Hello Agykontrollosok
A levelet két részre kellet osztanom, hogy a hixre fel tudjam küldeni.
Már elküldtem egyszer a yahoo agykontrollra, csak ide is el akartam
küldeni, mivel et tudtommal többen olvassák. Azóta persze még írtam is
hozzá egy-két új gondolatot, ami közben eszembe jutott.
Elolvastam már (tudtommal) minden agykontroll könyvet, de sajna az én
problémámra egyik sem tudott orvosságot adni.
Sajnos van(nak) olyan ember(ek), aki nem mer a
a belsőjével kapcsolatot teremteni, NEM TUD LEMENNI ALFÁBA, vagy
ha le is tud menni, azt sajnos ő nem veszi észre, ő nem tudja a
különbséget, hogy mikor van lent, és mikor nincs, mert hisz mindig
tudatosan gondolkodik, és ő az alfába állapottól MINDIG VALAMI
EXTRÁT VÁR, valami olyat, amilyet eddig még nem érzett, pedig tudja,
hogy, hogy az is egy olyan állapot, ami már volt az eddigi életében.
Így, mivel nem jönnek az eredmények azonnal, HAMAR FELADJA, és kész.
Sajnos az ilyen emberek ezen felül még MINDENT IRÁNYÍTANI IS
AKARNAK, és így persze amikor pl: az NLP belső átalakulás
gyakorlatnál várnának valami választ a "bensőnktől" (ez a módszer
feltesz egy kérdést önamagammal kapcsolatban, és arra várja a
választ), akkor űlltalában vagy mert nem tudja megvárni, vagy mert nem
érzi rá magát képesnek, KITALÁLNAK VALAMIT TUDATOSAN, és persze ha
megkapja is a választ, akkor nem tudja eldönteni, hogy ezt most ő
találta ki, vagy tényleg a belsője küldte neki. Tehát NEM TUDNAK
KÜLÖNBSÉGET TENNI BELÜLRŐL JÖVŐ, ÉS A KITALÁLT (IRÁNYÍTOTT) KÖZÖTT.
Persze, mivel NINCS OTT VALAKI, AKI MEGMONDJA, hogy ő már lent van,
és hogy ez a belső válasz, amit most kapott, ezért ő KÉTELKEDIK A
DOLOGBAN/DOLGAIBAN (mert nem hisz magában?), de AMIKOR TUDJA,
hogy ez az, ez egy jó megoldás valamire (akár tudatosan is rájött),
akkor BETEGESEN RAGASZKODIK HOZZÁ, ÉS MINDENT ÍGY AKAR MEGCSINÁLNI.
A kitalálás mellet az ELKALANDOZÁSRÓL már nem is beszélek (nem csak
meditáció közben, hanem sokszor beszélgetés közben is)(mindenhonnan
meg akar menekülni?).
FÉL ATTÓL, HA VALAMIRE AZT HISZI, HOGY TUDJA, akkor azzal átveri
magát, mert erősítette meg azt valaki. (főleg, ha valaki másképpen
gondolja azt).
Tudni kell még, hogy amikor ez az ember úgy érzi, hogy irányítani
akarják (egy kissé elfajult benne ez a dolog), akkor ÁLTALÁBAN
VISSZAFOGJA MAGÁT, még ha így lemarad sok jóról is.
Ez általában még olyankor is előjön, amikor tudja, hogy ő neki
attól van jó kedve, hogy valami történt, vagy valakivel találkozott,
akkor már nem akarja, hogy jó kedve legyen, mert valami irányította
(tudom, ez egy kicsit fura dolog, de így van sajna)
(lehet bizonyítani akarja, hogy őrá nem hat semmi, és, hogy SENKI SE
TUDJA ŐT MEGSZÓLNI MÉG CSAK VÉLETLENÜL SEM, HOGY NEM MAGÁTÓL VAN
JÓ KEDVE) (mindent magától akar megcsinálni?).
Sajnos, mivel nem tudja élvezni sokszor a jó dolgokat, ezért sokszor kell
erőltetnie a nevetést, hogy (szerinte) mások ne tartsák mujának, és
visszataszítónak, aki NEM TUD (AKAR?) SEMMIBEN EGYÜTTMŰKÖDNI, AKIVEL
NEM LEHET HÜLYÉSKEDNI.
Ez az ember sokszor úgy próbálja átélni azt az állapotot, amit a másik
már átélt, hogy megcsinálja ugyanazt a mozdulatot, amit a másik tett,
és attól várja az eredményt, érzést (pl: hall egy jó viccet, vagy poént,
amihez kell egy helyzet, akkor ő azt más helyzetekben is elsüti, ahol
nem odaillő, és várja, hogy jó legyen, de sajna ez nem jön össze.)
Ez valami olyasmi, hogy TETTEK MEGISMÉTLÉSÉVEL AKAR ELÉRNI ÉRZÉSEKET,
mert a többivel nem is akar foglalkozni.
Nem akarja abbahagyni azt, amiről látja hogy nem megy, mert ő találta
ki, és betegesen ragaszkodik hozzá, mert elkézelte, hogy milyen jó
lesz neki azzal úgy.
Ne kelljen odafigyelni, hanem menjen magától belülről (mint a
másiknak), mert neki sokszor erőltetnie kell a dolgokat, hogy
menjenek, míg a másikon cask annyit lát, hogy ő egyszerűen csak
csinálja.
Amikor képzelődik, hogy milyen életet szeretne, akkor mindig olyannak
képzeli magát, aki fontos, aki mindig mindent tud.
Mindig bele akarja képzelni magát a másik helyzetébe, és abban éli át
a szerepet, és a helyzeteket.
Ha figyelik, akkor mindig valami különlegeset akar csinálni, és ezért
sokszor hibázik, vagy zavartnak tűnik.
Sokszor azért nem akar jobb lenni, hogy a, másik ne érezze magát
hátrányba, és ezért visszafogja magát. (fél attól, hogy könnyebb lesz
az élete, mint a többieknek, és ezért majd utálni fogják őt)(sokat
számít neki, hogy mit gondolnak/gondolhatnak róla az emberek)
stb. stb. stb. (nem akarom folytatni, mert a HIX szervernek is van véges
tárkapacitása :-)) ) (egyébbként kielemeztem saját magmat)
Na szóval, ez volnék én, és a segítségeteket kérném a saját, és a
többi ilyen önfejű, és racionálisan gondolkodó ember nevében.
(egyébként, bár nem sokat, de már láttam ilyen jellegű emberek
segítségkérést. Néhányukkal felvettem én is a kapcsolatot, de
nem lettem okosabb).
Mivel én nem vagyok annyira letörve (mert már meggyőztek a
könyvek, és egy (részben) saját módszer arról, hogy az ember lehet
több és boldogabb, ezért én nem adom fel (bár nem tudom, még meddig),
csak az idegesít, hogy nem tudom kihasználni az ember erőforrásait,
vagy ha ez kihasználás is, amit most csinálok, akkor pedig az, hogy
rosszul használom azt. Nagyjából már megvannak a korlátaim, de sajnos
nem tudom őket megváltoztatni, vagy eltörölni.
Azt kell mondjam, azoknak, akinek mennek ezek a dolgok, azoknak
könnyű (alfa állapot, boldog élet, stb.).
Tudom ebben van egy kis irigykedés is, viszont semmi rosszakarat.
Azok, akiben nem lettek kialakítva ezek az ellenkezések, és a
ragaszkodás egészségtelen szintre való emelése, ők el tudjátok érni
azokat az állapotokat, és ott el tudnak indítani olyan folyamatokat,
amik az életben előrébb visznik. De sajnos az ilyen gondolkodású
emberek, mint én, nem igazán tudnak még a racionális gondolkodás
feletti dolgokat csinálni, pedig hisznek benne (legalábbis én hiszek
ezekben)
ár nem vagyok ideges ezek miatt, mert tudom, hogy megváltozhat az
életem, de sajna nem tudom, mikorm és hogyan, epdig a fiatalkorról nem
akarok lemaradni (23 éves leszek), és végre szeretnék "kicsit"
bátrabban csajozni is.
A tanfolyamot már elvégeztem, és nagy reményeket fűztem hozzá, csak
mivel azonnal várom a nagy eredményt, ezért ezek elmaradtával a
gyakorlatok is abbamaradtak.
Arra kérem azokat, aki segíteni akarnak, hogy ha lehet, akkor ne
(csak) azt írjátok le, hogy veletek veletek is van/volt ilyen, mert
sajnos attól nem tudok megváltozni. Nekem (szerintem) át kell élnem
a dolgokat, és rá kell jöjjek, hogy végre megváltozhassak.
Mivel tudom, hogy vannak segítők (alfában), arra kérlek titeket, hogy
őket is kérdezzétek meg, mert ha én kérdezném meg a sajátjaimat, akkor
úgyis én találnám ki a válaszukat (persze nem mindig, de amikor nem
egyértelmű, akkor sem tudom, hogy most ez tőlük jött, vagy én találtam ki)
Itt most tudom, egy kicsit rátok hárítom a feladat egy részét, de ha
sikerül végre kikászlódnom ebből az állapotból, akkor egyel több
ember lesz, aki segít az arra rászorulókon.
Sajnos van bennem olyan is, hogy nem akarom elfogadni a külső
segítséget, de ezt általában pár napos, folyamatos érvelésekkel, és
saját magam meggyőzésével néha meg tudom szüntetni.
Segítsetek abban, hogy hogyan lehet a tudatos (akaratos), és a nem
tudatos (akaratos) dolgokat elkülöníteni?
FOLYT-------->
|
