Kedves Sándor!
hix.nyelv #618, >:
> en csak egy mezei logikai megjegyzest fuznek ehhez ha mar a logikat
> emlegetted: a feluletkezelt acelcso is rozsdamentes, megsem keszult
> rozsdamentes acelbol.
Én a logikát fordítva érintettem, hogy nem érdemes túlzottan hozzá
ragaszkodni.
Ugyanakkor talán érdemes lenne a gondolatmenetedet továbbvinni: nem értek
ugyan az anyagszerkezettanhoz, de úgy vélem, hogy a nem rozsdamentes acél
is lehet rozsdamentes, ha felületkezeljük. Így a "rozsdamentes acél"
önmagában nem szilárdabb fogalom, mint a "rozsdamentes acélcső". Csak
megszoktuk, és már nem vesszük észre, hogy egy jelentésszűkülés áll
mögötte.
A magam részéről nem látom problémának ugyanezen konnotáció magasabb
szinten való megjelenítését sem. Bár igaz, Mártonfi Attila és az én
érvelésem közt ez a választóvonal.
|
Kedves Hunter!
hix.nyelv #618, >:
> Sajnos mar megint ott tartok, hogy nem ertek egyet az MTA tudosaival,
> de legalabb most ezzel nem vagyok egyedul. ;]
Kicsit erősnek érzem az "MTA tudósaira" való hivatkozást. Ennek kissé
pejoráló értelme szokott az ilyen jelelgű mondatokban lenni.
A helyesírás szükségszerűen archaizál egy kissé. Szavunk még akkor került
be a nyelvbe, amikor egyértelműen <licenc> volt a hangalakja német eredete
miatt. Azóta, a dolgok természetéből adódóan hagyományozódik egyik
kiadásból a másikba, egyik publikációból a másikba.
Ezzel párhuzamosan a szavaknak -- mint esetünkben is -- alakváltozatai
keletkezhetnek, melyek a egyidejűleg egymás mellett élnek a nyelvben. Az új
változatnak akkor van lehetősége a szótárba kerülni, ha már elegendően
nagy, a régivel komparábilis tömeget tudott maga köré gyűjteni. És ha
összegyűlt a "rajongótábor", akkor ezt bizonyíthatóvá, nyilvánvalóvá is
kell tenni.
Ha fentiek meg is lennének (pl. dokumentáltan elegendően sok a használó),
egy újabb akadállyal kell a szótári kanditátusnak szembesülnie, ez az
úgynevezett "nyelvhelyesség". Valahol, valamikor felmerült az, hogy milyen
műveletlenségről árulkodik, ha valaki a <swap> számítástechnikai műszót
/szvep/-nek ejti. Hiába ejti így a fél ország, a magukat műveltebbnek tudók
valószínűleg sikerrel akadályoznák meg a szó <szvep> formában történő
szótárazását "bunkóságra", mint nyelvi jogvesztő bűnre való hivatkozással.
De, ha őszinték vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy a /licensz/ kiejtés --
amit, mint írtam, magam is így használok! -- a /szvep/-hez hasonlóan
megkérdőjelezhető -- amit magam is így, bunkóul használok! A /licensz/-ben
végletesen összekeveredett a németes és az angolos beütés. Sőt, a
/liszensz/ -- mely időnként nekem is a számra jön -- szintén ugyanolyan,
téves "betűejtéses" változata az angol <license>-nek, mint a /szvep/ a
<swap>-nak. Ha még ez ad a német eredetivel egy hibridet (kimérát)
/licensz/ formájában!
Ha egy fokkal magasabb szintre emelkedünk a nyelvhelyességi
érvrendszerben, akkor azt is láthatjuk, hogy az <-nc> szóvégződés sokkal
"magyarabb", mint az <-nsz>. A szóvég szótár nem összetett szavai közt 54
<-nc> végűt találunk, míg <-nsz> végűt csak 7-et. Az 54 között jócskán
vannak belső keletkezésű, vagy teljesen magyarnak érzett szavak, a 7
mindegyikén -- talán a <fajansz> kivételével -- érzik azonban az idegenség
(delizsánsz, fajansz, nüánsz, pasziánsz, reneszánsz, sánsz, szeánsz,
transz).
Szóval, én a magam részéről nem tudom kárhoztatni az "MTA tudósait",
amiért az én nyelvváltozatommal ellentétesen szótározzák a <licenc> szót,
mert részletesen megvizsgálva a dolgot, valószínűleg több érv van még
mindig a <licenc>, mint a <licensz> vagy a <liszensz> mellett. (Bár a
valóban pontos értékeléshez elkellene egy reprezentatív felmérés arról,
hogy a művelt középosztály milyen megoszlásban használja ennek a szónak a
változatait.)
|