Hallo Lista,
RL levelere szeretnek valaszolni. En nem tartottam szomorunak inkabb nagyon
erdekesnek es elgondolkoztatonak...
Szia RL!
Nagyon megerintett amit feleseged nagymamajaval kapcsolatos elmenyeidröl es
tapasztalataidrol irtal. Ez a tema engem szinte allandoan foglalkoztat,
mivel az utobbi idöben nagyon sok halaleset volt a csaladban.
Igy nagyon koncentralt formaban szembesültem a halal tenyevel es meg kellett
tanulnom, jobban mondva ki kellett alkitanom sajat magam szamara egy
modszert, hogy hogyan viszonyuljak hozza, hogyan kezeljem es hogy tanuljak
meg elni azzal a megdönthetetlen tennyel, hogy földi eletünk veges.
En ugy voltam ezzel, hogy mindig is tudtam, hogy ez igy van de addig amig
utol nem ert ez a tema nem foglalkoztam vele, megprobaltam nagyon melyen
elasni magamban. Gondolon nagyon sokan igy vannak ezzel.
Amikor mar nem segitett a struccpolitika elkezdtem egyre többet foglalkozni
"tudomanyosan" a halallal. Nagyon sok könyvet elolvastam pl. Dr. Moody es
Elisabeth Kübler-Ross könyveit stb.
Nagyon nagy elmeny volt, es amikor eljött az idö es edesanyam sulyosan
megbetegedett rengeteget segitett az a hit, hogy nem veszitem el öt örökre.
Anyam agyinfarktust kapott, eszmeletlen allapotban feküdt az intenziv
osztalyon, az orvosok semmi joval nem biztattak. Hugommal együtt
Nemetorszagban elünk. Termeszetesen azonnal hazautaztunk es azonnal elkzdtük
a programozast. Anyank magahoz tert es bar lebenult es teljes apolasra
szorult, de elt! Oriasi sikernek könyveltük ezt el akkor. Bar a gyogyito
programozast nagy intenzitassal folytattuk tovabbi javulas nem allt be.
Rengeteget szenvedett, mozdulni nem tudott es rendesen beszelni sem, bar meg
tudta ertetni magat. Föltettem a kerdest, miert nem javul tovabb az
allapota? A valasz furcsa volt: Domjan Laci ujabb Agykontroll sikerek
könyve. Nem igen ertettem, de a könyvet ugyis meg akartam venni. Olvasas
közben egy "sikerelmenyre" bukkantam. Lenyege: ne ragaszkodjunk tulsagosan
ahhoz, hogy nagybeteg hozzatartozonk mindenkeppen meggyogyuljon, hanem
engedjük elmenni. (Szamomra ez uj volt es elöször szinte elfogadhatatlan),
megis megtettem. 2 heten belül anyam meghalt. Elötte megegyszer összehivta a
csaladot, mindenkitöl bucsut vett.
A temetesetöl feltem. Feltem attol, hogy hogyan birom ki egyaltalan.
Amikor eljött az idö egy csodalatos erzes lett urra rajtam. Nyugalom remeny,
bekesseg, majdnem boldogsagerzes keritett hatalmaba. Elsö gondolatom az
volt, hogy biztosan valami sokkhatas alatt allok, hiszen nem lehet normalis
dolog, hogy az anyam temetesen ne legyek szomoru.
Ereztem e jelenletet, azt, hogy ö sugallja nekem a sajat erzeseit. Nehezen
szobaönthetö az amit ereztem, a temetesen csak testben voltam jelen,
lelekben együtt voltam az anyukammal.
Az, hogy nem csak kepzelges volt, masnap igazolodott be, amikor hugomnak
elmeseltem a tapasztalatomat, es ö döbbenten hallgatott vegig, mivel ö is
ugyanezt erezte, csak nem merte volna elmondani, nehogy hülyenek tartsak.
Miert irtam le mindezt? A programozasok alatt, de föleg a halala ota ha
almodom rola mindig fiatalkori egeszseges temperamentumos anyamat latom,
sohasem a beteg összetört asszonyt aki az utolso honapokban volt. Nem
ertettem miert, amig most a leveledet el nem olvastam! Pedig tenyleg milyen
egyszerü! Köszönöm, hogy irtal erröl a temarol, talan nem is hiszed (vagy
eppen nagyonis erted!), hogy milyen sokat jelent ez a felismeres szamomra.
Meg annyit: par honappal a halala utan meg üzenetet kaptam töle. Nagyon
bantott, hogy ilyen szörnyü szenvedeseken kellet atesnie halala elött amit
mi a hugommal a joszandeku programozassal valoszinüleg meg akaratlanul meg
is hosszabbitottunk. Almomban megjelent ugy ahogy emlekeimben mindig is elni
fog vidaman mosolyogva otthon konyhajaban amint eppen föz. Imadott fözni ez
volt a hobbyja. En döbbenten kerdeztem öt, hogy mit csinal itt, hiszen mar
meghalt, es közben ömlöttek almomban a könnyeim.
Erre ö odajött hozzam atölelt es azt mondta: hagyd abba az önmarcangolast,
ne kinozd magad, hiszen minden jol van ugy ahogy van, es minden jo volt ugy
ahogy volt. Erted vegre, minden jol van ugy ahogy van!
Nagyon sokat tanultam es erlelödtem ezalatt az idö alatt, nincs mar bennem
felelem ha a halalra gondolok es az eletemet is maskent szemlelem.
Ha valakinek hasonlo tapasztalatai vannak, kerem irjon rola a listan vagy
maganban, mindenkeppen örülnek neki.
Sophie
|
