Szervusz Ferenc! 

> En is kispestinek ismertem. De a lenyeg az, hogy 
> Kispestet is ugyanakkor csatoltak Budapesthez, mint 
> Ujpestet.

Ez esetben a meghatározást át kell fogalmazni. ;) 
Elnézést, utána kellett volna néznem a fővárosi közig. 
határok változásának. Ahogy nyilván Mártonfi Attila tette. 
(A rengeteg dátum bennem - bevallom - további kérdéseket 
vet fel, de ez túlmutat a lista témakörén és terjedelmén.) 
Mentségemül szolgálhat(na), hogy Újpest közelebb áll hozzám 
Kispestnél, lagalábbis földrajzilag, a focit meg hagyjuk... 
(Nem vagyok futballhuligán, még csak pártoló tag sem, 
meccsen meg 7-8 éves koromban lehettem utoljára, azaz 
uszkve 30 éve. ;)

Köszönöm a javítást, mindazonáltal érdekelne Budapest 
területi gyarapodásának mikéntje és miértje, különös 
tekintettel a felerősödő ellenkező tendenciára, meg a 
közelgő önkormányzati választásokra... 

Sziasztok: Gábor

Kedves Gábor!

hix.nyelv #235, Szegedi Gábor:

> A példák alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a sportolást
> kifejező igéket a sportszer + -ozik/-ezik/-özik formában lehet képezni. 
Általában igen, de számomra létezik a "szörfözik" alak mellett a "szörföl" 
is, ugyanígy "síel" ~ "sízik". Ugyanakkor a "futbal" sem sportszer, így az 
olyanokat is számba vehetjük, mint a "bokszol", "lovagol", 
"bandzsidzsampingol", sőt "sportol".
Nem állítható fel 100%-os szabály arra, hogy a két produktív "-Ol" ~ 
"-Oz(ik)" igeképző közül melyiket mikor használjuk, és ha igen, miért nem, 
valamint ha mindkettő alkalmazható, akkor miben tér el a jelentésük.

> (Mártonfi A. ugyanezt a két igét említi)
Mivel, gondolom, ő is úgy járt el, ahogy én: felütöttem a Szóvégmutató 
szótárat (ha fejből tudta volna, elnézést kérek tőle).

> Eszerint a kerülközik jelentése azonos a kerül egyik jelentésével:
> Alkalom adódik/kerül/kerülközik valamire? 
Többé kevésbé igen, de vö. "jó szerencse kerülközött (neki)".

> Más -ül végű igéhez hozzátehető-e ugyanez a képző? Például
> merül->merülközik[*], terül->terülközik 
Nem tudok több ilyen igéről. Két esetben tartanám elképzelhetőnek, ha a 
"-kOzik" képző az eredeti gyakorító értelmében szerepelne (vö. "költ" ~ 
"költekezik"), ill. ha az "-Ul" nem visszaható/mediális jelentésű lenne (vö. 
"törül" ~ "törülközik").

> Esetleg a hepciáskodik is idetartozik, bár nem világos, hogy ki a hepciás
> (vagy hepcia). 
A szó ismeretetlen eredetű, az 1854-es első említésekor már melléknévi 
alakban -- "hepciás" -- fordul elő, de volt azóta volt "hapciás" is. 
Én úgy gondolom, hogy ez a szó ahhoz az iménti vitaszálunkhoz kapcsolódik, 
amely a magyar szavak idegen toldalékkal való ellátásáról szólt, a "hepciás" 
'kötekedő, izgága' tehát vagy közvetlenül pl. az "excellenciás", 
"garabonciás" hatására nyerte alakját, vagy egy ki nem mutatott "*hapcia" 
(pl. "malícia") szón keresztül. Az alap egy "*hep/hap", "*hepsz/hapsz" szó 
lehetett.
Annak, aki tisztázni szeretné az etimológiáját, az alábbiak megfontolását 
javaslom: 
* A "hektikus" 'izgatott, lázas' szó (vö. a "hektika" 'tüdőbaj, sorvadásos' 
szó nyelvjárási "heptika" változata)
* A régi "hopcihér" '(fő)kolompos' (< n. "Hauptsacher") szó
* A szintén ismeretlen eredetű "hepp" 'rögeszme' szó
* Hangutánzó tő: felinduláskor a beszédkezdő mély lélegzetvételnek van 
"hepsz/hapsz"-szerű hangja (vö. "hápog", "hapci")
* A "heppen" 'huppan', "hepehupa" szavakban lévő hangutánzó tő (vö. még 
"happáré" ~ "hoppáré" 'bolondóra')
* A holland-német eredetű "happol" 'szerez, kaparint' ige

> [visszakozik] A köznapi használatban viszont azt jelenti, hogy valaki
> valamit _mégsem tesz meg_ 
De már megtette a kezdő lépéseket. Szvsz itt a "visszalép" ige hasonító 
hatásáról van szó.

Kedves Hixipixi Zolly!

hix.nyelv #235, :
> Szerintetek honnan jott a tetszikezes, illetve hogyan rogzult - vagy csak a
> gyerekek "nyelveben" rogzult - kulonallo megszolitasi formakent? Mint
> olyan, teljesen kikopott, megszunt az utobbi egy nemzedekvaltas ota? 

Én még használom, sőt nálam minden nőnek (még a csitriknek is) kijár, akit 
magázok. (Összehasonlításként: 1966-ban születtem.) De a te példáiddal 
ellentétben "tudni" nélkül ("Marika, el tetszik ezt intézni nekem?", 
"Ilyenkor inkább az F12-t tessék megnyomni.", "Hogy tetszett kérdezni?"). 

A "tetszik" eredeti jelentése 'tűnik, látszik; értődik' volt. Az olyan 
mondatokban azonban, mint a "Úgy tetszik, nem jön" 'úgy tűnik, hogy nem jön' 
jelentésbővülés lépett fel: "Úgy tetszik neki, hogy nem jön" 'Olyan kedve 
van, hogy nem jön'. A XV. sz.-tól ez a forma már adatolt főnévi igeneves 
szerkezettel is: "Nem tetszik jönnie" 'Nincs kedve jönni.' 

Ez a 'kedve van valamit megtenni' szolgált alapul a "tetszik" segédigei 
jelentéséhez (amelyet az EWUng 1709-ből adatol), de a mai 'megfelel, kellemes 
hatással van' értelemhez is.

A segédigei "tetszik" egyébként használható (volt) második személyben (tehát 
tegezéssel) is, szerepe eredetileg olyan volt, mint a mai feltételes módnak, 
pl. "megtenné(d) ezt nekem?". 

A "tetszik" ige eredetibb formája a "+tetik", ez is sokáig használatban volt, 
sőt a "tetszik" felszólító módú alakjait (pl. "tessék, tessél") máig ebből a 
tőből képezzük.


> A magyarban nyilvan harmadik szemelyben utaltak arra, akinek cimeztek a
> mondanivalot, az illeto rangjanak megfelelo megszolitast megnevezve (...)
> Erdekes modon, ugyanezt a jelenseget figyeltem meg a modern angolban a
> _tobbes_ szam masodik szemely kifejezesekent: 

A harmadik személy használata névvel, titulussal stb. egy elterjedt 
udvariassági forma. A malájban pl. szinte csak ilyen módon így lehet 
valaki(k)hez fordulni, a japánban is ez az uralkodó fordulat (vö. 74. szám). 
Szerintem ilyen tendenciák a régi angolban is kimutathatóak. Példákat innen 
nem tudok, de azt igen, hogy a németben, a hollandban, a spanyolban, az 
olaszban is van (volt) harmadik személyű magázás (vö. 34. szám).