Kedves Lista!
80. Terhesség alatti problémák:
> Eleinte szinte egész nap hányingerem volt. Az orvosok azt állítják, hogy
az jó jel, mert azoknál kevesebb vetélés fordul elő, akik hányingerrel
küszködnek.
- Spirituális szempontból vizsgálva a hányinger az adott helyzet, állapot
valamilyen szintű elutasítása. Ennek az elutasításnak az erősebb változata a
hányás. Mindez tudat alatt zajlik, ezért van az, hogy amikor ezzel szembesül
a kismama nem akarja elfogadni ezt a gondolat menetet, pedig csak akkor
lehet változtatni a problémán.
Sok variáció lehetséges:
- a terhességet mint állapotot utasítja el. "Kövér" lesz, gátolja a
karrierjét, stb. stb.
- A babát utasítja el. Nem kívánt terhesség, erőszakolás miatt, családi
körülmények....
- Hányingert okozhat egyéb dolog is, pl. gyomorrontás, tehát nem kell mindig
"rosszra" gondolni.
- Véleményem szerint a hányinger és a vetélés összekapcsolása buta gondolat
ebben a formában. Éppen az ellenkezője lenne az igaz logikailag, a
spirituális ok - okozat összefüggésében.
Igaz megtapasztalásaim nincsenek ilyen értelemben, de a hányinger, hányás
egy bizonyos szintű elutasítás, a vetélés pedig a baba durva, erőszakos
elutasítása.
Aztán a polaritásban arról sem szabad elfelejtkezni, (kétoldalúság) hogy
esetleg a baba gondolta meg, és feladta, aminek a következménye a vetélés.
Ezeket megfelelő időben, és módon kezelni lehet.
xxx
> Abból is okultam, ahogy mások fájdalom mentes szülést programoztak és
császármetszés lett a vége. Volt aki annyira félt a vetéléstől, hogy azt
programozta, hogy madzaggal beköti a méhszájat. Iszonyú küzdelmes szülés
lett az eredmény, mert a méhszáj nem akart kinyílni.
x
> Én teljesen fel voltam készülve a szülésemre, a babám is (nekem kellett
megfordítanom), de a testemet elfelejtettem felkészíteni. Várandósan
programoztam, hogy zárt legyen a méhszájam, hogy elkerüljem a fertőzést és a
koraszülést, de a várandósság végén elfelejtettem azt programozni, hogy
fokozatosan nyíljon ki a méhszáj a szülésre. Én is programoztam a gyors,
könnyű, természetes szülést, de képeket és a folyamatot nem képzeltem el,
azonban nagyon hittem benne. A méhszájam a szülés során is zárt maradt és
megcsászároztak.
- Elfogadom, hogy időnként még egy "normális" házaspár esetében is
előfordulnak negatív gondolatok, félelmek a terhesség alatt. De ezek a
gondolatok nem uralják őket, vagyis hamar elfelejtődnek, és élvezik a
terhesség, az áldott állapot örömeit.
- A fenti példák szerintem "nem normális" állapotban következnek be, tehát
ebben az esetben ki kellene "nyomozni" hogy mi az a lelki ok ami ilyen erős,
tartós, negatív gondolatokat, félelmeket gerjeszt az anyában, aki aztán
ilyen módon próbálkozik védekezni.
Miért félt a vetéléstől?
Miért félt a fertőzéstől?
Miért fél a koraszüléstől?
Ha ezeket a kérdéseket egy jó vezető segítségével feldolgozták volna amikor
megjelentek az anya fejében, akkor nem került volna sor a császármetszésre,
illetve nem lett volna iszonyú küzdelmes szülés az eredmény.
xxx
Valaki írta:
> A kolléganőm megbeszélte a babájával, hogy akkor szülessen, amikor
gyönyörűen havazik, és ígérte, az apukája is jelen lesz a nagy eseményen.
Gyönyörű hóesés, és a baba úgy gondolta itt az idő az indulásra. Viszont a
leendő apuka elkapta a hányás-hasmenéses vírust, így szegény ki-be rohangált
a mosdó és a szülőszoba között, míg nem az orvosok azt nem mondták, hogy nem
jöhet be. Ekkor a baba keresztbe fordult, gondolván, ha az apja nincs itt,
akkor ő most mégsem születik meg. Így aztán császármetszés lett a vége.
xxx
Szeretettel István. (Bp.)
|
