2000. julius 2.
Reggel a hasunkra sutott a nap, ebreszto. Reggelire mar a megszokott
menu, fott rizs, sult krumpli es valami helyi fubol keszitett tea.
Visszahajoztunk Punoba, majd delutan Sillustani volt a program. A
csoportbol senki mast nem erdekeltek a tornyok, inkabb aludt mindenki,
ugyhogy egyedul kellett nekivagnom. Sillustani tornyai (a "chullpa"k) osi
temetkezesi helyek, meg az inkak elott idokbol. A tornyok aljaba kis ureget
vajtak, ebbe helyeztek a halottakat. Ugy gondoltak, hogy a tornyok a
falloszt jelkepezik, es mivel ezek erintkeznek az anyafolddel, a belejuk
helyezett halottak ujjaszuletnek. Precizen faragott, tokeletesen illeszkedo
kovekbol allnak a tornyok. Az itt elo Colla torzset az inkak hoditottak
meg,
lehet, hogy toluk tanultak el hires epiteszetuket. Mig a spanyol hoditok
mindent leromboltak, ami az utjukba kerult, az inkak inkabb megfigyeltek,
mit tudnak a meghoditott nepek. Nem veletlen, hogy annyira jok voltak
epiteszetben, csillagaszatban, aranymuvessegben, stb. - ezeket mind-
mind a leigazott torzsektol tanultak, akiket magukba olvasztottak. A
tornyok az Ayumara to mellett allnak, festoi kornyezetben. A vezetonk
szerint nem veletlen, hogy ide epitkeztek az osi indianok, az egesz terulet
magneses mezo. Mutatta is az iranytujet, hogy nem mukodik (kesobb
mashol viszont rendben volt). Azt is megtanultam, hogy repesztettek szet
az oriasi koveket: nappal vizet csorgattak a repedesekbe, ami megfagyott
ejszakara es szetrobbantotta a koveket. A kornyeken egy picike muzeum
is van, nehany helyes mumiaval. Visszabuszoztam a varosba, lassan este
lett, elmentunk egy pizzeriaba Nancyvel. Hozzankcsapodott Bill, a 65 eves
rangidos csoporttarsunk is, aki szokas szerint folyamatosan morgott, hogy
a tejeskavejat nem ugy hoztak ki, ahogy o szereti. Hol a tej keves benne,
hol nem eleg meleg, hol nem eleg edes, valami baj mindig van. Azt nem
tudom, hogy az ilyenek miert nem maradnak otthon. Vacsora utan
beneztunk a varos ejszakai klubjaba, es ez masoknak is eszebe jutott, a
fel csapat osszeverodott itt. Valami egeszen oruletes tanc indult be,
hajnalig roptuk a parketten. Szoloban, parban, korben, osszekapaszkodva,
faradhatatlanul.
2000. julius 3.
Egy utolso hosszu buszozas, La Pazba. A Titicaca to mellett hajtottunk
egesz nap, csodalatos volt a taj. Meg soha nem lattam ennyire gyonyoru
melykek vizu tavat. Copacabana varosaban alltunk meg ebedelni, a helyi
specialitast, pisztrangot. A varoskanak gyonyoru, mor jellegu katedralisa
van, nem is lattunk meg ilyet errefele. Van itt egy fura szokas, az
autokeresztelo. A templom elott felviragozott, felszalagozott autok es
buszok sorakoztak. Egy papucsos ficko szep nyugodtan kisetalt a
templombol es szentelt vizet lottyintett az autok kerekeire. A tulajdonosok
halasan kezet raztak vele, majd mindenki pezsgot bontott, es az unneplobe
oltoztetett jarganyok pezsgofurdot kaptak. Mar beesteledett, mire La Pazba
ertunk. Az egyik soforunk, Ben unnepelte ma a szulinapjat, szereztunk
neki tortat, es mindannyian felkoszontottuk. Utana irany a helyi gringo
bar,
ahol eleg sok Cuba Libr fogyott. A baros valtogatta a zeneket, de csak nem
akart beind.
en jol megy, jovore Del-Afrika az uti cel, Namibia oriasi homokdunei.
t, amit oly gyakran hallgattunk a buszon. Fatyolos
tekintettel egymasra neztunk, pillanatok alatt egy korbe kapaszkodott a
csapat, es uvoltve enekeltuk kedvenc notankat. A baros nem hitt a
szemenek, es a tobbi vendeg is csak huledezett. Innentol kezdve aztan
mar nem kellett tovabb biztatni minket, ment a tanci-tanci hajnalig.
2000. julius 4.
Szabad nap - jegykonfirmalas, vizumintezes, penzvaltas, stb. A
formasagok elintezese utan csak koszaltam a varosban. Rabukkantam a
varos boszorkanypiacara is, ahol mindenfele amuletteket lehet kapni az elet
dolgaira. A puma a lakas, a haz dolgaiban segit, a napocska a tanulasban,
a terhes no a gyerekaldasban, a kigyo biztonsagot ad, a teknoc pedig a
hosszu eletet biztositja. Vegiggondoltam a barati koron, kinek mire van
szuksege es beszereztem a hozzavalokat - rajtam ne muljon. Este vacsora
utan mindenki hamar nyugovora tert, holnap koran indulunk.
2000. julius 5.
Vekkercsorges, taxi a repterre, irany Lima. La Pazbol nem volt jo
csatlakozas hazafele, vissza kellett hat repulnom Limaba, meg igy volt a
legegyszerubb. A limai repteren vagy 10-12 orat kellett volna dekkolni,
bebuszoztam inkabb a varosba (ezert persze tegnap ujabb perui vizumot
kellett valtani). Ajandekvasarlas, internetezes, koszalas, amolyan
bucsuhangulat. 14 oras repulout Amszterdamba, ezuttal nem volt olyan
szerencsem, mint idefele, amikor 4 ulesen vegignyujtozva alhattam - egy
darab szabad hely nem volt, ugyhogy az egy szeken kuporogva telt az
egesz ido, kiolvastam ket konyvet, mar alig lattam. Amszterdamban aztan
tobzodtam a civilizacio vivmanyaiban: kezmosas meleg vizben, fogmosas
csak ugy a csap alatt (nem palackos vizzel), WC papir, kezszarito,
csillogo-villogo uzletek. El is vertem az osszes maradek penzem nehany
CD-re. Vegul egy ropke ketoras repulout, es mar meg is erkeztem a
budapesti kanikulaba. 4000 kilometert utaztunk a negy het alatt - egy idore
csillapodott a kilometerhianyom. De mar tervezem a kovetkezo utat - ha
minden jol megy, jovore Del-Afrika az uti cel, Namibia oriasi homokdunei.
|
