Eloszo:
Gondolkodtam, hogy kivagjak e par reszt az utolso reszbol, de mivel ezt
kuldtem el a szuleimnek is es a barataimnak, csak az Azsia kedveert nem
vagdosom meg. Amit leirtam nem azert irtam, hogy barkit is megerositsek
erzeseiben vagy kialljak barki mellett is az azsiaiak viselkedeserol
szolo vitaban. Ez az en velemenyem es kesz!
UTBAN HAZAFELe
Hetfon koran reggel felkeltunk, hogy az elso komppal a fel nyolcassal el
tudjunk indulni. A hetfo Szingapurban meg munkaszuneti nap. Itt
nagyvonalu az allam bacsi. Ha egy unnep hetvegere esik akkor a kovetkezo
hetfo munkaszuneti nap. igy esett, hogy a szingapuriaknak lett egy
hosszu hetvegejuk, amikor elozonlik a kornyező udulőhelyeket, mint
peldaul Tiomant. Szombatig egy arva kinait nem lehetett latni Salangon.
Szombat delutantol pedig csoportosan leptek el a partot es főleg a buvar
kozpontokat. Hetfőn pedig mindenki megindul vissza. Plussz meg azok a
malajok akik Szingapurban dolgoznak. Ezzel mi nem szamoltuk.
Fontolgattuk, hogy nem jovunk kozvetlenul haza hanem elmegyunk Melakkaba
meg ket napra, de ahhoz keresztul kellene utazni egesz Malajziat.
Melakka ugyanis a nyugati parton van.
Az elso kompot ugy ket perccel kestuk le, de sebaj nyolckor indul a
kovetkezo, ami mar be is allt. Ez egy emeletes hatul nyitott hajo volt.
Sikerult is a nyitott reszben helyet foglalni, igy a vissza ut
elvezetesebb volt mint arra fele. Mersingben kezdődtek a gondok. Az
osszes express jarat tele volt. Mehetunk JB-be taxival vagy helyi
busszal. A kollegam szerint - akik par hete taxival tettek meg ezt az
utat - alkudni kell a taxira is. Előszor tőluk is 120RM-et kertek majd
60-ert elvittek őket. Egy fiatal nemet parral megprobaltunk egyutt
alkudni a taxisokkal. Sajnos, megint csak a nagy forgalom miatt, ez sem
jott be. A taxisok nem voltak hajlandok engedni. Valoszinuleg tudtak,
hogy minden busz tele van. (Fene a pofajukat! :-) ) Igy mar csak egy
lehetőseg maradt: a helyi buszjarat. Mint megtudtuk az express buszokat
altalaban magan vallalkozasok futtatjak, mig van az olcsobb allami busz
szolgaltatas. En mar csak azert sem fogok annyit fizetni, megha taxival
gyorsabb es kenyelmesebb is, igy a helyi buszpalyaudvar fele vettuk az
iranyt. Ez am a buszpalyaudvar. Egy bodekkal korulvett teren parkolt 3-4
utott kopott rozzant busz. Engem meg a gyerekkorombol halvany emlekkent
feltunő faros buszokra emlekeztettek. Valamilyen forgalomiranyito vagy
informacios irodat kerestunk szemunkkel, de nem talaltuk. Egy arustol
erdeklődtunk. "JB-be mennenek? Az a busz lesz az, ez az ember itt
mogottuk pedig a buszsofor."
Nagyon jo, ki is lehetne jobban informalt mint a sofor maga.
„Tessek mondani, mikor indul a busz JB-be?"
„Azt nem tudom. en csak a sofőr vagyok, kerdezzek meg az irodaban."
„Es az hol van?"
„Ott szemben."
Nahat, nekunk fel sem tunt, igaz nem is ugy nez ki mint egy iroda.
Inkabb olyan mint egy bazar a sok kozul. Ott is feltettuk a szokasos
kerdeseket: „Mikor, melyik es hol lehet ra jegyet venni."
„Ketto orakor, az a busz es a buszon lehet ra jegyet venni."
Hurra, van meg tobb mint ket orank az indulasig, nezzunk korul a
varosban, egyunk valamit, vegyunk valamit. Nehany sarokkal arreb
talaltunk egy tiszta, baratsagos ettermet ahova be is ultunk. Amugy sok
mas helyen lehetett volna enni. Akarcsak Szingapurban Malajziaban is
nepszeru vallalkozas kis, olcso eteleket arulo kifőzdeket nyitni.
Szingapurban szoktunk is ilyenekben enni, de Malajziaban ezek nem olyan
tisztak. Kerdi a pincer mit ennenk. Nezem a menut, minden malajul van.
Mondom a sracnak, hogy en ebből semmit nem ertek, ugyhogy ha tud valamit
ajanlani ebedre akkor azt kerjuk. igy ettunk Curry Muttont (currys birka
hus, rizzsel, zoldseggel). Ilyet ettem mar a munkahelyen tobbszor, meg a
szigeten is, de itt a felszolgalas modja volt az erdekes. Előszor
egy-egy bananlevelet tettek elenk. Ezutan odajott a pincer egy nagy
rizses tallal es elkezdte a bananlevelre lapatolni a rizst. Par lapat
utan megkerdezi eleg lesz?
Nyugodtan lapatoljon csak tovabb.
Fordult egyet, kis fem talban hozta a hust amit csak ugy kiboritott a
rizs melle, de azert meg ra levelre, nem az asztalra. A zoldsegeket
hasonloan adta hozza, abbol viszont mar jutott az asztalra is. Vegul
megkerdezte, hogy kezzel kivanjuk-e elfogyasztani vagy kerunk hozza
evőeszkozt is. ugy latszik erősen gyokeret vert bennunk ez a francos
europai neveltetes, kertunk evőeszkozt. Termeszetesen ez kanal es villa.
Eddig csupan egyszer adtak kest az etelhez es ez a szigeten volt, de az
is csak sulthalhoz jart. Az egesz ebed uditővel egyutt kerult 10RM-be,
amit a szigeten nem usztunk volna meg huszbol, de talan meg 25-bol sem.
Ebed utan meg nezelődtunk a butikokban ahol Szilvia vett valami batik
gunyat maganak, majd egy orakor vissza tertunk a buszpalyara. Gondoltuk
meg bőven van idonk a beszallasig, hat ebben ismet nagyot tevdtunk. A
ter kozepen ott allt egy busz Mersin-JB tablaval az elejen. Folszallunk
es latjuk am, hogy tele a busz. Kerdezem az utasokat, ez ketoras busz
JB-be. Ez hat. Egyszeruen nem akartuk elhinni. Ilyen nincs. Leszalltunk
megkerdeztuk az illetekeseket az irodaban. Keszsegesen mutattak nekunk a
teli buszt, hogy az megy kettőkor JB-be. Ekkor ismet folszalltunk es
vartuk a sofőrt vagy kalauzt vagy barkit. erdekes modon tobben is
folleptek a buszra, majd mikor lattak, hogy nincs ulőhely elmentek. igy
mi voltunk az egyetlen allo utasok. Husz perccel az indulas előtt jott a
kalauz. A szokasos nyugalommal mindenkitől beszedte a penzt, kezzel
kiallitotta a jegyet, majd helyet foglalt egy szamara fenntartott
ulesen. Szerncsere egy hely rejtelyes modon felszabadult, igy Szilvia le
tudott ulni en pedig ott őriztem őt allva mint egy koszobor. Utkozben
csak egy varosba tertunk be Kota Tinggibe. Ez koszossagaval es
lelakottsagaval felulmulta az eddig latottakat. Csodalkoztam is. Egy
ilyen vallasos orszagban, ahol sokszor olyan ertelmetlen, de szigoru
szbalyokat tartanak be, miert nem kepesek a kornyezetuket tisztan
tartani? A nők allandoan hordjak a kendőt, a cipőt mindig leveszik
mielőtt belepnek a hazba, de a hazon kivul mindent eldobalnak, a buszon
dohanyoznak, szetszorjak a mogyorohelyat es meg sorolhatnam. Es itt
latszik a szingapuri szigor gyumolcse. Ugyanazok az emberek - mert
hiszen itt is malajok, kinaiak es indiaiak elnek - nem szemetelnek
annyit. ugyelnek a rendre es buszkek is ra. Itt egyszer a vezetőseg
elhatarozta, hogy marpedig rend lesz es tisztasag es lam ugy lett.
Malajziaban a Mahatir Mohamed elhatarozta, hogy marpedig az ő fia
jol menő vallalkozo lesz, meg az egesz pereputtya jol fog elni es ugy is
lett. Talan ez a kulonbseg a ket allam kozott. Vegul e kis kitero utan
megerkeztunk JB-be delutan otre, ahogy azt az indulaskor szamoltam. A
Szingapurba menő busz kornyeken hosszu sor kigyozott. Bealltunk a sor
vegere es alig huszonot perc alatt mar a sor elejen talaltuk magunkat. A
harom kilometerre levő hatart harmincot perc alatt ertuk el. Itt le kell
szallni a buszrol, gyalog atmenni a malaj kileptető allomason, majd ujra
sorba allni a buszhoz es azzal at a hidon a szingapuri belepteto pontig,
ahol megint le a buszrol es gyalog at az utlevel kezelőn. Ezt meg leirva
is kisse korulmenyesen hangzik, hat meg milyen volt előben. A buszpalyan
meg szepen sorban allo emberkek mintha megzavarodtak volna. Elkezdtek
tulekedni, csortetni-tortetni taposni, lokdosni. Hatamon a zsakom,
zsakomba Szilvia kapaszkodik es a kis kinai csak felre loki es kozenk
all. Lathatja, hogy egyutt vagyunk, de akkor is, azert is, csak
felreloki a nagyorrujat, nehogy mar elotte szalljon le vagy fel vagy
menjen at keresztul akarhol. Mar sokmindent elmondtak a kinaiakrol, hogy
nyugodtak, turelmesek, meg ennek az ellenkezőjet is, es mind a kettő
igaz meg egyben nemigaz. E konnyednek nem nevezhető, de erdekes es
tanulsagos ut vegen este fel nyolckor ertunk haza, tobb sebbol verezve,
koszosan es nem illatosan, de annal faradtabban.
Tanulsag: Sose utazz szingapuri unnep kornyeken.
Osszefoglalva:
Lattam a tengert es furodtem is benne. Mar tudom milyenek azok a feher
habok. Voltam a paradicsomban es meg kell allapitanom, hogy Isten kiadta
berbe a malajoknak ők meg turistakat csalogatnak oda. Ki tudja meddig
lesz meg szines korall a sziget korul.
Lattam a nagy vizet apalykor es dagalykor. Jokat ettunk, ittunk,
aludtunk es kakasszora ebredtunk.
|
Emberek,
Juj, kezd veszelyes lenni az Azsia... megint copyright violation tanui
lehetunk. Az Azsian talalhato irasokat most Hiromi (allitolag) felhasznalta
alantas celjaira. EBRESZTO emberek, meddig turjuk meg ezt? Most mindenki
unsubsoljon, menekuljon egy paranoid japan elol? Meg ennek megvarom a
lecsengeset, de ha nem tudjuk megakadalyozni, hogy ilyen emberkek is
olvassak a sorainkat, en szemely szerint megyek mashova, ahol nem
ragalmaznak alaptalanul.
Joruto irasa szanalomra melto volt... ha valoban megvolt ez a beszelgetes
(amit erosen ketlek, de utananezetek a teves/radios ismeroseimmel), akkor
felhivnam a figyelmet a kedves japan "baratainknak", hogy amit allitolag
tett Hiromi, az mar birosagra tartozo ugy.
Ha nem tartanam kisstilunek es szanalmasnak (ezenkivul veszelytelennek,
mert en itt Kinaban nagyon otthon vagyok szerencsere) ezt az irast, bizony
meg pereskedesre is sor kerulhetne, de mivel
1. a kinaiak hivtak tanitani, es 100%-ban mindenki meg van itt elegedve
mind velem, mind a konstruktiv kritikaimmal, mind a munkammal (olyannyira,
hogy egyre tobb munkam van :-)
2. Azsiaban igencsak bajos pereskedni, inkabb a verbosszu all kozel a
megoldashoz, ami pedig nekem nem a stilusom :-)
3. Magamat a sajat erkolcsi normaimhoz tartom, es nem akarok lealacsonyodni
addig a szintig, amit most a Joruto/Hiromi paros reprezentalt;
... nos hat mindezen okok folytan csak megcsovalom kis kopasz fejemet, es
kivanom ezeknek a keretlen rosszakaroimnak, hogy valaha vilagosodjon meg
szamukra is, mi az EMBERSEG lenyege.
Udv mindenkinek, en speciel egyelore MARADOK tovabbra is itt az Azsian,
Benoe Pajti :-(
Ui: Az attrocitas komolysagara valo tekintettel oszinten szolva azert jol
esne, ha paran azert mellettem is allast foglalnanak, de csak akkor, ha
tenyleg ugy gondoljak :-))
|
