Eloszor egy foldhoz-ragadt elgondolasomrol irok.
Tobbszor cikkeztem agymukodesrol szolo otleteimrol a
Tudomanyban, s csak kevesen cikiztek. (hogy megis ki, az konnyen
kitalalhato. :)
Eloszor is elmondom szvsz mi az egyik fontos dolga egy maszuletett
agynak:
Felismerni az informacio-ozonbol azt ami periodikusan
valtozik benne, ill. ami stagnal, valamint ami ezen kivul
van meg, abban is valamilyen rendszert, osszefuggest
talalni. Lehet is. Mindez univerzalisan megoldhatonak latszik
korrelacios szu''rokkel. (statisztikai fogalom ez es jol kiforrott
eszkozok is vannak, de a hatar a csillagos eg. )
Vegyuk egy peldat: Rajönnenk magunktol is kivetve a vadonba, hogy
hajnalonkent feljon a Nap, de azt is eszrevennenk, hogy amikor felhos
az eg,
nem sut. A felhosodesrol idovel megallapitanank,
hogy nem tudjuk megjosolni mikor várható, mert nem periodikus
a folyamat, s azt ugyancsak kiboknenk magunktol, hogy nem kotodik
'ok-okozatkent' a Napkeltehez.
Ezen kivul kifigyelnenk, hogy a szel mozgatja a fak leveleit es
nem forditva. Ehhez pedig logikai donteshozo egyseg szuksegeltetik.
Hangzavarban - zajban - felismerunk szamunkra ismeros regen
hallott hangokat es ezekhez kotodo egykori elmenyeket.
Zajban eltemetett jeleket, ismeros hangokat _a korrelacios szurok
kepesek azonositani_, tarolt reg megjegyzett mintak felhasznalasaval,
azok alapjan.
E szurok ugy mukodnek, hogy a vizsgalando jelet
zart hurokban keringetve, mintakkal szorozgatva integralast
vegezve, helyi maximumo(kat)t keresnek a 'kikeveredett' jelben.
Minel tobb kulonfele hosszu (hosszabb-rovidebb keringesi
ciklusideju) hurkot hasznalunk, annal hamarabb ismerjuk
fel a zagyvalekban azt, amit keresunk.
Hogy agyunkban e metodust nehez tettenerni, az meroben
technikai problema. Az is neheziti a dolgot, hogy erzekszerveink
jelei rejtelyes elvu 'modulaciokon esnek at', s szanaszet szorodnak
a hurkok rengetegeben. Ugy velem, hogy a suru es szovevenyes
dzsumbujban nagy az athallas eselye, igy emiatt athallasi-zajturo -
szort spektrumu adasmodra (modulaciora) ternek at a jelek tovabbitoi.
Eme adásmod feltetelezi, hogy minden jeladonak legyen sajat egyedi
kodja, mely legegyszerubb esetben ilyesfele: 1001010000100111000
Szuletes elott mar van agymukodes. Nem kizart, hogy mar akkor
megegyeznek neuronjaink, hogy kinek milyen egyedi kodja legyen,
azaz a neuronok a fejlodesuk soran megkeresik a tobbiek altal meg
nem hasznalt, modulaciohoz szukseges kodjaikat.
(pl.'kockadobasokkal')
Megjegyzem az olyasfajta késleltető-vonalakból álló rendszer,
mint az agy, algoritmikus bitminta-generalasra is alkalmas,
tehat a sejtek azonositasahoz szukseges kod generalasa
nem biztos, hogy sejtszintu, hanem akar makroszkopikus
kodgeneralassal is tortenhet.
Keslelteto-vonalak es specialis logikai egysegek is megoldhatjak
ezt. Visszacsatolt logikasi jelekkel a mintageneratorok
ciklikusan mukodve, folyamatosan generalhatnak kodokat.
Rengeteg bitmintagenerator pedig parhuzamosan mukodtetve
ciklikusan
komplett kepet is generalhat!
Amennyiben a visszacsatolast vegzo logikai egysegek
at-atkonfiguralhatoak, ugy sokfele kepet generalhatnak ugyanazon
generator-kotegek. De nem csak abrakat, hanem vegrehajtando
vezerlo programokat is. Azonban ne gondoljunk Neumann elvu
programozott gepre, mert annal a bithibak kritikusak.
Ugynevezett lefutovezerlesek viszont megoldhatok igy.
Sajnos tudom, hogy ez az osszecsapott, abrakat mellozo roviditett
leiras nem mindenki szamara ertheto es nem mutathat ra sokmindenre
ill. nem lehet meggyozo.
A tudat egyik ismerve, hogy van jovokepe, tehat prognosztizal.
Ehhez kepeket kell generalnia, es logikai ellenorzest vegeznie,
vizsgalva melyik a legkevesbe ellentmondasos, azaz a bizonyos
megtanult jatekszabalyokkal harmonizal-e.
Egy masik varians: Nincs jovomodellezes, hanem durvan pontatlan
a vilagkepunk, tehat kb. igy: nem ismerunk meresi elvet, s nincs
olyan muszerunk, mely az agyhoz hasonlo sebességgel be-
bevillanthatna'
a jovo lehetőségeit, hasonlo szerteagazoan - egyszerre sok
variánst megadva mutatva a jovot. Igy azt gondoljuk - agyunk valami
extra gyors elmeny-feldolgozo asszociativ memoriaju szamitomu,
mely makroszkopikus jelensegekre tamaszkodva talalgat es dontoget
klasszikus ertelemben vett - remenyeink szerint egyszercsak
megfoghato, kiismerheto matematikai modszerekkel.
Ha ezzel szemben az agy olyan rendszer, mely reszecskefizikai
jelensegeket dolgoz fel, s azokbol 'demodulal', azokban
megjeleno elorevetitett lehetseges jovokepeket, akkor bizony meg
vagyunk love - ha meg akarnank _erteni_ mukodesi elve't.
(Lehet, hogy kedvezobb is, ha nincs lehetosege senkinek megismerni
elvet, mert ugy nehezebben manipulalhato szabad vagy nem szabad
akaratunk.)
Azon iranyvonal kepviseloi, kik legyintve a reszletes mukodesi
elvre unalombol meg jopofizasbol erdeklodokre - elsosorban a
betegge va'lo, elfajulo idegsejtek bajainak biokemiai orvoslasat
tuztek ki celul, vsz. ok a normalisak, vagy a megbizoik,
akik sejthetoen uzletemberek. Ok sem egeszen epelmejukek.
A siker/penz rabjai/betegei ok, ebben a nevetseges, veges ideju
vilagban. De ok viszik elore a dolgokat, s nem a bunko
szamonjerok. (Bocs, nem viszik - csak lenditik a szekereket mast akarva
akaratlanul is, 'taviranyitoikat' nyomogatva, bankszamlaikat morcosan
nyitogatva, de megiscsak nyitogatva a disznok)
Udv: zoli
|