Kedves Attila!

hix.nyelv #107, Mártonfi Attila:
> Akkor maradjunk inkább a hozzárendelőnél, esetleg az azonosítónál
Azt hiszem, itt a "hozzárendelő" ill. "azonosító" nem egyforma 
kategóriák: "A pártütő a vezér" és az "ő a vezér" egyaránt azonosító 
szerkezet. De az utóbbi alárendelő, az előbbi meg a mi vitánk tárgya, 
és LAD eredeti mondatának csontváza. Ld. tovább.

> Az ezzel kapcsolatos problémákat azóta többször végiggondolta Laczkó
> Krisztina, az ő legfrissebb publikációja a témában:
> http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1254/125402.htm. ... eléggé határozott benne
m az
> a meggyőződés, hogy ilyenkor is alárendelés az alany-állítmányi viszony,
> csak az állítmány névszói része tulajdonképpen szintén függő viszonyban van
> az állítmánytól -- valamiféle állítmánykiegészítő (hogy ezt aztán a
> mondatrészek rendszerében hova helyezzük el, már másodlagos).
Ez utóbbi mondatoddal egyetértek, azonban a mi mondatunkon nem segít. 
Laczkó sem elemzi ezt a problémát, mindössze egy lábjegyzetet szentel 
neki (a 11. sz. alatt). Itt is az egyetlen konkrétum, amelyet idéz, 
az Balázs-Piri Aladár végletes álláspontja: "Az azonosító predikatív 
szerkezetekben nincs grammatikai eszközökkel kifejezett állítmány, 
ezért a logikai összefüggéseiben kell meghatároznunk benne az alanyt 
és az állítmányt." Ezt én is így látom. A mondat az agyban 
fogalmazódik meg kijelentésként, és a nyelv megszabta keretek közt, 
grammatizáltan -- a mondatban -- ölt testet. Amennyiben az alanyt az 
állítmány(kiegészítő)től grammatikai eszközök nem különböztetik meg, 
azok -- csak a formális nyelvtani struktúrát vizsgálva -- 
felcserélhetők. Az, hogy ez ténylegesen megtehető-e, az eredeti 
kijelentés _tartalma_ szabja meg, tehát ez egy logikai viszony. 
Elemezni is csak logikai eszközökkel lehet. 
Ennek megfelelően a Magyar grammatika *összes* általad idézett 
tesztje (nem csak az "igésítés"), valamint a Laczkó-féle 
transzformáció is a *logikai* viszonyok megfordíthatóságát vizsgálja, 
tehát azt, hogy a kijelentés kummutatív-e. A Laczkó által hozott 
"Péter tanár lesz" példa egy tipikus asszimetrikus logikai kapcsolat. 
A "Péterből tanár lesz" megfejtés mellé *nem grammatikai okokból* nem 
vehetjük fel, a "Tanárból Péter lesz" párt, hanem azért mert 
nonszensz -- azaz logikailag nem létező -- állítás. Létezni -- azaz 
Péternek lenni -- ui. alapfeltétele minden más élettevékenységnek. 
Ugyanakkor pl. a "Hofi humorista lett" kijelentés tartalmilag már nem 
ilyen: a név nem az illető létezését, csak a létezésének egy 
szakaszát jelöli, így mind a "Hofiból humorista lett" ['Előbb volt a 
Hofi becenév, utána a foglalkozás'], mind a "A humoristából Hofi 
lett" ['Egy addig ismeretlen humorista Hofi művésznévvel tett szert 
ismertségre'] feloldás elképzelhető. (Ezért minősítettem unfairnek a 
te "vmiként szerepel" igével való transzformációdat, mert ez az ige 
lehet, hogy kopulaszerű, de logikailag van iránya: egy dinamikus 
állapot nem "szerepelhet" statikusként, csak fordítva.) 
De te még nem mondtál semmit az én tesztemről, amely a kétféle 
mondattag -- az alany ill. az állítmánykiegészítő -- elhatárolásánál 
tekintetbe veszi ilyen azonosító helyzetekben a névelőket. 

> >Nem jelenthetjük ki bizonyítékok nélkül, hogy azon hatóerők, amely
> >a téma-réma alapú kijelentéseket átszervezték alany-állítmány 
> >viszonnyá, ma már nem hatnak.  
> Én ilyet nem is mondanék, csak azt, hogy két dolog, ami valaha egy
> volt, de különvált, azt a mai állapotban ne keverjük össze.  
Az alany-állítmány kapcsolat egy meghatározott osztályáról beszéltünk 
eddig, amikor két "konkrétumszó" -- "partner/főnök" ill. "tiszt" -- 
nominális mondatot alkot látható grammatikai jelöltség nélkül. A 
nyelvtani struktúra valóban el tudja fedni a logikai alanyt és 
állítmányt; de grammatikai struktúránk most nincs. A jelen esetben 
két dolgot tehetünk: (1) kijelentjük, hogy a zérófokon álló igei 
állítmánynak (a) két egyenrangú állítmánykiegészítője van, alany 
nincs; (b) két alanya van állítmánykiegészítő nélkül; vagy: (2) 
megállapítjuk, hogy a jelen helyzetben a logikai struktúra definiálja 
az (egyébként logikai eredetre visszamenő) alanyt ill. állítmányt: 
akként hogy a kijelentés _magva_ az állítmány(kiegészítő). A 
kijelentés magja pedig az az elem, amely a közlés szempontjából a 
legtöbb információt hordozza (vagy azzal, hogy ténylegesen 
információt közöl, vagy azzal, hogy éppen ezzel a közléssel 
definiáljuk.) Ez pedig egyben a nominális mondatban szereplő réma par 
excellence definíciója. Azt állítom tehát, hogy az azonosító 
szerkezetben a kettő nem vált szét, minthogy ez a szerkezet az ősi 
mondat továbbélése. 

> >> Ennek ellenére tartom, hogy a teljes mondatban .. ez a névmásítás
> >> lényegesen nagyobb .. eltérést eredményez, mint az általam 
> >> javasolt. 
> >Nem értem, hogy hogyan lehet névmást behelyettesíteni a "teljes 
> >mondatba", hiszen a névmással -- minthogy annak már nem lehet 
> > 'jelzői bokra' --  kidobjuk a felét. Ezzel csak azt vizsgálnánk, 
> > melyik mondatrész van jobban feldíszítve.
> Itt elsősorban a felfelé való kapcsolatokra gondoltam, nem lefelé.
Sajnos, nem értem, hogy mik lennének a "felfelé" ill. "lefelé" való 
kapcsolatok.