1. |
Re: Ujpest (NYELV.0235..20020925) (mind) |
23 sor |
(cikkei) |
2. |
Re: Sportozik, meru:lko:zik, hapcia (mind) |
55 sor |
(cikkei) |
3. |
Re: megszolitasi formak (mind) |
42 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Re: Ujpest (NYELV.0235..20020925) (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Szervusz Ferenc!
> En is kispestinek ismertem. De a lenyeg az, hogy
> Kispestet is ugyanakkor csatoltak Budapesthez, mint
> Ujpestet.
Ez esetben a meghatározást át kell fogalmazni. ;)
Elnézést, utána kellett volna néznem a fővárosi közig.
határok változásának. Ahogy nyilván Mártonfi Attila tette.
(A rengeteg dátum bennem - bevallom - további kérdéseket
vet fel, de ez túlmutat a lista témakörén és terjedelmén.)
Mentségemül szolgálhat(na), hogy Újpest közelebb áll hozzám
Kispestnél, lagalábbis földrajzilag, a focit meg hagyjuk...
(Nem vagyok futballhuligán, még csak pártoló tag sem,
meccsen meg 7-8 éves koromban lehettem utoljára, azaz
uszkve 30 éve. ;)
Köszönöm a javítást, mindazonáltal érdekelne Budapest
területi gyarapodásának mikéntje és miértje, különös
tekintettel a felerősödő ellenkező tendenciára, meg a
közelgő önkormányzati választásokra...
Sziasztok: Gábor
|
+ - | Re: Sportozik, meru:lko:zik, hapcia (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Gábor!
hix.nyelv #235, Szegedi Gábor:
> A példák alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a sportolást
> kifejező igéket a sportszer + -ozik/-ezik/-özik formában lehet képezni.
Általában igen, de számomra létezik a "szörfözik" alak mellett a "szörföl"
is, ugyanígy "síel" ~ "sízik". Ugyanakkor a "futbal" sem sportszer, így az
olyanokat is számba vehetjük, mint a "bokszol", "lovagol",
"bandzsidzsampingol", sőt "sportol".
Nem állítható fel 100%-os szabály arra, hogy a két produktív "-Ol" ~
"-Oz(ik)" igeképző közül melyiket mikor használjuk, és ha igen, miért nem,
valamint ha mindkettő alkalmazható, akkor miben tér el a jelentésük.
> (Mártonfi A. ugyanezt a két igét említi)
Mivel, gondolom, ő is úgy járt el, ahogy én: felütöttem a Szóvégmutató
szótárat (ha fejből tudta volna, elnézést kérek tőle).
> Eszerint a kerülközik jelentése azonos a kerül egyik jelentésével:
> Alkalom adódik/kerül/kerülközik valamire?
Többé kevésbé igen, de vö. "jó szerencse kerülközött (neki)".
> Más -ül végű igéhez hozzátehető-e ugyanez a képző? Például
> merül->merülközik[*], terül->terülközik
Nem tudok több ilyen igéről. Két esetben tartanám elképzelhetőnek, ha a
"-kOzik" képző az eredeti gyakorító értelmében szerepelne (vö. "költ" ~
"költekezik"), ill. ha az "-Ul" nem visszaható/mediális jelentésű lenne (vö.
"törül" ~ "törülközik").
> Esetleg a hepciáskodik is idetartozik, bár nem világos, hogy ki a hepciás
> (vagy hepcia).
A szó ismeretetlen eredetű, az 1854-es első említésekor már melléknévi
alakban -- "hepciás" -- fordul elő, de volt azóta volt "hapciás" is.
Én úgy gondolom, hogy ez a szó ahhoz az iménti vitaszálunkhoz kapcsolódik,
amely a magyar szavak idegen toldalékkal való ellátásáról szólt, a "hepciás"
'kötekedő, izgága' tehát vagy közvetlenül pl. az "excellenciás",
"garabonciás" hatására nyerte alakját, vagy egy ki nem mutatott "*hapcia"
(pl. "malícia") szón keresztül. Az alap egy "*hep/hap", "*hepsz/hapsz" szó
lehetett.
Annak, aki tisztázni szeretné az etimológiáját, az alábbiak megfontolását
javaslom:
* A "hektikus" 'izgatott, lázas' szó (vö. a "hektika" 'tüdőbaj, sorvadásos'
szó nyelvjárási "heptika" változata)
* A régi "hopcihér" '(fő)kolompos' (< n. "Hauptsacher") szó
* A szintén ismeretlen eredetű "hepp" 'rögeszme' szó
* Hangutánzó tő: felinduláskor a beszédkezdő mély lélegzetvételnek van
"hepsz/hapsz"-szerű hangja (vö. "hápog", "hapci")
* A "heppen" 'huppan', "hepehupa" szavakban lévő hangutánzó tő (vö. még
"happáré" ~ "hoppáré" 'bolondóra')
* A holland-német eredetű "happol" 'szerez, kaparint' ige
> [visszakozik] A köznapi használatban viszont azt jelenti, hogy valaki
> valamit _mégsem tesz meg_
De már megtette a kezdő lépéseket. Szvsz itt a "visszalép" ige hasonító
hatásáról van szó.
|
+ - | Re: megszolitasi formak (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Hixipixi Zolly!
hix.nyelv #235, :
> Szerintetek honnan jott a tetszikezes, illetve hogyan rogzult - vagy csak a
> gyerekek "nyelveben" rogzult - kulonallo megszolitasi formakent? Mint
> olyan, teljesen kikopott, megszunt az utobbi egy nemzedekvaltas ota?
Én még használom, sőt nálam minden nőnek (még a csitriknek is) kijár, akit
magázok. (Összehasonlításként: 1966-ban születtem.) De a te példáiddal
ellentétben "tudni" nélkül ("Marika, el tetszik ezt intézni nekem?",
"Ilyenkor inkább az F12-t tessék megnyomni.", "Hogy tetszett kérdezni?").
A "tetszik" eredeti jelentése 'tűnik, látszik; értődik' volt. Az olyan
mondatokban azonban, mint a "Úgy tetszik, nem jön" 'úgy tűnik, hogy nem jön'
jelentésbővülés lépett fel: "Úgy tetszik neki, hogy nem jön" 'Olyan kedve
van, hogy nem jön'. A XV. sz.-tól ez a forma már adatolt főnévi igeneves
szerkezettel is: "Nem tetszik jönnie" 'Nincs kedve jönni.'
Ez a 'kedve van valamit megtenni' szolgált alapul a "tetszik" segédigei
jelentéséhez (amelyet az EWUng 1709-ből adatol), de a mai 'megfelel, kellemes
hatással van' értelemhez is.
A segédigei "tetszik" egyébként használható (volt) második személyben (tehát
tegezéssel) is, szerepe eredetileg olyan volt, mint a mai feltételes módnak,
pl. "megtenné(d) ezt nekem?".
A "tetszik" ige eredetibb formája a "+tetik", ez is sokáig használatban volt,
sőt a "tetszik" felszólító módú alakjait (pl. "tessék, tessél") máig ebből a
tőből képezzük.
> A magyarban nyilvan harmadik szemelyben utaltak arra, akinek cimeztek a
> mondanivalot, az illeto rangjanak megfelelo megszolitast megnevezve (...)
> Erdekes modon, ugyanezt a jelenseget figyeltem meg a modern angolban a
> _tobbes_ szam masodik szemely kifejezesekent:
A harmadik személy használata névvel, titulussal stb. egy elterjedt
udvariassági forma. A malájban pl. szinte csak ilyen módon így lehet
valaki(k)hez fordulni, a japánban is ez az uralkodó fordulat (vö. 74. szám).
Szerintem ilyen tendenciák a régi angolban is kimutathatóak. Példákat innen
nem tudok, de azt igen, hogy a németben, a hollandban, a spanyolban, az
olaszban is van (volt) harmadik személyű magázás (vö. 34. szám).
|
|