Kedves Gyapo!
> Arra szeretnek kilyukadni, hogy a huseget ki is kell erdemelni. Josaggal,
> szeretettel, tisztelettel, becsulettel. Ha valaki nem tud ilyen lenni
(sot,
> ellenkezoleg), nem biztos hogy megerdemli a huseget.
Ezt ugy jol esett most olvasnom. De tenyleg. Egy jo nehany evvel
ezelotti "bukfencem" jutott az eszembe rola; es, habar mindig is
ereztem, hogy amit tettem, az tulajdonkeppen nem volt "igazsagtalan",
de nem tudtam talan soha ilyen jol megfogalmazni, hogy miert nem,
mint ahogy Te most tetted. Valosnak erzem amit irtal.
Mas:
> >Ebben van valami, de akkor hogy van az - kerdezhetne tolem egy
> >konzervativ, aki az erkolcsok hanyatlasan sirankozik -, hogy ennyire
> >magas ma nalunk a valasok aranya... (Mennyi is?)
> Azert, mert a hazassag egy rossz intezmeny, de egyelore nincs jobb.
Ugy gondolod, hogy maga a "hazassag" az ok? De, ha annyira rossz
intezmeny (egyebkent miert rossz?) akkor hogyan letezhetnek olyan
hazassagok, amit jol mukodnek?
En inkabb ugy gondolom, hogy a valasok aranya azert ilyen magas, mert
a hazassagok meggondolatlanul kottetnek. A felek vagy tul eretlenek
meg, vagy athidalhatatlan kulonbsegek vannak kozottuk, amiket meg a
"vak szerelem" heveben nem vesznek eszre, es vannak akik
"jatszmaznak", valahogy direkt azt keresik maguknak, ami rossz.
Egy regi baratnom jutott az eszembe, akit az apja gyerekkoraban vert,
azutan folyton olyan baratai voltak, akik vertek, es vegul hozzament
egy fiuhoz, aki szinten verte. Ennek a hazassagnak nem josoltam mar
akkor sem sok boldogsagot, el tudok kepzelni egy valast naluk.
Vagy, ott a keresztapam, aki par eve megnosult. Az elso felesege
megtiltott neki par dolgot, igyekezett eluldozni a baratait, "porazra
kototte". Elvaltak. A masodik (jelenlegi) felesege mar a hazassag
elott is jol lathatoan korlatozta a mozgasszabadsagat, amikor valami
bulis csaladi osszejovetel van, tiz-tizenegy ora korul mar rancigalja
is haza a parjat - pedig meg akkor kezdi jol erezni magat. Es
termeszetesen megint nem hallgathatja azt a zenet, amit szeret.
Csoborbol vodorbe. A korukra valo tekintettel mindazonaltal ugy
gondolom, hogy ez a hazassag mar nem fog valassal vegzodni, am nem is
lesz felhotlen boldogsagban reszuk.
De vehetem a kozvetlen csaladomat. Anyam huszevesen egy Ifjusagi
Napon megismert egy fiut, nehany het mulva hozzament felesegul. Egy
bulin megismerte az Apamat, odakoltozott masnap hozza es kozben
elvalt a ferjetol. A valas utan egybol hozzament apamhoz. Apamat
behivtak katonanak. A leszereles utan mas varosba ment dolgozni, ahol
megismert egy lanyt, elvaltak - en meg ottmaradtam Anyunak, mint egy
rosszul cimzett csomag. Anyumnak a meggondolatlansaga lett a veszte.
Ezek a rosszul indulo hazassagok (mar legalabbis a kozvetlen
kornyezetemben ilyeneket lattam rosszul induloaknak), de vannak a jo
hazassagok is, amik szerintem szinten a kezdet kezdeten adjak a sajat
jovokepuket. Van egy nagynenem, aki egy keresztelon ismerkedett meg a
leendo ferjevel - keresztszulokkent kezdtek, a fiu utana udvarolt
neki, es felesegul vette. Mindig figyelmesek voltak egymassal. Soha
nem hallottam toluk, hogy szidtak volna egymast, vagy panaszkodtak
volna egymasra. Elbirtak egymas rigolyait es azokkal egyutt
szeretetben eltek le huszonakarhany evet. A nagynenem ferje meghalt.
Nagyon fajdalmas volt szamara, hisz mindig azt mondta, hogy neki nagy
szerencseje van, mert az Igazihoz ment felesegul. Mamam mondta, hogy
a holtaknak hagyjuk meg a nyugalmat, az elok pedig eljek tovabb az
eletuket. Most van egy baratja, aki eleg furcsa volt a csalad szamara
eleinte, mert a nagynenem ferjehez kepest tul onzonek es akaratosnak
tunt, de ket-harom ev alatt a nagynenem megszeliditette. Csodalom
ezert, es ugy vettem eszre, hogy a baratja is csodalja, bar, azt
hiszem, hogy nem fognak osszehazasodni, de jol erzik magukat egyutt
ez nyilvanvalo.
Ugy tunik nekem, hogy a valasok megmagyarazhatoak a kapkodassal, a
feluletesseggel, amivel ezeket a hazassagokat kezelik (vagy egyik,
vagy mindket fel). Egy kapcsolat olyan, mint egy noveny, ontozgetni
kell, kulonben kiszarad - persze, nem kell tullocsolni se, nehogy
kirohadjon. SZVSZ, ha egy hazassagot kello melyseggel, odaadassal,
alkalmazkodva kolcsonosen, kezelnek akkor nem valoszinu a valas.
Innentol mar egyezik a velemenyem G.Lacieval, szerintem is inkabb meg
kell oldani a problemakat, szembe kell nezni veluk, mintsem feladni
es egybol valni - de ez nem egyemberes feladat (mint ahogy Vuf regen
irta, hogy: "ha hiba van a kapcsolatoddal, akkor az biztosan miattad
van" ... ez azert SZVSZ nem fedi a valosagot) egyuttes erovel kell
megoldani a problemakat, es nem szabad elfelejteni, hogy miert is van
egyutt az a ket ember: mert szeretik egymast, hat akkor ne
gyulolkodjenek!
> a bemondasos modszer az nagyon nem mukodne
Bemondasos modszer? Ez alatt mit ertessz?
Szia:
Ivett
|
