Hahó!
 írta:
.....
> + A bonyolultsag azert no az evolucio soran mert van egy also hatar
> (az alatt nem eloleny az eloleny)
Nos, ilyen tekintetben szerintem nincs értelme az élőlény fogalmának sem!
Több szempontból probléma van az élő, élet, él fogalmakkal.
Nyelvi problémák:
Az élő mint melléknév valójában nem tölti be pl. a jelzői funkcióját.
Nem fogadjuk el pl. a fokozott alakjait (élő, élőbb, legélőbb). Ennek az
egyik oka az, hogy keveredik a főnévi formával:
Ez egy élőlény - Ez egy élő
Ugyan olyan jelentésű, a "lény" hiánya fel sem tűnik. Ráadásul
automatikusan hozzá értjük az igei formát is:
Ez egy élőlény. Mit csinál: él.
Élete van. Ez utóbbi arra utal, mintha valami tárgyiasult, megfogható
dologgal rendelkezne. Leéli az életét.
Az élő-élettelen szópár eleve azt feltételezi, hogy ez a két "állapot"
létezik. A "halott", "halál" használata még inkább összekutyulta a dolgot.
Ilyesfajta erős nyelvi kivételezettség nem is tudom, hogy előfordul-e
más fogalmakkal is.
Ez egyfajta nyelvi börtön, ami a gondolkodásunkra is kihat. Persze,
lehet, hogy fordítva alakult.
Probléma van azzal, hogy rengeteg szóösszetétel része, amik alatt nagyon
különböző dolgokat értünk:
földi élet = bioszféra
Pistabácsi élete = a születése és halála közt eltelt időszak
Pistabácsi élő szervei, sejtjei = Pistabácsi működöképes szervei, sejtjei
az élet értelme = (konkrét szövegkörnyezet nélkül nem értelmezhető) (42)
Sokminden arra utal, hogy van valami velünkszületett "élőlény"
fogalmunk, képünk, elvárásunk arról, hogy mi számít élőnek, de
legalábbis nagyon elő lehet rá készítve az agyunk, mert hamar
belénkrögzül a születésünk után. Valószínűsítem, hogy ez nagyon régi, és
az evolúció során hasznos gondolkodási tényezőnek bizonyult, hiszen az
"élőlény" kapcsolatban van mind az élelemmel, mind a veszélyforrással.
Ezért is vésődhetett belénk ilyen mélyen alapvető fogalomként, és ezért
tartjuk definiálhatónak, hiszen hétköznapi körülmények között tényleg
csak a végletekkel találkozunk (a kiscica élő, a kavics nem)
Valószínűleg az, hogy mi tekintődik élőnek, az aktív mozgással, illetve
ennek megszűnésével (az egyed halálával) lehetett kapcsolatban.
Ez a fajta gondolkodási egység benne lehet szinte minden fejlettebb
idegrendszerrel rendelkező élőlényben, hiszen az ilyen állatok nem
véletlenül ijednek meg nagyobb méretű mozgó dolgoktól, illetve a
ragadozók "játszani" szoktak kisebb mozgó (szél által fújt, elguruló)
tárgyakkal. Valószínűleg ezért is nagyon nehéz megszabadulni az éles
különbségtételtől.
A definiálhatóság igénye a "tudományos gondolkodással" jelent meg. És
megpróbálták ezt megtenni az élőlény fogalmával is. A tulajdonságokat
amikkel az élőket jellemezzük, konkrét példákból általánosítjuk. A
tudomány fejlődésével ezek bővülnek (esetleg szűkülnek). Ahogy
halmozódott a tudás úgy bizonytalanodtak el a fogalom határai. Ennek
ellenére jól definiáltnak, érezzük továbbra is, hiszen hétköznapi
tapasztalataink folyamatosan ezt erőltetik belénk (kavics, kiscica,
véglegesen elromlott kiscica)
Az ezzel kapcsolatban feltett kérdéseink is ezen alapulnak:
pl. az "Élőlény-e a vírus?" kérdés eleve feltételezi, hogy élesen
elkülöníthető a két állapot, pedig hasonló ahhoz a kérdéshez, hogy egy
feketétől fehérig tartó intenzitás skálán hol húzzuk meg a "szürke"
határát.
Nincsen alsó határ sem. Ha azt mondod hogy ettől és ettől a bizonyos
ponttól vált élőlénnyé egy önreprodukcióra képes rendszer, azzal
hasonlót állítasz, mintha azt mondanád, hogy ezeknek már "életük van"
(ami ekvivalensnek tekinthető azzal, mintha azt mondtad volna, hogy
lelkük van - ami amúgy fából vaskarika.)
Az ősi gondolkodásmód, és a hétköznapi tapasztalatok által belénk
rögzültmgondolati csapda ez, ami ezt mondatja velünk.
Ha valamiféle definíciót szeretnénk, annak nem is egy önállóan létező
jelenségre kellene utalnia (mint az "élőlény"), hanem hanem fizikai
jelenségekre, tulajdonságokra, amik többé kevésbé megvannak az élőnek
tekintett dolgokban, amíg az élettelenekben nincsenek.
Az "élőség", szerintem folytonos tulajdonság, ami valamiben nagyon
megvan valamiből teljesen hiányzik. Az _adott szempontból_ viszonylag
könnyen eldönthető, hogy melyik entitás "élőbb" a másiknál.
Tehát nem főnévről van szó, hanem jelzőről, amiből a végletekhez
szokott gondolkodásunk mindenáron főnevet akar csinálni. Nyelvtanilag ez
működik, csak az új tudományos tapasztalatok alapján, logikailag nem.
Amúgy sok ilyen rögzült fogalmunk lehet még ami a tudomány fejlődésével
problémássá vált. Ilyen a részecske-hullám kettősség által felvetett
probléma, vagy az idő és tér fogalmunk is.
Sőt úgy érzem a matematikai fogalmakon kívül szinte minden a valós
élettel kapcsolatos fogalmunk ilyen. A négyzet (négyzet alakú) jól
definiált matematikai fogalom, a valós életben nem létezik csak adott
mérési pontosság mellett - vagy ha másért nem, az anyagok atomos
felépítése miatt nem.
Ugyanakkor az emberek az "élet" matematikai jellegű definícióját
szeretnék megkapni a hétköznapi tapasztalataik alapján.
Visszatérve Pistabácsihoz, keveredik az élő - mint élőlény - fogalom az
élő egyed/halott egyed fogalmával, és ez utóbbi felvet további
problémákat: Ha Pistabácsi meghal, attól még a szervei, sejtjei tovább
élhetnek. Szervei átültethetőek, ivarsejtjeit fel lehet használni
mesterséges megtermékenyítéshez.
Egy elég morbid példa a HeLa tumorsejtek esete, aminek a neve annak a
hölgy nevének a kezdőbetűiből állnak össze, akiből a tumort kioperálták.
A hölgy azóta tudomásom szerint már nem él (ebben valószínűleg pont a
HeLa sejteknek volt szerepe), de a HeLa sejtek azóta a tudomány
"háziállataiként" élnek tovább - úgy tűnik halhatatlanok.
A testi sejtekből klónozás felveti, hogy ha "kijavítanák" e sejtek
hibáit, belőlük újjászülethetne a hölgy egy "ikertestvére".
És már nem is csak a sejtekről van szó: bekerültek a képbe a sejteken
belül lévő élő egységek (szimbionta), a saját DNS-sel rendelkező
sejtszervecskék (mitokondrium, kloroplaszt, flagellum)
Meg lehet próbálni definiálni az élőlényt, de a legjobb definícióba is
bele lehet kötni, mert magához a definícióhoz használt fogalmaink is
rosszul definiáltak. A vírusokat a saját anyagcsere hiánya miatt szokták
kizárni az élőlények közül, de mit is értünk saját anyagcsere alatt?
A vírus saját _természetes_környezete_ az a sejt amiben szaporodik. Az
ott levő anyagokat használja fel saját anyagai felépítésére, és az ott
talált anyagokból nyeri hozzá az energiát - tehát mondhatjuk hogy
metabolizál. Ha van aki szerint ez nem igaz, mert ezeket az anyagokat
nem maga a vírus állította elő, az gondolkodjon el rajta mi is történne
velünk, ha megfosztanának minket a mi _természetes_környezetünktől_ -
pl. ha nem lennének növények, amiket fel tudunk használni élelemként,
vagy az élelmünkként használt lények élelmeként. (És mi lenne a
növényekkel, ha nem volna Nap?) Ha kiragadjuk a környezetéből, bármelyik
lényre rá lehetne mondani, hogy nincs saját anyagcseréje.
Nagyon nehéz elszakadni az "élő-élettelen" ilyen megkülönböztető jellegű
használatától, még evolúcióban gondolkodók is sokan úgy képzelik, hogy
(súlyosan leegyszerűsítve!!!) voltak az élettelen dolgok, amik a
rendelkezésre álló energia segítségével bonyolódni kezdtek, aztán a sok
véletlen során elkövetkezett egy pont, ahonnan "élővé" váltak. Hát
szerintem nem volt ilyen pont. Folyamatos az átmenet a szervetlen majd a
szerves vegyületektől a mai "kiscicáig".
Természetesen felmerül, hogy miért nem látjuk akkor manapság ezeket az
átmeneti dolgokat.
A válasz az, hogy bizony, ma is megvannak, csak be vannak
csomagolva azóta egy rakás dologba, és össze vannak kombinálódva
egymással amitől viszont már kiscicáknak látjuk őket (vagy egy sejtnek,
vagy egy baktériumnak, vagy adott esetben a minimálisra redukált
"csomagolóanyagba" téve amit vírusoknak nevezünk).
Amik nem "tettek" így azokat emezek "megették".
És a környezet is nagyot változott azóta emezeknek köszönhetően.
Az is elgondolkodtató, hogy ha az élőlény fogalmunkat a földi bioszféra
dolgaiból állítottuk össze magunknak, akkor mit is kell keresnünk, ha
idegen bolygókon kutatunk "élet" után.
Gogy
|
