Kedves lista!
1103-as levelben megjelent irashoz szeretnek nehany gondolatot fuzni
>Meg vagyok rökönyödve - savas, lúgos - mi közünk >nekünk mind ehhez?
>Kicsinyes okoskodás. Talán menjetek át a Kémia >rovatba. Paracelsus
>egyébként sem ismerte a kipufogót, másképp arról >értekezett volna...
Szerintem nem teljesen kicsinyes okoskodas, hogy ez a tema felvetodott a
listan. Ez is hozzatartozik a betegsegek kialakulasanak megertesehez. A
lelki es testi problemak meggyogyitasahoz, meg kell erteni azokat a
folyamatokat is amik a szervezetunkben jatszodnak le. Tudom mindenkinek
ajanlani a Shambala titka cimu konyvet, melyben jol megvilagitjak, mert
fontos, hogy mit eszunk es az milyen folyamatot valt ki a szervezetbol, es
az hogyan jarul hozza, hogy megbetegedjunk.
Termeszetesen nem kell senkinek sem vegyeszkedni, de jo ha ezzel az
ismerettel is bovul a tudasunk, ez is novelheti a sikertortenetek szamat.
A tul tudomanyos es melyrehato vitakat ebben a temaban en is inkabb a kemia
rovatban latom szivesen, de jo tudni azert az alapokat.
Egyre jobban
:)))
Gica
|
He, nover .... Koszonom
- He, nover!
Hangos, rekedtes ferihang szolt utanam a 254-es korterembol. Azert mentem at
a betegfigyelon, hogy leroviditsem az utamat. Az intenziv osztalyra
igyekeztem; egy ujabb, nehez nap vart ram Ezen az emeleten nem az en
betegeim voltak, ezert tovabb mentem.
- Maga, szoszi!
Megalltam, es korulneztem. Nem volt masik nover a lathataron, ezert
odamentem a 254-es korterem ajtajahoz, es beneztem. Nagy darab, baratsagos
arcu ember ult az agyban. Megszolalt, mielott barmit mondhattam volna.
- Emlekszik ram? Maga volt a nover a negyedik emeleten.
- Sajnalom uram, de en az intenziv osztalyon dolgozom. Bizonyara
osszeteveszt valakivel.
Ramosolyogtam, kellemes napot kivantam neki, azutan kifordultam a
korterembol. Erces hangja ujra megallitott.
- Varjon egy pillanatig!
Csettingetett az ujjaval.
- Hogy is hivjak magat ... hadd gondolkozzam ...
Megfordultam, lattam hogy a mennyezetet bamulja, es egy felmosoly
jatszadozik az ajkai korul. Azutan ram nezett.
- Jackie, ugye? Hosszu, szoke lofarka van, igaz?
Foldbe gyokerezett a labam.
- Igen - mondtam, mikozben a kopenyemet tapogattam, hogy
megbizonyosodjam rola, nincs-e rajtam a jelvenyem a nevemmel. (Rajtam volt).
Hatranyultam, es megerintettem szorosan osszefogott hajamat a tarkomon. Ezek
utan tanulmanyozni kezdtem az arcat; kutattam az emlekezetemben. Hideg, kek,
csillogo szemei voltak. Gondor haj keretezte az arcat.
- Sajnalom, nem a negyedik emeleten dolgozom, es nem emlekszem magara.
- Semmi baj Jackie. Orulok, hogy ujra latom. Ugy harom hete egyszer
bejott hozzam a korterembe. Megallt a szivem, es maga a mellemre rakta
azokat a pantokat. Emlekszem, mindenfele szavakat kiabalt, hogy mindenki
menjen odebb az utbol. Aztan megragadta azokat a pantokat, es
visszarangatott az eletbe.
Hirtelen derengeni kezdett, mirol beszel: jartam a kortermeben, mert ott
felejtettem egy korlapot. Akkor egeszen maskent nezett ki. Eszmeletlen volt,
a pupillai merevek voltak, az arca pedig voroses kek.
- Ki mondta meg, hogy en segitettem maganak aznap? - kerdeztem, mert
kivancsisagom visszavonzott hozza.
Elnevette magat., es megint a plafon fele forditotta a tekintetet.
- Senki. Ott voltam fenn, a mennyezeten, es figyeltem magat. Onnan
lattam a hosszu, szoke copfjat. Amikor pedig a monitor fele fordult,
meglattam a szep arcocskajat is. Annyira orulok, hogy ujra latom.
Megint ram nezett, a mosoly eltunt az arcarol. Lattam, hogy a konnyeivel
kuszkodik.
- Meg akartam koszonni maganak. Igazan koszonom...
Ahanyszor csak elhaladok a 254-es korterem elott, melegseget erzek. Halas
vagyok a sorsnak, amiert aznap a rovidebb utat valasztottam, es amiert
odamentem, amikor meghalottam, hogy "He, nover"-
Jacqueline Zabresky, apolono
:))))
Gica
(Eroleves a leleknek 5. kotet)
- Senki. Ott volta
|
