Egy sikeremet szeretném veletek melegében megosztani. Tegnap este a
szombathelyi Városi Bálon voltunk. Persze, mint mindig, most is vettünk
tombolajegyeket, nem is annyira a nyerés érdekében, hanem hogy
támogassuk a Markusovszky kórház müszervásárlását.

Nagyon nem is érdekelt az eredmény, és így nem is nyertünk menet közben
semmit. Aztán elérkezett a födíj, egy gyönyörü szép szobor. Ez nagyon
megtetszett. Ott, ebben a felfokozott idegállapotban amilyen gyorsan
csak tudtam, alfába mentem. Kezem a tombolajegyeim fölé helyeztem, és
élénken elképzeltem, hogy amikor kihúzzák a számot, én kinyitom a
szemem, és az én jegyeim között találom azt a bizonyosat. Nagyon akartam
azt a szobrot.

Kimondták a számot, kinyitottam a szemem, és az elsö ami a szemembe
ötlött pont az az egy jegy volt.

Feleségem remegö térdekkel ment ki átvenni a nyereményt.

Természetesen utána megköszöntem a kollektív tudatnak, hogy segített.

Kívánok nektek is hasonlókat!



Egyre jobban: Ernö

Légy szíves, írj a barátod férjéről, pl. mivel szeret foglalkozni, hogy néz 
ki, mert szeretnék visszaigazolást arról ami nekem bejött. 
Üdv. Györgyi

Hello Monika!,

Sunday, January 23, 2005, 2:58, you wrote:

HA> percben csak azt mondjuk neki, hogy jöjjön vissza közénk, mert még dolga va
n a
HA>  Földön, máris segítettünk. Tudom. Ez a kedves ember 60 éves elmúlt, nagypa
pi é
Ne haragudj, nem vitazni szeretnek veled, de honnan tudod h meg dolga
van a FOldon??
Felreertes ne essek, teljesen egyetertek az altalad vezerelt nemes
szandekkal, csak ez az egy gondolat szoget utott a ejembe.

Egyre jobban es jobban!

Udv:Csaba