Ez ev aprilisaban volt szerencsem egy egyiptomi sivatagi turan
reszt venni. Az alabbiakban ennek az utnak a leirasat adom kozre.
ALMASY LASZLO NYOMAN AZ EGYIPTOMI NYUGATI SIVATAGBAN
(2001. aprilis 10-20.)
1. resz: Bevezeto
Sivatagok. Voroses, hullamzo homokdombok, vad, kopar hegyek,
szelfaragta sziklatornyok, monoton siksagok, palmafak, oazisok,
tevek, fejuket a szallo homok ellen bebugyolalo emberek. Ezeket a
kisse kozhelyes kepeket, rajzokat lattam kulonbozo konyvekben
Eszak-Afrikarol. Vigasztalansaguk eles ellentetben allt a buja
braziliai oserdok, hoboritotta alaszkai fenyvesek, kokuszpalmas
Csendes-oceani szigetek hivogato kepeivel, geologiai
erdeklodesemnel fogva megis kivancsi voltam erre a vilagra, a
Szahara vilagara.
Tizenot eve aztan a valosagban is talalkoztam vele, mikor
kulfoldi kikuldetesem kapcsan tobb evig Libiaban dolgoztam
(ezekrol az evekrol szol "Libia: visszaemlekezes tizenegy ev
tavlatabol" cimu utleirasom). Az oserdokbe nem jutottam el,
Alaszkaban es Oceaniaban azota sem jartam, de a homok, a ko, a
szel es a csend vilaga azonnal megfogott es tobbe nem is engedett
el. Minden lehetoseget megragadtam, hogy szabadnapjaimon
kisebb-nagyobb utakat tegyek a Szaharaban, azonban meg igy is
csak csekely reszet lattam ennek az Atlanti-oceantol a
Voros-tengerig terpeszkedo hatalmas teruletnek, raadasul azt is
csak az aszfaltutrol. Idom szukossege, az utvonalat ismero
vezeto, a tapasztalat es a megbizhato terkepek hianya, no meg
autom szereny kepessegei nem engedtek meg, hogy leterjek az
eletet jelento orszagutrol es belevessem magam a delibabos
vegtelenbe. De a vagy megmaradt: osszegyujteni a szukseges
felszerelest, vizet, elelmiszert, uzemanyagot, megismerkedni egy
sivatagi vezetovel, beulni egy rendes terepjaroba, aztan csak
elore a meleg levegoben reszketo latohatar fele.
Minden jonak vege szakad azonban egyszer. Munkam vegeztevel
hazatertem es a nagy, kozep-europai nyuzsgesben a sivatag hamar
emlekke valt. Barataimmal neha nezegettuk az utakon keszitett,
nem igazan sikerult diaimat, sok ismerosommel probalgattam
megertetni - keves eredmennyel -, hogy mi a vonzo abban a
halottnak tuno tajban. Kesobb mar ugy voltam vele, hogy aki erti,
annak nem kell magyarazni, aki meg nem, annak hiaba is
magyaraznam.
A Muzeum koruti antikvariumban bogaraszva rabukkantam bizonyos
ALMASY LASZLO altal meg a mult szazad harmincas eveiben irott
konyvekre. A nev ismeros volt: hallottam mar rola, tudtam, hogy
Egyiptomban kutatta a sivatagot, elolvastam a felfedezesekrol
szolo konyvekben a rola irt nyulfarknyi szovegeket, de nagyjabol
ez volt minden. Meg messze volt az "Angol beteg" ketes vilaghire,
talan ezert is tudtam rovid ido alatt, viszonylag olcson
megvasarolni a konyveket. Ezekbol aztan kibontakozott egy nem
mindennapi ember nem mindennapi elete, kutatasai, felfedezesei es
kalandjai egy feltaratlan es ellenseges vilagban, az egyiptomi
Nyugati Sivatag ismeretlen videkein. Ha valaki, akkor azt mondja,
hogy 2001-ben legalabb reszben en is lathatom majd azokat a
teruleteket, nehezen hittem volna el.
Aztan varatlanul elemhozta a sors a lehetoseget. Felbukkant egy
hirdetes az Interneten, hogy szervezes alatt all egy Almasy
nyoman halado expedicio es visszamondas miatt megurult ket hely
az utra. Sokat nem gondolkodtam. Felvettem a kapcsolatot a
szervezovel, kaptam egy jo leirast az utitervrol es termeszetesen
a koltsegrol is szo esett. Ez utobbi nem volt keves, viszont
cserebe mindazt igerte, amire tizenot eve vartam: a sivatagban
valo utazas szabalyai alapjan megtervezett terepjaros expediciot.
Nem a fellengzosseg mondatja velem ezt a szot, hiszen a Nyugati
Sivatagba vezetett utakra meg ma is ugy kell felkeszulni, ahogy
expediciokra szokas, ugyanis a terulet lakatlan, vizforras nincs,
elelmiszert, vizet, uzemanyagot beszerezni az utolso oazis utan
mar lehetetlen.
Az ut celja egy Almasyrol szolo, magyar nyelvu film elkeszitese
volt, az eredeti helyszineken forgatva. Mert - es ez kicsit
valahol szegyen - az egyetlen jelentos magyar szaharakutatorol
meg nem keszult tudomanyos igenyu film. Sajnos a korulmenyek ugy
hoztak, hogy ezt a celunkat nem sikerult elernunk.
A szervezes buktatoin es elore nem lathato nehezsegein tuljutva
2001. aprilis 11-en ejszaka harom orakor leszallt velunk a gep
Kairoban, beultunk a repteren varakozo terepjarokba es
elindultunk del fele.
(folyt.kov)
|
