Egy érdekes esemény amelyrôl a szlovákiai magyar médiák
nem igen szamoltak be!
Folytatás:
"A sajtótájékoztatón elhangzott szívszorító vallomások között akadt egy
szenzáció-számba menő is. A 71 éves
Borbély Ilona elmondta, hogy tizenöt évesen szüleivel együtt hurcolták
el őt, Csehországba deportálták,
ahol rabszolgaként dolgoztatták. Az ő családja Václáv Hável Csehország
államelnökének nagyszüleihez
lett beosztva! Az vallomástevő személy hitelességének ellenőrzése után,
a Patrubány Miklós másnap, egy
budapesti sajtótájékoztató keretében elmondta: közismert Csehország
vezetőinek merev elzárkózása a
Benes-i dekrétumok hatálytalanítása és az áldozatok kárpótlása ügyében.
Az MVSZ elnöke bejelentette:
Borbély Ilona esetének ismertté válása nyomán, nyílt levélben fordul
Václav Hável elnökhöz. Miután
kiderült, hogy a cseh államelnök családja is közvetlen haszonélvezője
volt a ENSZ által elfogatott Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozatának minden pontját durván megsértő Benes-i
dekrétumoknak, és miután
még élnek az otthonukból ártatlanul elhurcolt, idegenben rabmunkára
kényszerített emberek, akik az
elnök családját szolgálták, most sem érez késztetést arra, hogy ezen
áldozatok emberi jogaiért latba vesse
elnöki tekintélyét, és tekintélyét évtizedekkel korábban megalapozó,
demokratikus gondolkodását. A
Magyarok Világszövetsége elnökének bejelentését a teljes magyar sajtó
elhallgatta.
A sajtótájékoztatón felszólalt Bödők Alíz révkomáromi jogász, aki a
nemzetközi sajtó és a Brüsszelből érkezett vendégek
élénk érdeklődését kiváltó előadásában taglalta, hogyan hatnak ma, az
Európai Unióba igyekvő Szlovákiában antidemokratikus, és a
magyarokat hátrányosan megkülönböztető módon, a hatályon kívül nem
helyezett Benes-i dekrétumok. A magyaroktól a Benes-i
dekrétumok alapján 55 évvel ezelőtt elkobzott földeket, nevesítetlennek,
tehát gazdátlannak minősítették, hiszen ezekre a földekre nem
vonatkoztak a 90-es években elfogadott kárpótlási törvények. Most, a
harmadik évezredben pedig Szlovákia északi
megyéiben lakó azon szlovákok nevére írják örök jogon a magyaroktól
elkobzott földeket, akiket 55 évvel
ezelőtt az elűzött magyarok helyére telepítettek, ám akik ott gyökeret
nem verve, pár év múlva
visszatelepedtek az ország szlovákok lakta részébe. A Benes-i dekrétumok
tehát nem a múltat jelentik,
hanem a szemünk láttára végbemenő vagyonelkobzás véres valóságát, és
soha el nem évülő, emberiség
elleni bűnök sorozatát.
Borbély Imre, a Kárpát-medencei régió elnöke német és magyar nyelvű
hozzászólásában ismertette az
MVSZ elnökségének nyílt levelét Günter Verheugenhez, az EU csatlakozási
főbiztosához. Az MVSZ
elnöksége elutasítja a főbiztos álláspontját, aki azzal a kifogással
hárítja el a Benes-i dekrétumok
felülvizsgálatát, hogy azok a EU létrejötte előtt születtek volna. Az
MVSZ elnöksége emlékezteti a
főbiztost arra, hogy a tömeggyilkosságok, az emberiség elleni bűntettek
nem évülnek el, és kéri a
főbiztost, hogy szólítsa fel Csehországot és Szlovakiát a Benes-i
dekrétumok haladéktalan
hatálytalanítására.
Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese a mindenkori magyar kormány
felelősségét taglalta a Benes-i
dekrétumok eltörlésében. Emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt,
amikor az MVSZ vezetői
Strasbourgban és Brüsszelben, az Európai Parlamentben tartott
meghallgatások keretében ismertették a
szlovákiai magyar közösségeket sújtó diszkriminációt, Jan Marinus
Wiersma képviselő, az Európai
Parlament Szlovákiával megbízott jelentéstevője azzal védekezett, hogy
szinte napi kapcsolatban van
Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel, akit a Magyar Koalíció Pártjának
jelölt, ám Csáky Pál egyetlen
szóval sem emlegette, hogy a szlovákiai magyaroknak bármilyen sérelme
lenne. Ezek után a holland
képviselő hozzátette: a magyar kormány emberei is évek óta itt vannak
közöttünk, számtalan beszámolót
tettek, de soha, egyetlen alkalommal sem emlegették, hogy a szlovákiai
magyarokat hátrányos
megkülönböztetés érné. Király Zoltán üdvözölte, hogy egy hónappal
ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök
Brüsszelében nem tért ki azon képviselők kérdései elől, akik egy évvel
korábban a Magyarok
Világszövetségének vezetőitől tudták meg, hogy a Benes-i dekrétumok
magyarokat is sújtottak. Minden
európai fórumon elvárják és természetesnek tartják, hogy az anyaország
kormánya védelmébe vegye más
államokba élő, jogsérelmet szenvedő kisebbségi közösségeit.
Geönczeöl Gyula, az MVSZ szlovákiai országos tanácsának újonnan
megválasztott elnöke ismertette a
Benes-i dekrétumok összességét, és kijelentette, hogy azok olyan
hatalmas gazdasági veszteséget okoztak
a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek, amelyet az a mai napig nem
tudott kiheverni, és amely egész
jövőjét bizonytalanná teszi. Geönczeöl Gyula, aki húsz évet élt az
Amerikai Egyesült Államokban, nagy
sikert aratott szinte egész estét betöltő angol nyelvű
szinkrontolmácsolásával.
A nemzetközi sajtótájékoztató díszvendége volt Miquel Mayol, az Európai
Parlament franciaországi,
katalán nemzetiségű képviselője, aki az MVSZ elnökének meghívására
érkezett Szlovákiába. Életútját, az
őt Brüsszelből elkísérő Tajnay Mária, a belgiumi székhelyű Közép-európai
Emberi Jogi Bizottság főtitkára
ismertette. Miquel Mayol kötetlen felszólalása franciául hangzott el,
melyet Patrubány Miklós fordított
magyarra. Teljes, Kéméndre szánt beszédét, mely politikai üzenetét
tartalmazza írásban is hátrahagyta.
Miquel Mayol barátainak, európai polgártársainak nevezte a felvidéki
magyarokat, majd arra
figyelmeztetett, ne higgyék, hogy az Európai Unióban kisebbségi jogaikat
automatikusan elnyerik.
Figyelmeztetett, hogy Európa még sok tekintetben a szólamok Európája, a
nemzetállamok Európája, a
gazdasági érdekek Európája, és hogy a meghirdetett esélyegyenlőség sok
esetben nem valósul meg.
Példaként említett, hogy az Európai Parlamentben nem használhatja
katalán anyanyelvét, annak ellenére,
hogy az tízmillió európai polgár anyanyelve, és annak dacára, hogy a
katalán nyelv Spanyolország egyik
meghatározó fontosságú autonóm tartományának hivatalos nyelve. A
szlovákiai magyarokat arra
buzdította, hogy éljenek az Európa Tanács Koppenhágái Nyilatkozatába
foglalt megkötésekkel, melyek a
csatlakozni kívánó országoknak előírják a kisebbségi jogok tiszteletben
tartását. Ez az a pillanat – a
csatlakozási feltételek teljesítése – amikor arra lehet a
nemzetállamokat kényszeríteni, hogy a kisebbségek
jogait valóban méltányolják."
Az utolsó, befejezö rész következik
|
