Aztan egy honapot kinn is dolgoztam a nyomornegyedekben.
Itt talalkozhattam szamomra egyedi, de Indiaban altalanos
embersorsokkal, az ottani szegenyseg kulturajaval, eletevel,
es olyan vendegszeretet tapasztaltam, melyet meg sehol masutt.
Egyszer kilatogattunk egy felreeso bombayi kulterulet kicsi
nyomornegyedebe. Ezek az emberek, akik ezt a foldet elfoglaltak,
es kunyhoikat raepitettek, messzi allamok visszamaradt teruleteirol
jottek annak remenyeben, hogy a varosban munkat, vagy legalabbis
megelhetest talalhatnak. A foldterulet azonban egy kenyergyaros
tulajdonaban volt. A tulajdonos minden aron szerette volna eluzni
az ittrekedt nyomorgokat, s bizonyos idokozonkent megjelent
buldozerekkel, foldig tarolta a csaladok otthonalul szolgalo ossze-
takolt kunyhokat. Igy a taj arculata sokszor honaprol honapra
valtozott.
Munkam reven talalkoztam ossze Sangeetaval, egy fiatal hindu
lannyal. A hozzank kozeli nyomornegyedben lakott egy piciny
hazikoban, mely belulrol kozepen egy magas funerlemezzel volt
megfelezve. Sangeeta elmeselte, hogy leanykoraban, 14 evesen
szulei ferjhez adtak ot. Nehany evig nagy szerelemben eltek
ferjevel, de Sangeeta nem esett teherbe. A ferj egyre turelmetlenebb
lett, majd bejelentette. Vagy visszakuldi ot szuleihez, es "karteritest"
kovetel az elrontott hazassagert, vagy beleegyezik abba, hogy uj
asszonyt hozzon a hazba, akitol gyermekaldast remelhet. Igy nosult
meg masodszorra ferje, mig Sangeeta maradhatott a haziko masik
zugaban szeretett ferje mellett. O" latta el a haztartast, mosott az
uj felesegre es a gyerekekre. Cseledkent elt, s semmi remenye arra,
hogy valaha megbecsult emberkent eljen.
A hazassagok, osi hagyomanyaikhoz hiven legtobbszor meg ma
is a rokonok altal kozvetitettek. Sokszor a menyasszony es
volegeny nem is ismeri egymast a hazasag elott. Ezt meg a
fiatalabbak, a felvilagosultabbak is termeszetesnek veszik.
Makacsul hisznek abban, hogy akit a szulok kivalasztanak
szamukra, azt a sors rendelte hozzajuk.
Julie jokedelyu, vidam fiatal lany volt, a noverszallon lakott. Muvelt
csaladbol szarmazott, jol beszelt angolul, szakkepzett apolonokent
dolgozott, s lelkesen vegezte a maga valasztotta hivatasat. Egyik
nap odajott hozzam, hogy elbucsuzzon, mert a jovo heten lesz az
eskuvoje, haza kell mennie Keralaba. Megdobbentem, hisz soha
nem meselte, hogy udvarloja van. "Tegnapig en sem tudtam" -felelte
vidáman.- "Most kaptam levelet szuleimtol, hogy ferjhez adnak. Alig
varom mar az eskuvot, hogy megismerhessem, akit valasztottak."
Egyszer, legnagyobb varakozasomra, vegre meghivast kaptam egy
pazar hindu eskuvore. Feloltottem gyonyoru narancsszinu selyem-
szarimat, s a ket apacaval, akivel mentunk, fogtunk egy riksat.
Minthogy sotetedett, meg voltam gyozodve, mar csak a lakodalomra
erunk oda. Sotet utcakban kanyarogva hatalmas elkeritett terulethez
ertunk. Egy magas sator bejaratanal tett ki riksasunk. Atvonultunk
egy voros-bordo-narancssarga vaszonbol varrt, kupolas sator alatt,
rogyasig szines viragfuzerekkel, papirdiszitesekkel, vorosmintas
kasmirszonyeg leteritve. Hatalmas nyitott ter kovetkezett, korben
kivilagitott lampasoros palmafakkal. A focipalya nagysagu teruletet
ket reszre osztottak. Az egyik resz vegeben oriasi szinpadot emeltek,
ez a szertartas helyszine. Diszletet egy viragokbol kirakott hatter
adott, melyen a tancolo Siva bujalkodott egy pasztorlannyal a falon.
Az emelvenyen regi faragott tamlaju szekek, asztalka, szonyegekkel
burkolva. Az emelveny elott elnyult nagy terulet ezernyi szonyeggel
volt leboritva, tele terebelyes barsonypuffokkal, fotelekkel, parnakkal,
ahol vendegek szazai ucsorogtek kenyelmesen csevegve, s
felszolgalok kinalgattak a mamoros italok tomeget.
A masik ter a lakomanak volt fenntartva. Kupolas standok kecseg-
tettek az etelkulonlegessegekkel, kulon a kenyerfelek, husfelek,
illatos szaftok, edessegek, salatak, jegkremek. A bejaratnal kaptam
egy talcat, arra kezdtem el gyujtogetni en is. Meghokkenve lattam
azonban, hogy sehol sincsenek szekek es asztalok, az emberek
lecovekelve egyensulyoztak egy kezzel talcajukat, a masik kezukkel
evoeszkoz gyanant kanalaztak magukba a pazar etkeket. Etkezes
utan kirakott kancsokbol leoblithettem a kezem. A vendegsereg
tobbsegben a lakomanal toltotte ideje nagyreszet, igy mikor keso
este elkezdodott a szertartas, kenytelen voltam kevesed magammal
kiverekedni magam a tomegbol, hogy a cserjesoron atkuzdve a
szinpadhoz eljussak.
Elkezdodott a ceremonia. A volegeny elol ult a szinpadon, varta a
menyasszonyt, akit ferfiak hoztak be, osszefont karokba ultetve.
Gyonyoru feher selyemszarit viselt, hosszu, bordo aranyhimes sallal
tekerve. Leultek egymassal szemben. Viragfuzert akasztottak
egymas nyakaba. Sajnos nem sok mindent fogtam fel a ket oras
szertartasbol. Csak bamultam, ahogy a brahmin varazsol a kokusz-
dioval, a par arcat mindenfele szines festekkel maszatolta, olajat
ont hajukra, tenyerukbe kulonbozo magvakat rejt, a menyasszony
fatylat csavargatja a volegeny korul, ujabb magvak es aldasok, a
hatterben Siva tancol furulyazva, a zene duhong, a kamerasok
futkaroznak, maglya, tuz korul tancolnak, a menyasszonynak
hetszer kell koruljarnia a tuzet ferjet kovetve, mezitelen labukkal
megerintve a koveket a szonyegen, a falon Ganapati elefantarcu
isten nyujtozik - az egesz olyan egzaltalt, olyan orvenyes.
Mindenesetre tisztes hozomanyrol beszelnek a korulottunk
tobbezer rupias szarit viselo holgyek. Toluk hallottam, nem
egyszer elofordult mar, hogy egesz vendegsereg halt meg
etelmergezesben egy-egy nagy eskuvo utan, mert nem meg-
feleloen taroltak az eteleket. En mar csak remenykedhettem...
(folyt.kov.)
|