Hello Kedves Lista
Viszonylag uj vagyok itt az agykontrollon, de világéletemben mindig is
érdekelt a téma, majd lehet, hogy néha egy-egy dologról mesélek ami velem
esett meg az idők során, és rendkívülinek találtam.
Most Gál István kisbabás témájához szeretnék egy személyes élményt elmesélni,
ha nem bánjátok... :-)
Mikor első fiam megszületett, még nem hallottam az agykontrollról, sőt egyéb
tudatalatti, meg hatodikérzékes témákban sem voltam járatos.
Megfogni is alig mertem először a kisbabámat, addig még nem is láttam
csecsemőt közelről. Szakkönyveket bujtam, (azok akkori hóbort szerint arról
szóltak, hogyan kell éjjel teáztatni kiskanállal, mert éjjel nem volt szabad
szoptatni!)
Azért örülök, hogy legalább ebben fejlődőtt valamit a tudomány, már állitólag
már kimondottan javasolják...
Ebből is látszik, milyen ostoba tud lenni az ember, ha nem a jóérzésére, meg
ösztöneire hallgat, hanem az "okosokra" no mind1...
Szoval volt olyan nőrokon a családban, aki kijelentette ellentmondást nem
tűrően és hozzértően, hogy a bébik 6 hetes korukig nem látnak, csak foltokat.
Ehhez sem tudtam sokmindent hozzátenni, merthát ugye ki a megmondhatója, hogy
igaz lehet-e vagy sem?
Lényeg, a lényeg kb 3-4 napja lehettünk otthon, tehát nem volt több 10
naposnál a gyerek. Halkan bementem a szobájába, kiságyában aludt, hanyatt
fekve, két keze a feje mellett. Én egy fotelbe ültem le, ami nem az ágy
mellett volt, hanem a végétől, (fejtől) kb két méterre. Könyvet kezdtem
olvasi néma csendben, nem a gyerek felé fordult a fotel, hanem pont ellenkező
irányba. Kb fél óra múlva, érdekes érzésem volt, mint mikor az ember érzi a
nyakszirtjén, hogy valaki nézi, figyeli. Hirtelen hátrafordultam, és a
kiságyból két szempár meredt rám.
A picinek, ahogy hanyatt feküdt, teljesen hátra kellett forditani a fejét,
szinte kitekeredett a nyaka, hogy láthasson, és rám nézett a rácsok között,
egyenesen a szemembe.
Nem tudom hány percig, vagy csak pillanatig néztünk farkasszemet, aztán végül
én sütöttem le a pilláimat, de abban két szemben valami elképesztő értelmet
és elmondhatatlan dolgokat láttam. Sokszor meséltem neki azóta, hogy az volt
az érzésem, valami ufonauta keveredett véletlen ide egy csecsemő bőrébe, vagy
akármi is volt, természetfölötti volt, és én láttam az egész világegyetemet
benne :-)
Elképesztő élmény volt!
Hogyan érezte meg, hogy ott vagyok, és mennyi idö alatt tudta annyira
megtekerni a testét és fejét, hogy egyáltalán olyan pozitúrába kerüljön, hogy
láthasson?
Azután sokszor figyeltem, néztem a gyereket, de csak a szokásos, bámészkodós,
nevetős babaszem volt, és úgy a szemembe az életben soha többé nem nézett...
--
Üdv:
Fanncsi
|
