Kedves Marika!

> en ugy gondolom, hogy ha megcsalnak, akkor az miattam van, mert 
> nem adom meg a fiatalembernek azt amire szuksege van.
Ha a fiatalembernek arra van szuksege, hogy a baratnoje mellett 
mindig legyen 1-2 masik noje is, akkor nem tudsz mit tenni.
Egeszen addig, amig nem tapasztaltam meg, en is azt hittem amit most 
Te irtal: "ha megcsalnak, en vagyok a hibas".  Most mar tudom: van 
akinek nem lehet mindent megadni, mert nem eleg neki egymagaban 
egy no. Akarmilyen jo akkor se!
Volt egy kikepzo ormester baratom (mielott meg a paromat 
megismertem volna) aki allitotta: ket baratnoje volt eddig eleteben. En 
lettem a "harmadik". Mar ket hete azzal a tudattal eltem, hogy en 
vagyok az "ormester" baratnoje, amikor eloszor elmentem hozza (nem 
egy varosban laktunk). Miutan lefekudtem vele, elmondta, hogy igen, 
elottem ket baratnoje volt, de a masodik meg mindig a baratnoje. Igy 
tudtam meg, hogy velem csalja meg a "majdnem exet". Kerdeztem, 
hogy mi a baj a kapcsolataval, hogy ezt teszi. Azt valaszolta, hogy a 
kapcsolata remek, semmi baj nincs vele. A lanytol mindent megkap, 
amire csak szuksege van. Nem ertettem a dolgot. Elmondta, hogy igen, 
valoban ket baratnoje volt, es mellettuk voltak "noi", akiket O nem 
nevezett baratnoinek. Kesobb rajottem, hogy ezeket a noket ugy 
hivja: "az ismeroseim". Elmondta, hogy en tetszem neki, es szeretne, 
ha a baratnoje lennek. De mielott dontene (hogy a "masodik" 
baratnoje, vagy en), tudni akarta, hogy milyen vagyok az agyban (t.i. 
nem akarta zsakbamacskara cserelni a "jol bevalt, megszokott" 
baratnot). Es kozolte a donteset: engem valasztott. Vasarnap menjek 
szepen haza, es a kovetkezo heten mar nem lesz ket baratnoje "csak" 
egy: en. Mai "esszel" mar otthagynam helybol, ahogy kiderul 
a "turpissag", de akkor meg nem lattam at a helyzetet, hittem abban, 
hogy engem nem fog megcsalni. 
Termeszetesen engem is megcsalt folyton.

> Most, hogy nem vagyok erint azt mondanam, hogy nem 
> tudnam elfogadni, ha megcsalnak, de ha benne lennek, akkor ez 
> egeszen mas dolog.... 
A tapasztalatombol kifolyolag azt mondom: nem tudnam elviselni, hogy 
folyamatosan megcsaljanak, de egy-ket felrelepest meg el tudnek 
nezni - talan. En azt vallom: addig kuzdok egy kapcsolatert, amig tobb 
benne a jo, mint a rossz. Ha tobb a rossz, akkor feladom, kilepek...

> Egy dolgot azonban nem tudnek elviselni, ha peldaul mastol kellene 
> megtudnom, hogy peldaul megcsalt a parom, 
En nem mastol tudtam meg :) Az ormesterem mindig "tajekoztatott". 
Az "ismerosei", ahogy O hivta Oket, nem tudtak, hogy van baratnoje 
(mert nem kerdeztek...), en azonban mindenrol tudtam. Gyakran a 
reszletektol sem kimelt meg. Ugy meselte el, mint a vilag legjobb viccet -
 es utana mindig megkerdezte: "most nyalogassak citromot, hogy ne 
lasd a kielegult fejem?". Kezdtem egyutterezni a masik ket volt 
baratnojevel is ... neha ugy szerettem volna veluk beszelgetni, hogy 
Nekik is ennyire fajt, vagy velem van a baj? Mert en azt hittem, hogy 
velem van a baj ... :(

> egy kapcsolatot csak az oszintesseg es a bizalom tarthat ossze, 
Az oszinteseg es a bizalom nagyon fontos dolgok, de ezen kivul meg 
van egynemely dolog, ami osszetart egy kapcsolatot. Mint pl.: szeretet, 
tisztelet, kolcsonos odaadas ... stb. sorolhatnam. Ha megvan az 
oszinteseg, de nincs szeretet, nincs kolcsonosseg, akkor baj van.

> mert a bevallott bunoket meg lehet bocsajtani, jova lehet
>  tenni...
Az ormesterem oszinte embernek tartotta magat, (egyszer megis 
hazudott) a "buneit" mindig bevallotta, nekem egy dolgom volt: meg 
kellett mindig bocsatanom. Mert amint elmondta a "buneit", rogton 
folytatta is: "Igen, nekem ez az egyetlen hibam van csak, nem vagyok 
huseges tipus. Te pedig szeretsz engem. Tied a dontes joga: kellek igy 
vagy nem?" es csak sirtam, es keptelen voltam azt mondani: "nem"...
Jott a karacsony, es en feltem, hogy egyedul leszek szenteste. Igy hat 
mellette maradtam. Trombozisos lettem eppen december 24-en. Meg 
Szabadszallasig elvonszoltam magam, de haza mar nem tudtam volna 
menni egybol. Negyven fokos lazzal, az ormesteremmel toltottem a 
karacsonyt. Es mindig tudta, mivel tud "megfogni": azt a konyvet 
kaptam Tole karacsonyra amit gyermekkoromban Anyutol kaptam az 
utolso egyutt toltott karacsonyunkkor, es amibol olvasni tanultam, csak 
miutan Anyu meghalt, a konyvem elkallodott. Es hiaba volt forro, 
dagadt es lilásfekete a labam, hiaba volt negyven fokos lazam, 
engedtem mindent, amit csak akart ... azon az esten is... Utana 
korhazba kerultem, egy honapig fekudtem. Nem tudtam szakitani Vele, 
mert senkim sem volt rajta kivul. Ha O nem jott volna be hozzam, akkor 
a kutya sem nyitotta volna ram a korterem ajtajat ... O pedig jott 
amikor csak tudott, es mindig elmeselte, hogy eppen kikkel jott ossze, 
mert hogy ugye en "hasznalhatatlan" voltam :(
Kiderult, hogy nem szedhetek fogamzasgatlot, mert ismet 
thrombosisom lesz. Akkor hallgathattam, hogy "mennyi baj van velem". 
Vegul kitalalta, hogy jo, csinaljuk analisan, mert neki nem jo ovszerrel...
Persze hiaba tettem mindent a kedvere, akkor is megcsalt... 
Kilenc honap utan vegul szakitottam vele. Akkor ereztem ugy, hogy 
ebben a kapcsolatban mar tobb a rossz, mint a jo.
Sokaig nagyon nehezemre esett errol beszelni. Borzaszto hosszu ideig 
fajt meg felideznem is. Ha a fogamzasgatlas szuksegessege, 
megcsalas termeszetessege, a megbocsatas, analis szex vagy 
hasonlok elhangoztak a fulem hallatara, ill. olvastam roluk, egybol 
ugrottam :(
Szoval nem osztom a velemenyed: "A bevallott bunoket meg lehet 
bocsatani, jova lehet tenni ..." - en legalabbis nem tudtam, a mai napig 
sem tudok megbocsatani ennek az embernek.

Szia:
          Ivett