Kedves Moni  ),
> To:ro:k Peter:
> >az oszinteseg nem onmagaban ertek, csak az teszi ertekesse,
> >amit a segitsegevel elerunk, peldaul a baratsag es a bizalom.
> Ha en tudom valakirol, hogy me'g kenyes helyzetekben is
> megmondja az igazat es nem vezet felre pl. olyan mellebeszelessel
> egy giccset illetoen, hogy "igazad van, tok jol nez ki ez a kep,
> nyugodtan rakd ki a szobad falara, stb.", abban en jobban megbizom,
> mint aki az egyes szituacioknak megfeleloen lavirozik es soha
> nem tudom, mikor hihetek neki es mikor nem.
Ebben teljesen egyetertunk!
A peldam hangsulyozottan egy olyan emberrol szolt, aki - legalabbis egy
bizonyo
s teruleten - csak korlatozottan kepes elviselni az oszinteseget. Sok ilyen
emb
er van, a baratainkat szerencsere nem muszaj mindenaron ezek kozul
valasztanunk
, de azert gyakran kell veluk talalkoznunk, kommunikalnunk.
Hangsulyozom, nem kivanok senkit arra buzditani, hogy hazudjon. Csak arra,
hogy
gondolkodjon, mielott beszelni kezd. Tul sokszor beszelunk feleslegesen,
nem a
masik fel, hanem pusztan a sajat egonk erdekeben.
> > > Ha a baratom erzekeny, es en megmondom az oszinte
> > > velemenyem, miszerint a kepek pocsekok, akkor megsertodhet,
> > > veszekedhet, rossz viszony lehet. Ha hazudok egy kereket, akkor
> > > boldog, orul, buszke a szerzemenyere. Nekem utobbi kovetkezmenyek
> > > kellemesebbnek tunnek.
> >A baratod szamara, es rovid tavon igy van. Magad szamara nem
> >kellemes rovid tavon sem, mert hazudni altalaban nem esik jol.
> >Hosszu tavon pedig meg rosszabb, mert egy hazugsagot fenntartani
> >idovel nagyon farasztova valik (mindkettotok szamara).
> Itt is ervenyes az, hogy ha valaki MINDIG megmondja az
> igazat, akkor abban hosszu tavon jobban meg lehet bizni.
A tanmesem tanulsaga nem az volt, hogy NE mondjunk igazat. Hanem az, hogy
mindi
g gondoljuk meg elore, MENNYIT mondjunk ki belole. Masszoval, MENNYIT kepes
a b
eszelgetopartnerunk elfogadni. Ha annal tobbet akarunk raeroszakolni, abbol
les
znek a problemak. Ha semmit sem kepes elfogadni belole, akkor legjobb ha
csendb
en tavozunk.
> >Mi jo van az oszintesegben, ha bajt okozok vele? Akkor az
> >egyeduli pozitiv eredmenye (szamomra) az a tudat, hogy "lam,
> >en milyen oszinte (jo, ertekes, stb.) ember vagyok".
> Es az miert baj? En speciel arra torekszem, hogy ezt
> elmondhassam magamrol...
Nem mondtam, hogy ez baj. Elvegre mindnyajan szeretjuk azt hinni, hogy jo
ember
ek vagyunk ;-)
A baj akkor van, ha ezt csak HISSZUK, de valojaban nem igy van. Ha ez a
hitunk
a "reality check"-en, a valosag tesztjen elbukik, de ezt mi nem vagyunk
hajland
ok tudomasul venni.
A valosag tesztje egyedul es kizarolag az, hogy mi a gondolataink es
tetteink e
redmenye a valo vilagban, globalisan es hosszu tavon: javitottunk vagy
rontottu
nk a vilag allapotan?
> Eleg elszomorito kulonben az is, hogy manapsag felmerul
> az a kerdes, hogy "szerinted mi az objektiv ertek az
> oszintesegben?"...
Ajaj, latom mar, bekerultem nalad a "Mefiszto" feliratu fiokba ;->
> Ivett levele az ex-baratjarol egyebkent nagyon erdekes
> kerdest vetett fel arrol, hogy hogyan lehet aljas modon az
> oszinteseg moge bujva mocsoknak lenni.
Erdekes, itt egyszerre megint egy velemenyen vagyunk... Ezek szerint sajnos
nem
magyaraztam eleg jol, de akar hiszed akar nem, pontosan errol beszeltem
fenteb
b.
Peter
|
