Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX HUNGARY 1092
Copyright (C) HIX
1997-08-23
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 Supporting dictators (mind)  19 sor     (cikkei)
2 Romania (mind)  122 sor     (cikkei)

+ - Supporting dictators (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Dear Congressman Mica,

RE: Giving comfort to enemies of democracy

According to Slovak press reports, Ms. Pospisilova, Mr. Meciar's spokesperson
quotes you as having said that: "Meciar is the only politician who is able to
bring Slovakia to
progress" and that "we have to be thankful to Meciar for political stability
he brought".

If these quotations are accurate, then I would like to inform you that you
are giving help and comfort to the most anti-democratic, oppressice and
chauvinistic political leader in Central Europe, second only to Milosevits of
Yugoslavia.

Please do let me know if the Ms. Pospisilova has misquoted you?

Sincerely: Bela Liptak
Adjunct professor at Yale University
+ - Romania (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Most of the news from Romania has been good. There are exceptions- hopefully
not many. The editorial below is from the Aug. 23 "Szabadsag" published in
Kolozsvar (Transylvania).  I attribute it to a product of "freedom of
expression" . Not beneficial, but not necessarily alarming. (For those not
reading Hungarian, it deplores the unveiling of memorials to Antonescu, the
"superfascist" dictator during part of WWII. The encouraging part is the
reported lack of interest in the Romanian press.   
Sorry about that...   Andy.
> ==========================================================

Kétségtelen, lassan elfásultunk. De ennyire? 

Néhány napja annak, hogy a mezôségi Nagysármáson ünnepélyesen felavatták 
Ion Antonescu marsall szobrát. Figyelem a rádiót, a televíziót és a 
lapokat, de az eseményrôl egyetlen sort sem fedeztem fel. Talán csak a 
marosvásárhelyi sajtó reagált a hírre. Már ez sem lenne fontos? 

Ion Antonescu rehabilitációja már a Ceausescu-idôkben elkezdôdött. 
Egyszerre csak azt vehettük észre, hogy feledésbe merült áldatlan 
tevékenysége, s nemkevésbé az a tény, hogy a fasiszta Románia 
teljhatalmú diktátora volt, aki az utolsó lehetséges pillanatig 
kitartott a náci Németország mellett. A román történelem kozmetikálása 
során a marsallból elôbb lassan tragikus sorsú történelmi személyiség, 
majd hirtelen nemzeti hôs lett. Ma már valóságos ünneprontásnak számít a 
történelmi tények felemlítése. 

Rontaná a szoboravatási ünnepség felemelô hagulatát annak elmondása is, 
hogy Ion Antonescu már akkor kiagyalta „a zsidókérdés végleges 
megoldásának" módját, amikor ez Hitleréknek talán még eszébe sem jutott. 
Nemrég járt a kezemben a kérdés szakavatott bukaresti kutatója, Benjamin 
Lya történész által összeállított dokumentumkötet, amely 624 oldalon 
tette hozzáférhetôvé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó 
korabeli minisztertanácsi ülések jegyzôkönyveit, határozatokat, 
jelentéseket, levelezést és tanulmányokat. Aki csak belelapozott ebbe a 
hatalmas dokumentumtárba, azonnal megismerhette a történelmi tényeket. 
Csakhogy a jelek szerint kevesen tették. 

A marsallnak az elmúlt hét végén immár a harmadik szobrát leplezik le 
Romániában és az elsôt Erdélyben. Persze, ezúttal is magas egyházi 
méltóságok jelenlétében. A mostani nagysármási ünnepségen maga Andrei 
gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel a szobrot — ahogyan azt 
hasonló alkalmakkor már megszoktuk nagyszámú fô- és kisebb pap 
jelenlétében, akik összességükben a „magas papi gyülekezetet", avagy 
szláv eredetű szóval a „szobort" alkotják. Éppen Nagysármáson kapott a 
fasizmus egyik jeles figurája szobrot. Ott, ahol a fasiszták 126 
ártatlan zsidó férfi, asszony és gyermek életét oltották ki egyetlen nap 
alatt 1944 szeptemberében. Tudom, a románok azonnal azzal védekeznek 
majd, hogy a sármási vérfürdôt nem a román, hanem a magyar fasiszták 
produkálták. Ez azonban semmit sem jelent az adott helyzetben, hiszen az 
áldozatokkal az a típusú nemzeti és faji türelmetlenségi politika 
végzett, amely akárcsak a kommunizmus áldozatai esetében, „nemzetiségre 
való tekintet nélkül" elítélendô. Ezért is számít az új nagysármási 
szobor az áldozatok emléke meggyalázásának. 

Persze, Andrei érsek is tudja, hogy Antonescu kezéhez százezrek vére 
tapad. Tudnia kellene azt is, ami az idôk során szintén meghamisítódott 
és mitologizálódott: hogy a Vasgárda uralma idején egy sor román 
városban pogromok voltak, s a transznisztriai pokol gyilkosságaival 
együtt a román fasizmus zsidó áldozatainak száma mintegy 270 ezerre 
emelkedett. S azt is tudja bizonyára, hogy az ország brutális 
romanizálási akcióját szintén Antonescu vezette, aki 1941. szeptember 
6-án céljait a minisztertanács ülésén ekképpen határozta meg: „A mi 
célunk Galícia állam létrehozása kell hogy legyen, amely bennünket 
Németországgal összekössön, s amelybôl ki kell takarítanunk a zsidókat 
(să fie curătată de jidani), a zsidókat és a szlávokat is, úgy, ahogyan 
én harcolok most, hogy Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a 
zsidókat és a szlávokat (...) Több tízezer zsidónk van még, akiket 
szintén át szeretnék dobni Oroszországba." Hogy mi fűtötte a Conducător 
antiszemitizmusát? Olvassuk el három hónappal késôbbi, december 4-i 
minisztertanácsi kijelentését: „Amikor a zsidók elleni intézkedést 
meghoztam, nem az egyén ellen, hanem azon kollektivitás ellen léptem 
fel, amely a román nemzetet kirabolta. Én a nemzetet védem. A zsidó 
közösségnek fizetnie kell, és ezt szervezetten kell megoldani (...) Ezt 
kérem önöktôl (...) Találjanak nekem megoldásokat arra, hogy a román 
állam tulajdonába vehesse a zsidók kezében lévô aranyat." 

Antonescunak csak részben sikerült célkitűzéseit megvalósítania. A 
teljes eredmény elmaradása nem rajta múlt, hanem a történelem 
alakulásán. A román politika korán felismerte, hogy a háborút 
Németország esetleg elveszítheti, s erre a lehetôségre is bebiztosította 
magát. 1942 után a tömeges kivégzéseket beszüntették, s a zsidókérdés 
megoldását a tömeges kivándoroltatásban vélték felfedezni. Mindegy hova 
mennek ezek az elemek — jelentette ki a második embernek számító Mihai 
Antonescu 1942-ben —, a Bugon túlra, avagy Transznisztriába, esetleg a 
Földközi-tengeren túlra, Palesztinába, fô az, hogy a mi területeinkrôl 
eltakarodjanak. A távlati tervek pedig az idôk során nem sokat 
változtak. Évtizedekre meghatározója maradt a romániai nemzetiségi 
politikának az, amit a marsall az 1943. november 6-i minisztertanácsi 
ülésen mondott: „Ha a körülmények megsegítenek, és megnyerem a háborút, 
legyenek biztosak benne, más megoldás nem létezik, mint a kisebbségi 
tömegek elköltöztetését lehetôvé tevô reform, amelyet azért kell 
megvalósítanunk, hogy ezeket a kisebbségi tömegeket a román elem 
életterébôl eltávolítsuk". 

Ma az állami televízióban a magyarságot vádolják a román ellenzéki 
pártok a romániai gazdasági hatalom megszerzésére irányuló, s az 
állambiztonságot gazdasági eszközökkel aláaknázó tavékenységgel. 
Legutóbb a Tokay György-Valeriu Tabără-Adrian Năstase hétfô esti, Vartan 
Arachelian által vezetett beszélgetésben. Mi leszünk Románia újabb 
zsidói? 

Antonescunak Nagysármáson szobrot emeltek. Az ünnepséget a szélsôséges 
román pártok és szervezetek, illetve a Román Ortodox Egyház és a 
Művelôdési Minisztériumnak alárendelt Maros Megyei Történelmi Múzeum 
rendezte. És erre adta áldását Andrei gyulafehérvári ortodox püspök. És 
errôl hallgat mindenki, a magyarságot beleértve. Mintha mi sem történt 
volna. Igaz, annak idején a zsidók sem hitték, hogy bajuk eshet. 

Elfásultunk? Nagyon remélem, hogy nem. 

Tibori Szabó Zoltán 

Állatok


(3. old.)


1. A vizesek 

A rucákból két sereg lett, de az egyik kotló igen hamar felmondott 
nekik. Látta, miféle népséggel

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS