fent Keleten", "fent Délen" féle magyarázat 
tisztán mutatja, hogy beláttad, hogy intellektuálisan 
kimúltál, de annak belátását halogatod, hogy nem kellett 
volna ilyen nagy mellénnyel mindenáron nekimenned a 
hipotézisemnek. 
Az érveimre való válaszolásokból néhányat egyszerűen 
kihagytál. Hallgatás beleegyezés. 
A déli féltekével példálóznod szintén ügyetlenség. Én csupa 
északi féltekés példát hoztam, te pedig egy déli féltekés 
figyelemelterelő tüsténkedés képbe eröltetésével szeretnéd 
mégis megnyerni a meccset. 
A Hermész Triszmegisztosz féle "nyugati" jóslat keleti 
beteljesedése tűnik a leginkább megyőzőnek a számomra, a 
többi példa csak amolyan jel, ami éppenséggel nem szól 
ellene..... 
Azt a mintát kellene elfelejteni, hogy olyan aspektusból 
mondunk vagy írunk dolgokat, mint ha éppen az általunk 
felhozott utolsó érv döntötte volna el végleg a vitát. Ha 
értünk valamihez, még akkor is illene óvatosnak lennünk, 
hát még neked Gyuluskám, amikor olyan témákhoz is 
hozzáböfizel, amelyekhez halvány szellentésed sincs. Nem 
fogadod el, hogy dicsérlek azokért a húzásaidért, amikor az 
általad is értett dolgokhoz szólsz hozzá viszonylag tűrhető 
dolgokat. Nem! Neked ott is böfizned, majd vérezned kell, 
amely támában nem álltál sorba, amikor a Tudást és 
tehetséget osztották. Nem veszed észre (-legalábbis még 
hátravan nálad ez a katarzis-) hogy te csak egy kocka 
lehetsz a teljes mozaikban, de nem maga az összkép. Kár ez 
utóbbi aspektusból levelezned, a mellébeszéléseddel már 
megint csak kárt tettél magadban. 
Célozgatsz rá, hogy jót tenne nekem kifelejtenem magam a 
listáról; - nos az tenne jót a világnak, ha mindenki 
lemondana az imént ecsetelt mintáról; - amikoris az 
elementáris óvatosságot mellőzve pampox hozzá dolgokhoz. 
Az, hogy nárcisztikus paranoiásnak aposztrofálsz, 
sértegetsz a semmiért, már külön kuriózum. Írod, hogy "nem 
érdekes, hogy a profokat meggyőztem a Lucóról.... Neked nem 
érdekes Gyuluskám, akin olyan szabadon keresztülpofáz a 
Lucó, mint amilyen szabadon ma átjárhatnak a németek a 
hajdani berlini falon...... Írod, hogy rámhagyták a Lucós 
dumát, csak hogy lerázzanak. Akkor nem tudom, hogy az egyik 
miért mondta, hogy bármikor bármivel keressem, a másik meg 
miért gazsulál nekem, hogy írjak cikkeket az újságjába, 
mert az olvasóktól csupa jó visszajelzés van rá. Tudom, 
Gyuluska megmondta, hogy csak leráztak.... No persze te 
emigráns magyar lapot nem olvasol....
Azt hitted, ha az értetlenkedéseddel magad után tudsz 
vonszolni, akkor mind a ketten hülyének fogunk kinézni, és 
ennek érdekében feláldoztad magad. Haladj egyedül....

Tom

bizony, van egy olyan rossz szokasom, hogy ha valahol baromsagot 
olvasok, akkor megirom, hogy az baromsag. Ezutan is ezt fogom tenni, 
barmennyire is faj a druidaknak.

Udv:
Jano

U. Ja, es nem en vagyok Szilagyi Andras, de ezt a paranoidok ugyse 
latjak be.