Kedves Lista!

Nálam az érzéki csalódásoknak különleges státuszuk van, 
mert azok magának a teleportálásnak is a szerves részét 
képezik. Sőt, nem csak az érzéki csalódások felvállalása, 
hanem azok szándékos erőltetése is hozzá tartozik. Na de 
egy érzéki csalódás fölött okozó státuszban lenni, vagy 
pedig alatta hatás-helyzetben lenni, az két külön fogalom 
és két külön fejlődési szint. Ami nincs, az nincs, ebben 
egyet értünk Endrével. No de hogy "ami van, az még sincs", 
ez nekem kicsit "új"..... Egy merőben új kategória. 
Mellesleg hasonlít a teleportálásra, ugyanis a 
teleportálásban is a következő a helyzet: Ami mégsincs, az 
igenis van, és ami van, az sem biztos, hogy van, de az sem, 
hogy nincs. Az érzékelést is lehet teleportálni, és ebben a 
tekintetben Endre mindenképpen méltó vetélytársam. Mások 
érzékelésének a teleportálása, nos ez ellen kell immúnisnak 
és/vagy rezisztensnek lennünk, ez a tudatossági evolúció 
soron következő és küszöbön álló stációja. Endre ennek egy 
kelléke. 
A világ persze a 3-as H-Kulcs óta csak akkor tud 
megjavulni, ha a vetélytársak szövetségre lépnek. 
Most nem viccelődöm, hanem kell nekem a visszacsatolás.
Ha valamit igenis többször is bemutatnak, és valaki(-k-) 
azt követelik(-k-), hogy "mutassák be", mert az "akkor 
sincs bemutatva", akkor mi ez, ha nem érzéki csalódás. 
Ugyanis nem csak az az érzéki csalódás, ha valami olyat 
vélünk látni, ami nincs is ott, hanem az is, ha valami ott 
van, de a mi agyunk a nagy büdös semmit szíveskedik 
dekódolni annak helyén. Ebből a helyzetből vagy csak a 
diliház felé, vagy a Copperfield Dávidság felé lehet 
továbblépni. Benne dagonyázni felesleges önkínzás……
Én, ha kell túllicitálom a toleranciát követelő 
politikusokat abban a témában, hogy a másságot tisztelni 
kell. De ezt a másságot másokra is ráerőltetni, nos, ennek 
csak mérsékelt tiszteletet tudok megszavazni. Elvégre se 
biológiai se absztrakt értelemben nincs immunitás egy 
megelőző beteg szakasz nélkül. 
Mindenesetre fogok még töprengeni a témán. 
Ennek a problémának a kezelésében ulláccik átmeneti csődben 
vagyok. No persze e magatartás tanúsítói vannak az igazi 
látványos csődben, de ulláccik, hogy én osztozom velük. Ha 
közéjük süppedek, és együtt emelkedünk ki, akkor volt 
értelme. Mindenesetre fogok még töprengeni a 9-es Kulcs 
jegyében, de ha ott leketyeg az Idő, akkor jön a 10-es 
Kulcs. Tudjátok, amikor a teheneket akkor is megrázza az 
áram, amikor pedig sehol egy villamos szék a fertályon, de 
még csak egy árva dugaszoló aljzat sincs...... 

Szerintem maradjon a hangsúly a következő mondaton, amit 
ismét kiemelek a szövegből: "Mások érzékelésének a 
teleportálása, nos ez ellen kell immúnisnak és/vagy 
rezisztensnek lennünk, ez a tudatossági evolúció soron 
következő és küszöbön álló stációja." 
Mármint hogy a mi érzékelésünket senki se tudja 
elteleportálni. Mert ha elteleportálták az érzékelésünket, 
akkor már nem is kell annak a szajrénak hozzánk kerülnie, 
amit nem szívesen tudnának nálunk, ugyanis azt még az 
érzékelés fázisában sikeresen elteleportálták. Lehet, hogy 
ez a mágia csúcsa, hogy "feketén-fehéren" megfogalmazzam 
azt, amit a memento-huzavona címen láthattatok a listán.

A véleményem kiegészül abba az irányba, hogy amit Endre 
tesz, illetve amit én folytatok, az nem más, mint kettő, 
egymást kiegészítő lehetőség. Mind a ketten ezeknek a 
kütyüknek a felbukkanásával automatikusan felmerülő 
problémákat kezeljük. Ráadásul nagyjából ugyanazokat a 
problémákat. Két szomszédos, kiegészítő kategória csak 
akkor ütközik egymással, ha mesterségesen és feleslegesen 
ütköztetik őket. 
Lesznek még barátságosabb koncepcióim is. 

HódolaTOM.