Kedves Lista!
Ez a levelem még mindig annak a tartós bizonyosságomnak a
nevében születik, hogy a teleportálás tudása nem egy külön
emberen jelenik meg, és marad nála sokáig, hanem nagyjából
egyszerre jelenik meg többeknél. Ezt egy bizonyos morális
szint fölötti ember-típusra vonatkozóan sejtem, sőt várom.
Viszonylag jól bírom, hogy várom, de nem siettethetem.
Ez az „egyszerre több emberes” siker a világ
holostrukturális felépítettsége miatt várható így.
Egy ismerősöm hozta a hírt, hogy dr. Domján László a hét
végén tartott egy napos ismétlő agykontroll tanfolyamon
közzétett egy hírt, miszerint egy szolnoki srác a szeme
láttára a semmiből kövecskéket „teremtett”, és szét is
osztotta őket.
Ezt két módon tudom elképzelni, de mind a kettő különbözik
attól a fajta teleportálástól, amelyhez szükséges
mozaikokat gyűjtök.
1/ Az egyik hipotézisem szerint a srác egyszerűen
energiát koncentrál, és olyan kövecskék „keletkeznek”,
amelyek valójában előtte sehol sem léteztek. A Fókuszban
bemutatott karatés „törő-művészek” szintén nem csak a kezük
erejével, hanem koncentrált energia-mezőkkel „dolgoznak”,
amit ők „csí”-nek hívnak. Én a létező
élettelen „objektumok”, ingóságok, és hús-vér élőlények
károsodásnélküli teleportációjának hipotézisére
összpontosítok.
2/ A másik módszer laposan „belehasít” a transzcendens
dolgokba, de aki tudományosan akar teleportációt kutatni,
annak soha sem árthat, ha minden „klasszikus” irodalommal
tisztában van; - hátha egy-egy részletet át tud belőlük
menteni az „elfogadott” kortárs tudományos
kifejezésvilágba. Persze ha valaki teleportál, akkor
mindenkinek mindegy, hogy a „sikeres” delikvens hogy
magyarázza, az a lényeg, hogy csinálja, és nuku apelláta…
2/a: Az Első és Második V.h. alatt, (-tehát kiélezett
történelmi helyzetekben-) egy Johannes Greber nevű német
katolikus pap médiumokat vizsgált, és tárgyilagosan
lejegyezte az általuk közölteket. A tudományos
értékelhetőségért is mindent elkövetett. Ma világszerte
Greber társaságok jegyzik e személyiség tevékenységének
utóéletét. (-Hazánkban Pécsen van.-) Kevesen tudják, de
Magyarországon is sokan e könyv útmutatásai alapján kezdték
el transzcendens dolgokat és „Őfeségét a Tudományt” egymás
irányába közelíteni.
Ez a könyv azt írja, hogy minden korban jelen van néhány
olyan „mutatványos”, akiknek a „Kezdeményező” engedi
a „Rossz oldallal” való korlátozott szövetséget, amikoris
mutatványképpen teleportációkat hajthatnak végre honorált
fellépéseken. Ezáltal a Rossz oldal részleges szövetséget
gyakorol a Jó oldallal, a Teremtés kezdeményezőjével. Noha
sokakat megbotránkoztatnak ezek a mutatványok, és sajnos
sok körülöttük a kételkedők által provokált vita, de a
semmiben sem hívő emberek legalább elgondolkoznak….
2/b: Eliphas Lévi ír egy még ennél is rázósabb változatot,
amikoris a Rossz oldal valahogy kiprovokál olyan
helyzeteket, hogy a Jó oldal részleges együttműködése és
jóváhagyása nélkül (-erőszakkal-) is fel tud ajánlani
vízióban földi embereknek „együttműködést”, amely szerint
először X ideig teljesíti az illető kívánságait, de az azt
követő ugyanannyi időszak alatt a földi ember követi
az „entitás” által megkövetelt lépéseket. Lévi ezen
történetek folytatását horror-regényeket megszégyenítő
módon ecseteli: „hullarágás, temetői csontok templomba
dobálása obszcén narrációval kísérve, stb…” Gréber és Lévi
tehát a „klasszikus”, de nem feltétlenül „tradicionális”
irodalom a teleportáció témakörében. A gréberi verzió nem
említi, hogy az illető „mutatványos” bizonyos idő eltelte
után „megzizzenne”, de az Eliphas Lévi által
leírt „delikvensek” menetrendszerűen „megbuggyannak”.
Legfeljebb nem feltétlenül annyira horrorisztikus
külsőségek szerint, mint ahogy Lévi ecseteli.
Egy Spektrumon bemutatott tudományos film egy mondat
erejéig elmozdult a „transzcendens” összefüggések irányába.
Nevezetesen, hogy Jézus korában a júdeai lévita* papi
rendnek azért volt irgalmatlanul nehéz dolguk Jézussal
kapcsolatban állást* foglalniuk, és azért tartott olyan
hosszú ideig ez a procedúra* mert az a Kor és az a Vidék
akkoriban hemzsegett az ilyen „mutatványosoktól”. EZÉRT IS
SEJTEM, SZINTE „VÁROM”, HOGY A TELEPORTÁLÁS TUDÁSA
NAGYJÁBÓL EGYSZERRE JELENJEN MEG TÖBBEKEN . (-*Az
Újszövetségben amolyan 13.-dik apostolként „lebegtetett”
Nikodémusz, és a Mumusként lefestett Kajafás egyaránt ebből
a „legmózesibb” rendből valóak voltak.-) Pl. Lévi is
megemlékezik egy Jézus kortársaként Júdeától Északra
Szamáriában élt bizonyos „Szent” Simonról, aki szintén
meglehetősen csúcsra járatta a mutatványos
parajelenségeket. Pl. míg Jézus szerényen csak néhány
centiméter magasan „repült” a víz felett, addig ő ebben
állítólag rálicitált Jézusra. Szabadon szórakoztathatta a
népet, és végül egy ilyen sikeresnek
indult „légiközlekedési” mutatványba halt bele Rómában,
mert azt Szt. Péter látványos túllicitálásaként akarta
elsütni Rómában. Erről a Vatikán könyvtárában feljegyzés és
korabeli metszet-rajz is található. Ilyen parajelenségek
okozták Róma hirtelen „pálfordulását” a kereszténység
irányába, ugyanis a rómaiak eredetileg a keresztényeket egy
kategóriába sorolták a szentföldi ún. „zelóta”
partizánokkal.
Az a fajta teleportálás, amit én „hajtok” nem arról szól,
hogy láthatatlan entitások segítenek „odaátról”, hanem
arról, hogy a kortárs hús-vér ember önnön tudásából (-
szinte bármit, de mindenképpen bármikor ismételhetően-)
teleportál, akár még annak ellenére is, hogy ezek a „túl-
dimenziós” entitások végső elkeseredésükben kétségbeesetten
ellene dolgoznak.
Eme igyekezettel ha nem is tartok igényt a Tisztelt Tudós
Világ azonnali feltétlen szimpátiájára, de az esetleges
antipátia amolyan hipotetikus felfüggesztése talán szóba
kerülhet…. Minden eddigi rejtély pont ebben a
fajta „menetrendben”, másképp mondva az ilyen
együttműködési minta szerint oldódott meg. A baj csak az,
hogy utána rendre összevesztek az eredmény elsőbbségén,
vagy az ilyen agytröszt-effektusok termékeit előre
előkészítetten egy vezető személy sajátította ki. A
teleportálás tudásának földi megjelenési sajátosságai
azonban önmaguk eredendő jellege folytán „ellenállnak”
ennek a háttérből harácsoló mintának.
Mindenkinek a legjobbakat!!!
Szabó Tamás
|
