A 9-es H-Kulcs!
(-A H-Kulcsokról szóló korábbi írások ismerete nélkül csak
hiányosan értelmezhető.-)
A korábbi írásokban láthattátok, hogy a H-Kulcsok mennyire
nehezen és hiányosan értelmezhetőek egymás nélkül. Nekem
kimondottan nehéz volt „fogást keresnem” rajtuk, hogy
melyikkel kezdjem el a kifejtésüket. Éppen ezért többször
is újraolvasva őket új dimenziókat nyitnak meg nekünk.
Ugyebár a 2-es H-Kulccsal a szerencse kvázi-
dimenzióját „gyarmatosítottuk” jóhiszeműen, míg a többivel
önmagunkra és másokra kényszerítünk rá konstruktív
döntéseket, illetve magatartásmintákat, a saját és mások
hülyeségeinek immár a hűlt helyén. De a 9-es H-Kulcs
markánsan különbözik az eddigiektől. Ugyanis a többi
kulcsot kicsi, közepes és nagy méretekben is lehet
használni, de a 9-es Kulcsot csak egyből közepes méretekben
érdemes elkezdeni használni, és akkor is igyekezni kell
mihamarabb tömegessé tenni; - különben úgy jártok vele mint
én: fordítva sül el. E Kulcs „őrlángja” manapság alig-alig
pislákol, de az aranykorok nem voltak és nem is lesznek
útjukra bocsáthatóak e Kulcs csoportos, valamiféleképpen
kifejezetten „testületi” aktivizálása nélkül. (-Ugyebár egy
druida nem druida....-)
A 9-es H-Kulcs nem más, mint amin Jézusnak is nyilvánvalóan
túl kellett jutnia, és csak utána „érkezhetett meg” a
teleportálás képességéig: A ROSSZRA IS CSAK JÓVAL
VÁLASZOLNI, AZ ELLENSÉGET IS SZERETNI. Ez egy gyötrő
Kulcs, én magam sem úgy emésztem meg, mint pl. a narancsot
reggelenként. Most kísérletet teszek e H-
Kulcs „összekaparására”. Kiemelt helyen kell
előrebocsátanom, hogy ezt a Kulcsot csak csoportosan, szó
szerint csak „testületileg” lehet gyakorolni. Én többször
is megpróbáltam egyedül alkalmazni, de mindig az lett a
vége, hogy az illető nem akart semmire sem emlékezni, az
erőfeszítéseimmel kapcsolatos egész sztorit olyannyira
igyekezett törölni az emlékezetéből, hogy még engem is
törölni igyekezett a sztorival együtt. Tegezésről áttértek
magázásra, elkezdték fordítva alkalmazni az 1-es H-Kulcsot,
végül szó szerint összeomlottak. Mondtam is, hogy az Isten
b....a meg, ezzel a Kulccsal ölni lehet, pedig én nem azt
akartam. Bizony itt tartunk. Lucókánk ennyire létező,
ennyire gátlástalanul pimasz.
Hermész alaposan megrongálódott, de megmaradt
írástöredékeiben fennmaradt egy rész, amit íme fejből szó
szerint idézek: „Egyes Nagy Személyiségek a tömeg szemében
csodának tűnő dolgokat nem mással, mint éppen a
SZERETETÜK EREJÉVEL viszik véghez”.
Mielőtt visszatérnék Jézus személyiségéhez, előtte ki kell
jelentenem, hogy engem nem az egyházak Jézusa érdekel,
hanem Jézus Tudása, és hogy hogyan sáfárkodott vele..... Az
Ószövetségben Ábrahám és Jákob fia József is a 9-es H-
Kulcsot alkalmazzák. Ábrahámot sok ember veszi körül és
helyeslik a céljait. Józsefet ráadásul maga a fáraó
protezsálja. Így viszonylag könnyű a 9-es H-Kulccsal
vigéckedni, de nem ilyen egyszerű napjainkban. Nem
egyszerű, de még sincs más utunk. Napjainkban Pozsgay Imre
állt néha a legközelebb ahhoz a helyzethez, amikor
valamelyest tudta alkalmazni ezt a Kulcsot, de mivel
egyedül tette, így látszólag önmaga ellen tette. De
legalább nyugodtan alszik, és bele tud nézni a
tükörbe.......
Visszatérve Jézus személyiségéhez, bizony alapos a gyanú,
hogy Ő a H-Kulcsokat tanulta Egyiptomban, és azokat
törekedett alkalmazni a kor evidenciái szerint. Ez semmivel
sem kisebbíti, sem növeli Jézus tekintélyét, pusztán csak a
lényeg kihámozhatóságát könnyíti meg annak a „nyomozó
alkatnak”, aki a Tudás-mozaikokat próbálja meg kihámozni az
életművéből. Ugyebár Jézus rögtön a legelső nyilvános
fellépései alatt olyan példázatokkal árasztja el a
hallgatóságát, hogy „Ha megdobnak kővel, dobj vissza
kenyérrel,.... ha megütnek az egyik arcodon, fordítsd oda
az arcod másik oldalát is....., mi hasznát veszitek, ha
csak a veletek jókat cselekvőkkel cselekedtek jót, hát
cselekedjetek mindenkivel jót....!” Csupa-csupa 9-es H-
Kulcs egymás hegyén-hátán : Nesze neked Júdea, nyeljed,
nyeljed, nyeljed......!
Nyomatékosan felhívom a figyelmet, hogy ha ezt a 9-es H-
Kulcsot nem egyből csoportosan, és nem egyenesen a nyílt és
legitim közmegegyezést célozva alkalmazzák, akkor könnyen
fordítva sülhet el, és akkor a saját homeosztázisunk
védelmében kénytelenek leszünk rendkívül intenzíven,
precízen, sokoldalúan és kreatívan bevetni a többi H-
Kulcsot is; - miközben a vétlen „célszemélyünk”
homeosztázisa hihetetlenül roncsolódik. Tudnék konkrét
eseteket is mondani, és ha majd megkerülhetetlen lesz,
akkor fogok is. Egyelőre az írás végén legfeljebb egy
leszűrt, általánosan ismétlődő sémát fogok elmesélni
ezekből a sztorikból.
Nos, vegyük a 9-es H-Kulcs történelmének valószínűsíthető
és egyértelműen kikövetkeztethető részletekből álló
láncolatát: Az ókori Egyiptom korai szakaszában olyan
mindennapos volt a tili-toli-teleportálás, mint ma a Váci
utcában a tiramisu fagylalt. A Teremtésben eleve a Szeretet
nyilvánult meg, és annak azonnali folytonosságaképpen a
népet nagyon-nagyon szerető igazi Nagy Személyiségek földi
tartózkodása is mindennapos volt; - akik nem is tagadták
meg a „tömeg szemében csodának tűnő dolgok...” művelését.
Jézus tehát csinálhatott nagy csodákat a Váci utcai
tiramisu fagylalthoz képest, de az sem kizárt, hogy az
egészen korai ókori Egyiptom mindennapos dolgaihoz képest
csak egy tehetséges kezdő volt az irányított parajelenségek
tekintetében. Mondta is, hogy az eljövendő földi
Paradicsomban az ennél nagyobb dolgok teljesen
mindennaposak lesznek. (-Ld: János Ev. 14, 12. Hm! Nosza,
legyen igaza!-)
Most jön a 9-es H-Kulcs korai történelmének hipotézise,
utána pedig már ugyanezen Kulcs jól dokumentált
történelméből kiragadott tény-részletek tudományos
elemzése. Nos, ugyan nem tudom bebizonyítani, de
meglehetősen nyilvánvaló, hogy Egyiptomban a kudarcok
és/vagy a megtörtént turpisságok nyilvánvaló fájdalmas
volta miatt a turpisságok „viselői” megígérték, hogy
megjavulnak, de kérték a „felettes” személyiségeket, hogy
engedjék meg, hogy ne nagyon legyenek lejegyzetelve a
fájdalmas bukásaik. Mivel ezek a Szeretetet akkor még
valóban hitelesen képviselő „felettesek” tényleg szerették
az ilyen kérésekkel előhozakodó embereket, ezért
megengedték, hogy ne nagyon készüljön feljegyzés a
bukásokról; - vagy ha mégis készül valami hézagos
feljegyzés, az nagyon alaposan legyen eldugva, és csak
nagyon kevesek férjenek hozzá, de ők se nagyon éljenek
ezzel a lehetőséggel. Márpedig ez azt jelenti, hogy
kecskére bízták a káposztát, a turpisságok delikvensei
rövidesen eldobták az 1-es H-Kulcsot; - ráadásul éppen a
Hiteles Szeretet nevében. Péntekenként nézem a Discovery-n
a „Nagy Egyiptomiak” c. történelmi tudományos sorozatot, és
hát lerí, hogy ez a szellemiség hatja át az egész
óegyiptomi történelmet. Ha pl. Hatsepszut fáraó nő volt,
akkor férfivá kellett nyilvánítania magát, és hiába volt
hitelesen dicsőséges uralkodó, a halála után mégis
elkezdték kivésni a rá utaló írásjeleket. Amikor egy
következetességi láncolat túl sok láncszemből áll, akkor
hiába kifogástalan a következetesség minden apró láncszeme,
manapság ugyebár azt illik mondani, hogy csak hipotézist,
és nem tényt tálalok. Azonban a személyes bizonyosság
tömegessé válása akár jó, akár rossz értelemben, de képes
kipótolni a tények biztos ismeretét, ugyanis sokak
személyes bizonyossága rendre közmegegyezéssé válik.
Manapság a közmegegyezés átmeneti szétdarabolódása után
éppen a közmegegyezés hűlt helyén tátongó nihilnek lehetünk
a tanúi. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint az 5-ös H-Kulcs
bölcsessége nevében a gyakorlatban is kipróbáljuk a
legszimpatikusabb hipotéziseket. E „poszt-jézusi”
bölcsesség nevében én azt a hipotézist kínálom fel az
eddigi tapasztalatok birtokában, hogy MÉGSEM AZ AZ
IGAZI SZERETET, AMIKOR A ‘SZERETET’ NEVÉBEN ELDOBJUK
AZ 1-ES H-KULCSOT, (-VELE EGYÜTT TÖRVÉNYSZERŰEN A
TÖBBIT IS-). HANEM BIZONY MÉGISCSAK AZ LESZ A
HITELES SZERETET, HA AZ 1-ES H-KULCS PRECIZITÁSÁVAL
VALAMINT ‘KÖNYÖRTELENSÉGÉVEL’ LEJEGYEZZÜK A TÉNYEKET; -
ÉS NOHA NEM DÖRGÖLJÜK AZOKAT FELESLEGESEN SOKAT
AZ ILLETÉKESEK ORRA ALÁ, MINDENESETRE IDŐNKÉNT EGY
ICIRI-PICIRIT BIZONY-BIZONY MÉGISCSAK MEGEMLÉKEZÜNK A
KUDARCOKRÓL IS. (-Ebbe a megállapításba az 5-ös H-Kulcs
bölcsessége is „feltorlódik”, „beletüremkedik”, elvégre ez
is egy „rossz” megoldás, méghozzá maga a legkevésbé rossz.-
) Kérem e bölcsesség nevében tekinteni a lévitákról írt
korábbi soraimra: méghozzá „kívülről” és „belülről”
egyaránt.
Ismét kiemelendő, hogy az 1-es Kulcs nélkül nincsenek
további Kulcsok sem, mert mint írtam: „MINDEN H-KULCS
EGY KICSIT 1-ES KULCS IS”. Mellesleg az a „film”, ami a
halálunk pillanatában lepereg előttünk, az bizony szintén
az 1-es H-Kulcs könyörtelenségével rögzít, és nincs benne
semmiféle „Oszkár díjas” figyelemelterelő
absztrakció.......
Az 1-es H-Kulcsnak (-és vele az összes többinek-) a 9-es H-
Kulcs nevében (-ergo rövidesen azzal együtt-) történő
egyiptomi „leselejtezése” ismétlődik meg az ókori Izrael
történelmében, de ott legalább „elnyújtottan”, és
viszonylag jól dokumentáltan. Nézzük, hogy Izajás (-Ézsaiás-
) próféta, (-mellesleg Jézus kedvenc hivatkozási támpontja-
) hogyan ír erről a kérdésről az ószövetségbeli könyvének
7, 15 részeben. Ott Izrael majdani Megváltójáról úgy ír,
hogy „aludttej és méz lesz a tápláléka mindaddig, amíg meg
nem tanulja a rosszat elvetni, és a jót választani”. Minden
valószínűség szerint ott eredetileg az állt, hogy „amíg meg
nem tanulja a rosszat is jóval viszonozni”, azaz amíg fel
nem fűzi a kulcs-karikájára a 9-es H-Kulcsot is..... Az
értelmezés pedig ekkor úgy festene, hogy mindaddig nagyon
szegény és befolyás nélküli marad, „amíg meg nem tanulja a
rosszat is jóval viszonozni”. Ugyanis abban a formájában,
ahogy ma ezt a passzust olvashatjuk Izajás könyvében,
meglehetősen „csökkent és lebutított” értelme van ennek az
ominózus „idézetnek”. Ilyen alapon ma minden második ember
Izrael és a világ Megváltója lenne.....
Az én régóta körvonalazódó, és felszívódni sehogy sem akaró
hipotézisem szerint „protezsáló” teleportálás csak olyan
közösség (-nem személy, hanem KOEDUKÁLT közösség-) javára
történhet, amely vallja és gyakorolja azt az elvet, hogy
kész még a rosszat is jóval viszonozni. (-Jézus az erre
fogékony hallgatóságának „megelőlegezte” a teleportációt,
de a korszellem nem tette lehetővé a szükséges garanciák
tartós megszilárdulását, ráadásul kellően széles arányban..-
) Ez a „9. H-Kulcsos zálog-garancia követelmény” attól
függetlenül így érvényesül a protezsáló teleportálás
működtetésének „kapcsolási rajzában”, hogy magát a
teleportálást „kütyüvel”, vagy transzcendens szoftver-
kulcsnak számító gondolattal és irányított „érzéki
csalódással” vitelezzük ki a gyakorlatban. Ugyanis a
Teremtés nem fog gyilkos pusztítók keze alá sem
teleportálás-tudást, sem konkrét, áhított
javakat „felszolgálni”......, mint a Váci utcai pincér a
tiramisu fagylaltot. Ez minden nyilvánvaló jel szerint igaz
azokra az „új generációs” találmányokra is, amelyekről
leveleztünk.
Vezessük tovább Izajás próféta „fonalát”. Ugyebár Jézus
akkor kapta meg a fellépéséhez szükséges összes feltételt,
amikor a „Rossz”-nak „Jó”-val való viszonzását önmagába
szívta, és azt kisugározni is képes volt a tömegekre. Amíg
a hallgatósága fogékony volt e 9-es H-Kulcs iránt, addig
kenyeret, halat, bort teleportált nekik, illetve egyszer
adópénzt is teleportált, csak hogy az adószedők békén
hagyják. Amikor ez a fogékonyság kiapadt a hallgatóságából,
mégsem bizonyult tartósnak, akkor Jézus rezignálttá vált,
és feladta magát az üldözői előtt. Ugyanennek a 9-es H-
Kulcsnak a biztos és tömeges alkalmazása a druidák esetében
is tény volt. Ők azonban egy rossz dolgot nem tudtak jóval
viszonozni: a Tudás szarkavarásra és háború-protezsálásra
való gátlástalan felhasználását, továbbá az általuk
képviselt értékrend elleni makacs felbujtókat megégették,
illetve megégettették. Ez az egész női „wicca”-vonalnak
kijárt, amikor kiváltak a soraikból, és szembehelyezkedtek
velük. Mint már régebben megírtam, ez volt a kora-
középkori „boszorkányüldözés” valódi gyökere, nevezetesen,
hogy a terjedő kereszténységbe a késői „özvegy”-druidák
beépültek, és önmagukat a történelem előtt álcázva
indíttatták el a boszi-üldözést.
Jézus életműve nem másról nyújt bizonyosságot, mint hogy a
rossznak jóval való viszonzása nem lehet
csak „egyszemélyes” küldetés; - sőt, ennek a 9-es H-
Kulcsot „központi karmesteri vezényléssel” gyakorló
tömegnek egy bizonyos küszöbszámot is el kell érnie, és
semmiképpen sem szabad az alá visszaesniük. Ez a
következtetés „korrelál” azzal a korábbi sopánkodó
hipotézisemmel, hogy a teleportálás tudását egy ember nem
tudja megkapni......., habár senki se adja fel, ha egyszer
elkezdte hajkurászni......
A 9-es H-Kulcs mindenképpen visszaköszön valahogy. Ugyebár
az anyagcsere, az immunrendszer, és a homeosztázis bármely
funkciója az (1)emlékezés, az (2)összehasonlítás és a (3)
következtetés analógiájára épül fel. Ha nincs mire (1)
emlékeznünk, akkor a további kettő lépcsőben is zavarok
keletkeznek. Az ideális absztrakt ciklus szerint az (1)
emlékezés szünetmentes, ok-okozati csikicsukimentes,
tárgyilagos és teljes. Ugyanezen ideális absztrakt ciklus
következő részében, az (2)összehasonlításban a 2-es Kulcs
szerinti induktív és deduktív részciklusoknak kell
váltakozniuk : ugyanis ha az összehasonlításainknak nincs
közös origójuk, akkor ugyanúgy kibabráltunk magunkkal, mint
ha az (1)-esben, az emlékezésben csupa szünet és
szétziláltság rejlene. Ugyanezen ideális absztrakt ciklus
záró szakaszában, a (3)következtetésben a homeosztázisunk
ellen vétünk, ha nem konvergens (-kölcsönösen közelítő-)
következtetést vonunk le, vagy nem tudunk kierőszakolni
valahogy a dolgainkban érintett felektől. Az ideális
absztrakt ciklus tehát a fentiek szerinti ideális
emlékezésből, ideális összehasonlításból, és konvergens
következtetésből áll. Igenám, ha csak mi vagyunk
konvergensek, de a másik fél marad divergens, akkor egy idő
után valaminek történnie kell....... Vagy az egyik adja fel
a konvergenciát, vagy a másik a divergenciát. Ahhoz, hogy a
divergenciával „tettessük le a fegyvert”, csak csoportosan
érdemes próbálkozni a 9-es H-Kulcs alkalmazásával.
Amikor az ókori Izraelben egyre gyengébben pislákolt az 1-
es H-Kulcs (-amit eredetileg Mózes „hipnotizált” bele a
Lévi Rendbe a pusztában-), miközben a környezetében sehogy
sem pislákolt ez az Alap-Kulcs, akkor a Őfelsége a
Történelem egybenyitotta ezt a két stressz-struktúrát. (-
Róma gyarmatosította az egész térséget.-) Mivel Jézus ebben
az egybenyitottságban (-Júdea római gyarmatként való
egzisztálása alatt-) nem tudta elérni a 9-es H-Kulcshoz
tartozóan szükséges küszöbszámot, illetve létszámbeli
küszöb-arányt, így inkább sorsára hagyta az izraelitákat és
a Történelmet egyaránt. De nézzük csak meg, hogy
megengedhetjük-e ma ugyanezt a sorsunkra hagyottságot akár
az 1-es, akár a 9-es H-Kulcs spontán sodródásának
vonatkozásában: Akárhogy is szemléljük a tényeket
körülöttünk, a mai izraeliták nagy része abban a „lévita-
szagú” parancsolatban él, hogy a rosszat és a jót egyaránt,
de még a semmit is ROSSZAL kell viszonozniuk. Ezt a
magatartásukat csak az 5-ös H-Kulcs fokozott komparatív
tudatosságú bölcsességével szabad szemlélni; - ugyanis ha
nem ezt tennék, akkor beolvadnának, és utána ezt a fajta
beolvasztást bárkivel megtehetné a történelem: és ez az 5-
ös Kulcs még rosszabb verziója. A 9-es H-Kulcs fordított
alkalmazását (-mindenre rosszal reagálni-) éppen ezért
szokták tolerálni az igazán művelt nemzsidó körök.....,
ugyebár bizonyos határokon belül. Persze megette a fene azt
az „önmegkülönböztetést”, amely pl. a valós többlet-
tehetség híján csak a szellemi termékek elsőbbségének
virtuóz és csalárd kisajátításával, koholt többlet-
tehetségről szóló belső hírláncok szánalmas dédelgetésével,
és kifelé megalapozatlanul tüskés magatartással tudja csak
elérni az önmegkülönböztetést, illetve hárítani a
beolvadást....
Továbbá időleges mentség még a 9-es H-Kulcs fordított
alkalmazására az is, hogy az 1-es H-Kulcsról való
lesodródásukat eredetileg Róma provokálta katonai erővel.
Még egy mentséget találok a fenti, alaposan „szívbe döfő”
felvetésekre: nevezetesen, hogy az Isten eredetileg Lucóka
feleségül vételét Izrael népén keresztül erőltette, és
ezért torzult az izraeliták viselkedése azon mélységekig,
hogy néha már azt hisszük, hogy nem is hihetünk a
szemünknek. Ha Izrael eltűnne, akkor Lucóka ezt az egész
csomagot átnyomná ránk, nemzsidókra, és kezdhetnénk
teljesen elölről annak a feldolgozását, amiben az
izraeliták immár elől járnak, szinte teljesen
végigrogyadoztak ezen az önhibájukon kívül fertelmesen
nehéz úton.
Ezek az érvek rendkívül hatékony mentő körülmények annak a
végletekig kényes kérdésnek a megítélésében, hogy
nevezetesen a Lévita Rend (-Jézus után-) fordítva adta ki a
9-es H-Kulcs parancsolatát, sőt kéri számon vas-szigorral
máig is a kortárs izraelitákon. Lehet is rajta vitát
nyitni, hogy ezek a mentő körülmények meddig menthetik a 9-
es H-Kulcs fordított alkalmazásának önmagában
horrorisztikus és várlázító bűnét. Mondjuk 1896 április 28-
ig? Vagy mondjuk 1998 december 31-ig? Ha az egyik dátumig,
vagy a másik dátumig, akkor miért pont addig, és miért nem
későbbig, vagy éppen korábbi időpontig bezárólag menthető,
sőt protezsálandó ez a globális prés”?” Ezen lehet sokáig
polemizálni, de egyvalami kijelenthető a protezsálás
periódusának jogos elnyújtásáról, és annak hirtelen
berekesztéséről: a Bioszféra összeomlásának küszöbén már
semmiképpen sem tartható ez a fajta határidő-polemizálás és
mentelmi periódus. Egyszerűen leketyegett az aktualitása.
Arra jó volt ez a hosszú kiforgatott alkalmazási periódus,
hogy a 9-es H-Kulcs eredeti alkalmazása
iránti „légszomjat”, affinitást és aktualitást a végletekig
izzítsa. De most már nincs pardon, csak a tűzveszélyességi
fokozatok „fokozódása”.....
A H-Kulcsok ismertetésének az volt ugyebár a visszatérő
katarzisa, hogy a Tudás-alapú papi rendek, (-köztük is
kiemelt helyen az izraelita Lévi Rend-) kezdjék meg a
kiosztó ciklusukat. Ez a jelenlegi helyzetben nem más lesz,
mint a 9-es H-Kulcs makulátlan alkalmazás; - függetlenül
attól, hogy az általuk oly nyilvánvalóan
alkalmazott „mindenre ‘Rossz’-szal való megválaszolás”
elvében mennyi az eredendő turpisság, és mekkora a viszonzó
turpisság egymáshoz viszonyított aránya. A Bioszféra
összeomlásának küszöbén megszűnt hát a nagy turpisságok
további mentegethetősége. Ha ezek igaz hipotézisek, akkor a
léviták nagy arányban meg fognak égni, ha nem váltanak
irányt az 5-9 H-Kulcsok bölcsességének megfelelően, illetve
ha támadásnak veszik az 1-es H-Kulcs rájuk vonatkozó precíz
alkalmazását; - ugyanis a tények és tapasztalatok
ismeretében immár ez utóbbi „gesztus” számít valódi szerető
és baráti gesztusnak, nem pedig a hallgatásban, a
lapításban és a maszatolásban való cinkos „szolidaritás”.
Ha azonban a léviták irányt váltanak, akkor az én
hipotéziseim szerint azok a nemzsidó kekeckedők fognak
megégni, akik ezt a jelenséget nem tudják intelligens
alázattal fogadni, sőt, ráadásul idétlen és agresszív
kommentárok tartós áradatával készülnek elárasztani az
újonnan körvonalazódó közmegegyezés kényes bimbózását.
Korábban is voltak aranykorok. Egyértelmű, hogy mivel
mindig mindenki mindenkivel össze volt veszve, ezért az
aranykoroknak mindig attól kellett „beállniuk”, hogy igenis
akadt valahonnan egy közösség, amely a 9-es H-Kulcsot
helyesen és hatékonyan alkalmazta, méghozzá nyíltan. Ezek
nyilván a „pénzes” Tudás-alapú papi rendek voltak, akár
láthatóan, akár látensen. Lehet, hogy volt egy markáns
szlogenjük, amelybe a kor valamiféle evidenciája szerint
belefogalmazták a 9-es Kulcs lényegét, de az is lehet, hogy
a papok a szószékekről mesterségesen árasztották el a népet
valamely jézusi idézettel, ami aztán „működésbe lendült”.
Ezért volt fontos, hogy a felekezeteknek tényleg legyenek
Tudás-alapú papi rendjeik, akik egy-egy ilyen markáns
pillanatot felismertek, és izibe összehangoltan „meg is
kártyázták” a küszöbön felsejlő aranykor éppen kínálkozó
aktualitásai szerint. (-Ezek a rendek persze nem önmaguk
nevében, hanem egy Személyiség támogatásának külsőségei
közt ragadták és zabolázták meg a Történelem rakoncátlan
gyeplőjét......-)
Én sem tudok mást tenni, mint hogy a tényleges markáns
törésvonalak segítségével szólítom meg (-és fel-) a
célközönség-szeleteket, hogy paripa-halálban kezdjék meg
azt, amiről mindegy, hogy kiosztó ciklusnak, vagy 9-es H-
Kulcsnak nevezzük! Az igazi törésvonal a Föld stresz-
struktúrájában pedig nem a zsidók és nemzsidók között
húzódik, hanem a léviták és a nem-léviták között; -
legalábbis e sorok születésének napjaiban. Ezért a
precizitás követelményének csak a „lévita” szó gyakori
emlegetésével tudtam megfelelni.
Én számtalan esetben kivívtam egyszerű zsidó emberek
elismerését, akik megpróbáltak pénzt keríteni a
kezdeményezéseimre, illetve a „közös” kezdeményezéseinkre.
Végül aztán a kulisszák mögött rendre egy „kijózanító
fuvallat” érte őket (-amiről persze kiderítettem, hogy a
léviták szokásos trükkjeiről van szó-), amelynek a hatására
az iménti barátaim minimális álcázással elkezdtek
eltávolodni tőlem. Ekkor általában szükségem volt rá, hogy
a H-Kulcsokat is alkalmazzam (-főleg az 1-est, a 4-est és
az 5-öst-), nehogy valamiféleképpen alulmaradjak. Ezzel az
eltávolodást ugyan nem tudtam teljesen elkerülni, de
legalább le tudtam lassítani, és fájdalom-mentesíteni is
képes voltam. Az illető egyszerű zsidók viselkedése a
háttérből gyaníthatóan eredő rejtélyes (-nyilván lévita-)
behatás miatt teljesen olyanná vált velem szemben, mint ha
a háttérben meghipnotizálták volna őket, hogy
pl.: „Nyugodtan sajátítsad ki a csávó dolgait, mert nekünk
titokban még így is sokkal jobb dolgaink várakoznak
készenlétben, mint amit a srác kínál...... Ő úgyis
csak ‘hígítaná’ az ‘újításaival’ mindazt, amire vonatkozóan
még nem látjuk elérkezettnek az időt, hogy elővegyük....” A
közlések látens de evidens tartományában úgy tudok olvasni,
mint egy sztárügyvéd a kezdő védenc botladozásai között.
Csak meg kell „beszéltetnem” az illetőt, és máris kiolvasok
mindent a közléseinek látens de evidens tartományából.
Meggyőződésem, hogy nem számít, hogy dehonesztálom a Lévi
Rendet ezzel a leleplezésemmel. Ugyanis ha égni fognak,
akkor mit számít, hogy előtte dehonesztáltam őket. Ha
viszont megkezdik a kiosztó ciklusukat, akkor úgyis
sokszorosan ellensúlyozódik majd e kínos jelenség
tárgyilagos leleplezésének feszültsége is; - tehát akkor
azért lesz mindegy az, ami ma még felesleges vagy
kockázatos dehonesztálásnak tűnhet. Tehát se így, se úgy
nem számít, hogy mit írtam; - arról nem is beszélve, hogy a
cikk központi katarzisa éppen az volt, hogy: „MÉGSEM AZ
AZ IGAZI SZERETET, AMIKOR A ‘SZERETET’ NEVÉBEN
ELDOBJUK AZ 1-ES H-KULCSOT, (-VELE EGYÜTT
TÖRVÉNYSZERŰEN A TÖBBIT IS-). HANEM BIZONY MÉGISCSAK
AZ LESZ A HITELES SZERETET, HA AZ 1-ES H-KULCS
PRECIZITÁSÁVAL VALAMINT ‘KÖNYÖRTELENSÉGÉVEL’
LEJEGYEZZÜK A TÉNYEKET; - ÉS NOHA NEM DÖRGÖLJÜK
AZOKAT FELESLEGESEN SOKAT AZ ILLETÉKESEK ORRA ALÁ,
MINDENESETRE IDŐNKÉNT EGY ICIRI-PICIRIT BIZONY-BIZONY
MÉGISCSAK MEGEMLÉKEZÜNK A KUDARCOKRÓL IS”.
A léviták egy korai (-Jézus utáni-) nemzedéke láthatóan úgy
megharagudott a 9-es H-Kulcsra, hogy egyrészt nemlétezőnek
nyilvánította, másrészt fordítva adta és kényszerítette ki
annak „parancs-szerkezetét”. Saját példáimból is
tanúsíthatom, hogy e Kulcs valóban fordítva sül el ama
küszöbszám alatt. A léviták tehát a szükséges küszöb-arány
alatti referenciák nyomán nem is tehettek mást, mint Jézus
doktrínáját „öngyilkos passzus”-nak nyilvánították, és a 9-
es Kulcsot „elfelejtették”. Azonban az azóta eltelt idők
alatt már kimagaslóan láthatónak kell lennie, hogy ha akkor
a 9-es H-Kulcs KIFORDÍTOTTJA bizonyult a kollektív
öngyilkosság hárításának, akkor ma csak maga a (-morális,
emocionális és gazdasági gesztusok széles skálája és az
aktív létszám vonatkozásában is lehető legszélesebb körben
alkalmazott-) Klasszikus 9-es H-Kulcs EREDETI alkalmazása
tudja hárítani a kollektív öngyilkos végszükséget: akár az
egész emberiség szintjén, akár csak pl. Izraelre (-vagy
bármely egyéb kisebb közösségre-) szűkített értelmében.
Ha veszik a lévitucok a lapot, akkor úgy tudják (-ha
akarják-) bebizonyítani, hogy „léteznek” és „tényezőként”
vannak jelen, hogy berekesztik az egyre tarthatatlanabb
begyűjtő ciklusukat, és megkezdik a (-mellesleg
megkerülhetetlen-) kiosztó ciklust.
Még 1998-ban 99%-osan feltaláltam az alternatív pénzt,
mostanra megvan az a maradék 1% is. Sőt, azóta egy még
újabb önálló alternatív pénzt is kitaláltam. Ha
bebizonyosodik, hogy „nem léteznek” a lévitucok (-
ergo „kiosztó ciklus” sincs-), akkor bedobom az alternatív
pénzt a gyakorlatba és a köztudatba, hadd hömpölyögjön.
Remélem, hogy nem akkor fog kiderülni, hogy
mégis „léteznek” a lévitucok, amikorra az alternatív pénz
szellemét már úgy kiszabadítottam a palackból, hogy én sem
tudnám többé visszagyömöszkölni.
A legjobbakat mindenkinek! DR(-uida-) Tom
|
