Kedves (Vi'zva'ri) Be'la!
E'n nem azt mondtam, hogy fel kell(ene) sza'molni a magyar mezo"gazdasa'got.
A mezo"gazdasa'g a'ltala'ban nem szorul ra' a megmente'sre. Legfeljebb egyes
termelo"k megmente'se'ro"l van szo', akik dota'cio' uta'n si'rnak, e's ne'lku~le
esetleg te'nyleg to~nkremennek. Persze, ez nekik katasztro'fa, de volt ma'r
ilyen a vila'gto~rte'nelemben. Persze, a jelenlegi piaci, e's politikai
helyzetben ele'g sokan vannak bajban. De nem fenyeget az a vesze'ly, hogy
eltu"nik Magyarorsza'gro'l a mezo"gazdasa'g. Csak legfeljebb le'nyegesen kisebb
lesz. Ma is sok mindent e'rdemes termelni, e's sok termelo" nyerese'ges. Persze
o"k is o~ru~lnek az aja'nde'kba kapott pe'nznek - e's bizonyos e'rtelemben
jobban ja'r az orsza'g, ha o"k kapja'k, e's nem azok, akik nem tudnak
gazda'lkodni, vagy pechu~kre nagyon rossz ko~ru~lme'nyek ko~zt gazda'lkodnak -,
de mie'rt kellene o"ket dota'lni? Persze ha a vesztese'gesen termelo"ket nem
mentik meg, e's to~nkremennek, ideiglenesen, vagy tarto'san cso~kken a
termele's. Vannak terme'kek, amiket valo'szi'nu"leg e'rdemes importa'lni, mert
olcso'bbak ku~lfo~ldo~n. Nem fog senki megakada'lyozni abban, hogy Te a
rosszabbat vedd dra'ga'bban, csak aze'rt, mert az magyar, ha u'ri kedved u'gy
hozza. De mie'rt ke'nyszeri'tene ilyesmire a korma'ny ba'rkit is? Hogy azta'n
az is versenyke'ptelenne' va'ljon, aki importa'lt terme'kkel nyerese'ges lenne?
Biztos van olyan magyar elektronikai ce'g, ami valami olyat tud gya'rtani,
ami senki ma'snak nem jutott esze'be, e's kiva'llo'an mege'l belo"le. Lehet,
hogy van olyan magyar termelo", aki sokkal olcso'bban tud me'g viszonylag jo'
mino"se'gu" illatszert gya'rtani, e's sok no" he'tko~znapra inka'bb azt veszi.
Nem felte'tlen a luxusterme'kekkel kell versenyezni.
Itt nincs szo' semmife'le megmente'sro"l. Mindig vannak olyan va'llalatok, ahol
hate'konyabb lehet a termele's, mint ma'shol. Csak hagyni kell o"ket fejlo"dni.
Olyan sosincs, hogy egy orsza'gban semmit sem e'rdemes gya'rtani, mindent
olcso'bb importa'lni. Illetve akkor lehet, ha az a'rfolyampolitika't ve'gzetesen
elhiba'zta'k, de ennek Magyarorsza'gon semmi jele. Egyelo"re a magyar termelo"k
to~bbet exporta'lnak, mint amennyit az orsza'g importa'l.
Ha lea'lli'tunk minden tarto'san vesztese'ges termele'st, e'pp akkor lesz
pe'nzu~nk arra, hogy jobban e'lju~nk, mert nem pocse'koljuk el. Nem felte'tlen
azonnal - egy vesztese'ges u~zem lea'lli'ta'sa gyakran ele'g dra'ga mulatsa'g -,
de legala'bb hosszabb ta'von. Ha tova'bb folytatjuk a vesztese'ges termele'st,
akkor egyre rosszabbul fogunk e'lni.
Persze, legyu~nk jo' fiu'k, dota'ljuk a mezo"gazdasa'got. (A korma'ny dota'lja.)
Meg dota'ljuk a koha'szatot is. (A korma'ny dota'lja.)
Meg dota'ljuk a ba'nya'szatot is. (A korma'ny dota'lja.)
Meg dota'ljuk a luxus-sza'lloda'kat is. (A korma'ny dota'lja, e'pp most vette
a't a vagyonu~gyno~kse'g a Danubius ado'ssa'gainak tu'lnyomo' re'sze't.)
Meg ta'mogassuk o"t is! U'gy van, o"ket is! Meg o"ket is! Meg mentsu~nk meg
mindenkit! Mi, ti'zmillio' magyar ve'rtestve'r u'gy szeretju~k egyma'st, hogy
mindenben ta'mogatjuk egyma'st! E'n Te'ged, Te engem!
Ha valakit ta'mogat a korma'ny, az azonnal hivatkoza'si alap mindenki ma'snak:
engem mie'rt nem, ha o"ket igen. Te'nyleg, mie'rt is nem? Erre tudni kell
va'laszolni. Ta'mogata'st csak nagyon indokolt esetben lehet adni.
A fentiek ko~zu~l szerintem csak egy dota'cio' ve'dheto", amit a korma'ny a
sze'nba'nya'knak ad aze'rt, hogy a lee'pi'te's viszonylag rendezetten menjen e's
minimaliza'lja a vesztese'get, ese'lyt adjon azoknak, akik esetleg verseny-
ke'pesek. Ez is csak aze'rt, mert elo"re bejelentett u~temeze'ssel megszu"nik.
De ma'r a ba'nya'szatban ve'dhetetlen pl. a magyar atom megmente'se (egy i'r
va'llalat sza'ma'ra). Ve'dhetetlen az az ad hoc, o~sszehangolatlan agra'r-
ta'mogata'si o"ru~let, ami ide'n u'rra' lett a korma'nyon.
Bizonyos esetekben helyes lehet dota'cio't adni:
1. Ege'szen rendki'vu~li esetben; pl. ha a serte'spestis miatt minden
hu'ssza'lli'ta's lehetetlenne' va'lik, indokolt lehet valami a'tmeneti
dota'cio' a hu'siparnak. (A'mba'r: mie'rt nem ko~to~ttek megfelelo"
biztosi'ta'st?)
2. Amikor valami olyan ko~zvetett elo"nyro"l van szo', ami a ko~zo~sse'gnek
nyilva'nvalo'an hasznos, de az e'rintettnek nem. (Pl. extra - vagyis a
to~rve'nyben elo"i'rtna'l le'nyegesen komolyabb - ko~rnyezetve'delmi
beruha'za's; olyan u'j technika bevezete'se, ami viszonylag nagy sza'mban
teremt jelento"s oktata'st ige'nylo" u'j munkahelyt, felte've, hogy a
va'llalat maga'ra va'llalja a dolgozo'k betani'ta'sa't; ko~zse'get elkeru~lo"
auto'u't, e's hasonlo'k.) Ekkor a dota'cio' kisebb kell legyen a ko~zvetett
haszonna'l, e's normati'v kell legyen (vagyis mindenkinek meg kell adni, aki
a felte'teleket teljesi'ti.) Ezek a ko~zvetett elo"nyo~k persze ido"vel
va'ltozhatnak, eze'rt az ilyen dota'cio'kat is ce'lszeru" rendszeresen
felu~lvizsga'lni. Pl. a telefon fejlo"de'se'nek kezdete'n minden u'j telefon
bekapcsola'sa a rendszer o~sszes haszna'lo'ja sza'ma'ra le'nyeges javula'st
hozott (to~bbeket tudott felhi'vni), e's eze'rt indokolt volt ennek a'llami
dota'cio'ja. Ahogy kie'pu~l az alapha'lo'zat, ez a ko~zvetett elo"ny
le'nyege'ben elve'sz, e's indokolatlanna' va'lik a ta'mogata's.
A ko~rnyezetve'delem pe'lda'ja'ra visszate'rve: me'g ilyen esetben sem
felte'tlen a ta'mogata's a legjobb megolda's. Elo" is lehet i'rni bizonyos
norma'k betarta'sa't, e's keme'nyen szankciona'lni a be nem tarta'sa't.
Le'nyege'ben a nemzetko~zi szoka'sok do~ntik el, melyik a helyesebb.
3. Valamilyen nagyon specia'lis ce'lbo'l lehet dota'cio't adni, pl.
rokkantak foglalkoztata'sa'e'rt.
Ezeket az eseteket lesza'mi'tva a ta'mogata's a'ltala'ban ka'ros a gazdasa'g,
az orsza'g ege'sze're. A szocializmus to~bbek ko~zt aze'rt ment to~nkre, aze'rt
volt ke'ptelen fejlo"dni, mert mindig mindenkit megmentettek, megta'mogattak,
azzal, hogy az a'ltala termelt a'rura, szolga'ltata'sra is szu~kse'g van.
Bu"n halo'do', vesztese'ges, piacke'ptelen ce'gek, a'gazatok e'letben
tarta'sa'ra pe'nzt pazarolni.
Mi is a ce'lja a ta'mogata'snak? A rossz, mert vesztese'gesen termelo"k
megmente'se. Mire? Hogy tova'bb termelhesse'k a vesztese'get, most ma'r nem a
saja't, hanem az e'n sza'mla'mra!?
Mert mi is a dota'cio'? Valaki pe'nzt kap a ko~ltse'gvete'sbo"l, vagyis a ma'sok
a'ltal befizetett ado'kbo'l. Vagyis abbo'l a pe'nzbo"l, amit az a'llam To"led
meg to"lem elvett. (Na, erre aze'rt me'g visszate'rek.)
Teha't a dota'cio't E'N adom, csak ko~zvetve, egy hivatalnokon keresztu~l.
Eze'rt a dota'lt a hivatalnok kedve't keresi, e's nem az enye'm. Adott esetben
megpro'ba'lja megvenni a hivatalnok jo'indulata't - mege'ri, ha sikerrel ja'r.
Vagyis a dota'cio' elo"segi'theti a korrupcio't. E's ez a korrupcio' persze nem
csak pe'nzben to~rte'nhet; egy politikust sokminden ma'ssal is meg lehet venni.
Ha e'n fizetek - ki ma's? -, akkor elva'rom, a pe'nzeme'rt az e'n kedvemet
keresse'k, e's ne ma'se't. Ha a bajba jutott jobban szolga'l ki, jobb terme'ket
ad, akkor lehet, hajlando' leszek to~bbet is fizetni neki, e's akkor dota'cio'
ne'lku~l is kima'szik a bajbo'l. De ha dota'cio'val megsegi'tik, nem kell
csipkednie maga't, e's nem ma'szik ki a slamasztika'bo'l.
Valo'ja'ban persze, amikor otthon dolgozunk, Te meg e'n is valakik ado'ja'bo'l
e'lu~nk, ennyiben nem jogos a felha'boroda'som. Kinek is ado'ja'bo'l? Aze'bo'l,
aki hate'konyan, nyerese'gesen tud termelni. Teha't elveszik a pe'nzt atto'l,
aki eredme'nyesen tudja felhaszna'lni, e's (esetleg to~bbszo~ri pe'nzmozga's
uta'n) odaadja'k a dota'cio'val annak, aki csak vesztese'get tud termelni.
Ezzel megakada'lyozza'k a hate'kony termelo"ket abban, hogy fejlo"djenek, e's
meggazdagodva (mellesleg) az orsza'got is gazdagga' tegye'k. Egy orsza'g
gazdagsa'ga polga'rai gazdagsa'ga'bo'l a'll. Ha a polga'rokat mesterse'gesen
elszege'nyi'tik, e's elpocse'kolja'k az a'ltaluk megtermelt vagyont, akkor az
orsza'g sem lehet gazdag. A pocse'kola'st a politikusok ta'mogata'snak nevezik.
Nem kell mindent elhinni nekik.
A rossz termelo"knek adott ta'mogata's azonban nem csak aze'rt baj, mert ezzel
megakada'lyozza'k a jo'k fejlo"de'se't. A va'llalkozo'kat ke't nagyon ero"s
e'rdek motiva'lja: a nyerese'gva'gy e's a buka'sto'l valo' fe'lelem. Ha a
rosszaknak (vagy csak szerencse'tleneknek, ami eredme'ny szempontja'bo'l
ugyanaz) rendszeresen a ho'na ala' nyu'lnak, akkor nem fogja o"ket hajtani a
buka'sto'l valo' fe'lelem. E's aki nem bi'rja a versenyt, az kiesett. Ez ilyen
egyszeru". Hogy kegyetlen? Persze. De ha nem az egyes rossz termelo"k esnek ki,
akkor tova'bbra is az ege'sz orsza'g la'tja ka'ra't.
Elvben meglehetne pro'ba'lni kitala'lni, mi a jo~vo" fejlo"de'si ira'nya, e's
abba beruha'zni. Valo'ja'ban, minden ellenkezo" hi'resztele'ssel szemben, a
korma'ny szerepe ebben is csak nagyon korla'tozott lehet. Amit megtehetne a
korma'ny, e's meg is kellene tennie, e's sze'gyen-gyala'zat, hogy nem teszi meg:
az egyes a'gazatok ta'mogata'sa helyett a ke'pze'sbe e's a gazdasa'gi alap
infrastruktu'ra'ba kellene fektetni azt a pe'nzt, amit a gazdasa'g dota'la'sa'ra
sza'n. Nem a mu'lt veszteseit kell megmenteni, hanem a jo~vo" gyo"zteseit
segi'teni. Azzal lehetne az orsza'got megmenteni. Tu'l nagy szo'. Segi'teni.
Ja, hogy ko~zben az a 10m magyar mit csina'ljon? Elo"szo~r is vegyen tudoma'sul
bizonyos te'nyeket. Azt, hogy ma'r megint elvesztettu~nk egy ha'boru't - most
szerencse're csak hideg volt - e's ennek vannak bizonyos ko~vetkezme'nyei: az
orsza'got komoly vesztese'gek e'rte'k, nem lehet u'gy tenni, mintha erro"l nem
is tudna'nk. Elvesztettu~nk tova'bba' egy ese'lyt, ami abbo'l ado'dott, hogy
most az elso"k ko~zt ismertu~k be a verese'get e's tettu~k le a fegyvert, e's
a gyo"ztesek hajlando'k lettek volna jutalmazni eze'rt minket, de mi ezzel nem
tudtunk e'lni, e's most ma'r a kutya't sem e'rdeklu~nk. Emellett azt is, hogy
vila'ggazdasa'gi recesszio' van, ami me'g a gazdag orsza'gokat is megviseli.
Meg azt is, hogy a szomsze'dunkban egy ve'res ha'boru' du'l, ami sokat a'rt
ese'lyeinknek. Meg azt is, hogy pechu~nkre sikeru~lt egy magatehetetlen
korma'nyt va'lasztanunk, akik nemcsak elpacka'zta'k a fenti leheto"se'get, de
akiket jobban e'rdekel az, hogy ne'ha'ny tucat aggastya'nt valahogy bo~rto~nbe
dugathassanak, hogy ki szerkeszti a tv-hi'rado't, hogy ele'g hittant tanulnak-e
a dia'kok az iskola'ban, hogy az egyha'zak visszakapja'k az iskola'kat, meg
mellette me'g mine'l to~bbet abbo'l, amit valamikor a ko~ze'pkorban
o~sszehara'csoltak, e's lehetne me'g sorolni az ido"k ve'gezete'ig, mint az,
hogy segi'tse'k a gazdasa'got, vagyis az orsza'got talpra a'llni. E's ez sajnos
i'gy lesz me'g ma'sfe'l e'vig, hacsak a szentle'lek meg nem sza'llja o"ket.
Teha't az a 10m magyar keresse maga, hogy tud boldogulni, mibo"l tud mege'lni,
mert ezt nem fogja senki sem kitala'lni helyette. Majd lesz, (ma'r van ele'g
sze'p sza'mmal) akiknek sikeru~l; azokhoz elmehetnek azok is dolgozni, akik
maguk semmi hasznosat sem tudtak kitala'lni. Ko~zben pedig tanuljanak, e's
to~rje'k magukat. Persze, az a'tmeneti ido"szakban, ha munka ne'lku~l maradnak,
segi'tse'get kell kapniuk: munkane'lku~li, szocia'lis sege'lyt, leheto"se'g
szerint a'tke'pze'si leheto"se'get, stb. Persze, a dolog fajdalmas, nehe'z,
e's vesze'lyes. Persze, segi'thetne nekik a korma'ny, egyre'szt azzal, hogy
megtani'tja az embereket, hogy kell egy piacgazdasa'gban viselkedni, megteremti
a (jogi, inte'zme'nyi, informa'cio's, pe'nzu~gyi, szakke'pze'si) felte'teleit
a va'llalkoza'snak, megszervezi a piacot, ahol ez szu~kse'ges. Sajnos a magyar
korma'ny erre ma's ira'nyu' elfoglaltsa'ga miatt szinte egya'ltala'n nem e'r
ra', szemben pl. a csehvel, amely nagyon sok energia't fordi't minderre. I'gy:
magad uram, ha nincs (haszna'lhato') szolga'd, aki segi'tene. (=minisztered.)
E'n sem tudom megmondani, kinek mit e'rdemes csina'lnia. Ha ezt lehetne tudni,
akkor a tervgazdasa'g lenne az idea'lis gazda'lkoda'si forma, e's a kapitalizmus
bukott volna meg a ke't gazdasa'gi rendszer versenye'ben. Ha e'n azt meg tudna'm
Neked mondani, ki mit csina'ljon Magyarorsza'gon, akkor e'n lenne'k az
atyau'risten.
Ami o~tletem ez u~gyben van, azt meg nem fogom itt ko~zhirre' tenni. Vagy
megcsina'lom magam, vagy eladom jo' pe'nze'rt ma'soknak. Ha tudom.
Addig is maradok o"szinte tisztelettel:
Ko"ro~si Ga'bor
|
Ez a szerencse'tlen orsza'g a mennyeknek orsza'ga lesz imma'r nemsoka'ra: a
gonoszul felbujtogatott butasa'ge' ege'szen. Boldogok lehetnek, kik ezt i'gy
akarta'k.
Mi magunk is azt tartjuk, hogy valamelyik falu sze'le'n, bozo'tban, csalitban
megtala'lja'k egy kereszte'ny lea'ny holtteste't. Akkor azta'n sze'tfutnak az
itt-ott ma'r kigyu'lt la'ngok, s borotva'lt e's borotva'latlan arcok
megele'gu~lt mosolyga'sban nyu'lhatnak sze't, mi'g a megvadult horda'k
o~sszegabalyodva bo~mbo~lik: "hala'l a zsido'kra!"...
Eleget mondogattuk, tudja minden intelligens agyu' ember, kiknek a'llott
e'rdeku~kben felko~lteni a szennyes a'radatot.
Ne'ha'ny esztendo" o'ta e'rezzu~k a butasa'g ko~zelede'se't, halljuk a fo~ld
alatti du~bo~rge'st, figyelju~k az aknamunka't. Mi ne'ha'nyan hu'zzuk a
ve'szharangot, la'rma'zunk, pre'dika'lunk, intu~nk hasztalan. Ma ma'r a
legkegyelmesebb a'llamhatalom ve'dno~kse'ge mellett folyik a mulatsa'g.
Vadul, o"ru~ltu~l, gonoszul.
Most, mikor az orsza'g minden re'sze'bo"l e'rkeznek a veszedelmes hi'rek, me'g
egyszer szo'lnunk kell. La'ssuk a maguk ilyeszto" voltukban, vila'gosan a
dolgokat.
A feuda'lis, klerika'lis reakcio' ra'nk nehezedett ege'szen. Ez az orsza'g ta'n
sohasem volt olyan koldus, mint most s ne'ha'ny e'vtizedes modern e'lete annyi
tennivalo't me'g nem me'rt ra', mint amennyi tennivalo'ja most van. Szabadula's
csak u'gy to~rte'nhetne'k, ha sze'trombolna'nk minden megmaradt ki'nai falat.
A ki'nai falak mo~go~tt azonban nagyra no"vekedni engedett hatalom tanya'zik.
E's e hatalom is mege'rezte a veszedelmet. Mikor la'tta, hogy a harc
kikeru~lhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Re'gi foga's. I'gy
csina'lta'k a ko~ru~lza'rt ko~ze'pkori rablo'lovagok is. A mostaninak pla'ne
forma'ja sem u'j. Magyarul i'gy hangzik a recipe'je: - Ha baj van, itt vannak a
zsido'k. Az e'hse'get, a nyomort, s mi minden bu"nu~nket uszi'tsuk csillapi'ta's
oka'bo'l a zsido'kra.
Ez a mai veszedelem. I'gy szu~letett meg u'jra. I'gy jo'sol szo~rnyu"
trage'dia'kat. Aze'rt sietu~nk csak ro~viden felta'rni, mert fe'lu~nk, hogy nem
tudjuk az u~gye'szse'g cenzu'ra'ja't elkeru~lni, ha ezekro"l a gazsa'gokro'l
kell i'rnunk.
Sokat ele'rtek ma'r. Benne u'szunk nyakig a szennyes a'rban. Ma'r nem csak a
bo"r e'pse'ge'nek hasznos dolog ebben az orsza'gban buta'nak lenni, de elo"kelo"
divat is. Akiknek van fe'ltenivalo'ja, vagy aki a ko~zeledo" zavarosban akar
hala'szni - egyara'nt szapora'zza le'pteit a reakcio's ta'bor fele'.
Korma'nyfe'rfiak, ke'pviselo"k, elo"kelo" ko~ze'leti alakok ma mind
valloma'sokat tesznek szu~kse'ges pa'lfordula'saikro'l.
Ko~zelednek a va'laszta'sok. - A fo~ld ne'pe ha'borog. A zavaros ido"k minden
salakja kia'rad a porondra. Csak szila'rdsa'got nem la'tunk, mely a posva'nyban
ellen tud a'llni.
...
Ha megnehezednek az ido"k, mit lehet ilyen parlamentto"l va'rni?
Akik szembe meru~nk a'llani a veszedelemmel, kevesen vagyunk. Me'g a
zsido'sa'gto'l is, melyet a fekete sereg elso" martale'knak sza'nt - hia'ba
va'rtuk e's va'rjuk a ve'dekeze'st.
Bizony, mennyeknek orsza'ga, butasa'gnak orsza'ga lesz ez az orsza'g.
A tizenkettedig o'ra'ban, ez u'jabb ve'szharangoza'sna'l sem aja'nlhatunk ma'st,
mint tettu~k s tesszu~k naponke'nt. Keljenek fo~l a felvila'gosodottsa'g,
e'rtelmesse'g s liberalizmus minden hi'vei. Ra' kell szori'tnunk a hatalmon
hazudozo'kat a szi'nvalla'sra. Ve'dekeznu~nk kell olyan elkeseredett
ero"feszi'te'ssel, mint harcolnak ellenu~nk a buta reakcio' hitva'nyjai.
Ki kell kutatni a ne'p felbu'jto'it s elszo~rnyi'to" pe'lda't adni a hitva'ny
bujtogato' hadnak. ...
Nehogy a mi becsu~letu~nko~n maradjon egy apro' folt is a beko~vetkezheto"
katasztro'fa nagy va'dja'to'l. Ha harc ko~zben gyo"znek le bennu~nket, legyen.
De a harcot meg kell harcolnunk. Tegye'k ezt a szerencse'tlen orsza'got
gonosz o~rjo~nge'su~kben temeto"ve'.
Nem fra'zis, igaz hitu~nk, igazsa'gunk, hogy csak ki'me'letlen harccal lehet
egy keve's reme'nyu~nk a megva'lta'sra.
Ne va'rjuk meg, mi'g megtala'lja'k a kereszte'ny la'ny holtteste't, mi'g a
butasa'g fo~lgyu'jtja ege'szen ezt az orsza'got, mi'g eltemetik ezt az
orsza'got a ko~ze'pkor visszamaradt istentelen rablo'lovagjai s csuha'sai.
(1901. augusztus 27.) Ady Endre
|
