Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX OTTHONKA 167
Copyright (C) HIX
1994-05-06
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 Tortenet a Szerelemrol (mind)  130 sor     (cikkei)
2 Re: cukra'sz (mind)  10 sor     (cikkei)

+ - Tortenet a Szerelemrol (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

es a Halalrol

(tizenhetedik, befejezo reszlet)

Mar kozel jartak otthonukhoz, amikor eszrevettek: faklyasok kozelednek
felejuk.
- Erre!... Erre!... - vezette oket egy magas, ismeretlen, eros hangu ferfi.
A sotetben nem la'tta'k az arcat.
        A faklyasok harman voltak.
        Ovatosan lepkedtek a surusegben, minden bokorba bevilagitottak.
- Erre, erre! ... Itt kell fordulni a nyireshez!
        Ismet az ismeretlen, magas ferfi hangja volt.
        Majd megint o" szolt:
- Szatjavan sokszor elmondta nekem az utat...
        Szavitri es Szatjavan megalltak a sotetben. Megszoritottak egymas
kezet.
- Az apam! - dobbent meg egyszerre a ferfi.
        Szavitri nem felelt. O" mar percek ota tudta.
        A fiatal ferfi belemeredt a faklyafenytol nyugtalan, gyanta's
sotetbe.
- Nezd, Szavitri! Nezt meg te is az arca't!... Az apam?
- O"! - mondta Szavitri.
        Belekapaszkodott a ferfiba, majdnem ajult volt a boldogsagtol. Hat
Djumatszena kiraly ismet lat?... Faklyasokkal keresi oket?...
Megfiatalodott, eros lett, ismet nagy kiraly lett? Jama csodat tett! Es
ezert a csodaert o" harcolt...
        Nem!... - hasitott bele az orom utan a szemerem. - Ezt soha ne
tudjak meg! Hogy neki koszonhetik... Hogy o valtotta meg oket... Halalaig
titkolni fogja! Me'g Szatjavannak sem mondja el ... Halalaig lesz egy
titka!
        Es most megismertek a masodik es a harmadik faklyast is.
        A kiralyne volt az egyik. A szotlan, szomoru kiralyne, aki
kiegyenesedett, amiota nem lattak. Mar fenseges es csodalatos volt. A
harmadik faklyat meg az a koborlo remete tartotta, aki reggel tevedt
hozzajuk. Aki ugy koszontotte Szavitrit: "Ne legy ozvegy soha!" Es Szavitri
most a melle're szeretett volna borulni.
        Szatjavan elorerohant, majd zavartan megallt.
- Apam! - mondta felszegen.
        Nem tudta, megismeri-e az apja?
        A kiraly ranezett.
        A gyanta's, erdei sotetben, a tancolo faklyafenyben mindannyiuk
szive megallt egyetlen pillanatra.
- Latok! ...
        Majd megolelte:
- Tizenot ev utan megint latlak, fiam!
        A faklyat atadta a remetenek, aki most mar ket faklyat emelt a
magasba.
- Szavitri!... - mondta a kiraly csendesen a sotetnek.
        Erre a fiatal no is belepett a fenybe.
- Milyen szep vagy! - nezte ot Djumatszena kiraly. - Milyen szep vagy! Mint
egy viragzo mandulafa ...
        Elmosolyodott.
- Nem rolam enekeltel te? Nem en vagyok az a lomha, elhizott, fekete
bivaly, aki egyszerre latni kezd? Es azontul minduntalan leterdel a
rozsaszin, viragzo fak elott ... leborul a to partjan a lotuszok elott ...
csillagokra halaszik az ejszakai folyok vizeben ... Nem engem gunyoltal-e
jo elore? Felek toled, Szavitri! Mert en sorra meg akarom tenni mindazt,
amit a te fekete bivalyod tett... Leborulok a vilag elott!


Meg mindig ugyanaz a csodalatos ejszaka volt. A tuznel ultek, az oreg
banjanfa alatt.
        Djumatszena kiraly beszelt: 
- Es a legkulonosebb, hogy nem vettem eszre: megint latok!... Csak neztem a
delutanba... Ti annyiszor elmondtatok nekem, milyen itt a delutan...
Elmondtatok a banjanfat... a termeit ... a palotankat ... amott a
sza'lafat... a fuszonyegeimet... az osvenyeket.... a dombot... az erdot....
a fugefat... a rozsaszint es a zoldet... Azt gondoltam, csak almodtam ezt a
delutant is. Ugyanugy, mint a tobbit...
- Megis... mi volt az, amit meglattal vegre? Amirol tudtad, hogy megint
latod... - kerdezte Szatjavan.
        Djumatszena kiraly szomoru lett, de ebben a szomorusagban mosoly is
fenylett.
- Egyszerre egy idegen not lattam ... Errol a norol sohasem beszeltetek.
Ult mellettem, es hallgatott. Sapadt volt, es hallgatott. Szeretettel
nezett engem, es hallgatott. En ezt a szep, szomoru not soha azelott nem
lattam. Olyan volt, mint egy virag, mely nem ismerte meg a napfenyt...
Emlekeztem a felesegemre... ugyanilyen szep volt, de o magas, fenseges,
elettel es verrel teli volt. Ebben a noben, aki mellettem ult, csak
szeretet, szomorusag es szepseg vilagitott, az elet hianyzott belole...
Nezett engem, en neztem ot... Talan orakig neztuk egymast. Es a vegen mar
tudtam, ki ul mellettem. Es azt is tudtam, hogy latnom kell... Mert ez a
szep, idegen no hianyzott az a'lomkepeimbol. Neztem o"t, es sejteni
kezdtem,
hogy latok... Hogy ez mar nem a'lom: ez a valosag es az igazsag!... Hogy
ilyen a valosag es az igazsag!
- Te voltal, anyam?
- En... - bolintott a kiralyne.
        De ezt mar a regi kiralyne bolintotta.
        Szavitri nezte oket, es hallgatott.


Elmult nehany nap.
Es egyszerre ketfelol is jottek hirhozok. Szalvabol es Madrabol.
        A szalvai erkezett elobb. Lihegett.
- Djumatszena kiraly ... Leigazott neped vegre fellazadt ocsed ellen!... A
bitorlo kiraly mar nem el!... A kegyence olte meg!... A nep teged kivan!...
Az uzenetuket, a konyorgesuket hozom: legy ismet a kiralyunk!... Vakon is
te vagy az igazi, a nagy kiraly!
        A szotlan kiralyne felallt. Felegyenesedett, felmagasodott:
- Vidd hirul: Djumatszena kiraly lat!
        A hirhozo leborult.
- Es mikor jossz meg, nagy kiraly?
- Meg gondolkodni fogok, es azutan hatarozok - mondta Djumatszena kiraly.


De ekkor mar ott allt a madrai kovet is. Szavitrit kereste. 
- Apad, a dicso Aszvapati kiraly udvozletet hozom. Es nagy hirt: ocsed
szuletett.
- Mondd meg apamnak, a dicso Aszvapati kiralynak: szivbol orulok. 
Aszvapati kiraly Madraba hivta oket. Djumatszena kiraly es a
felegyenesedett, szep, kemeny kiralyne Szalvaba.
        De ejszaka Szavitri ezt kerdezte Szatjavantol:
- Szereted a varost, kedvesem?
- Teged szeretlek!
- Szereted a palotankat?
- Teged szeretlek!
- A fenyt, a hatalmat, a parancsolas edesseget?
- Teged szeretlek!
        Szavitri a mellere bujt.
- Akkor maradjunk itt, Szatjavan. Negyszaz evig szeretnek meg ebben az
erdoben elni, ahol megismertelek. Minden ittmarad velunk: a fak, a patak,
az osvenyek. A fekete medvek, akik granatalmat hoznak nekem es rizst. A
nyires ...
        A ferfira borult.
- Negyszaz ev olyan gyorsan elfut!
        Megint azt erezte, mint akkor eloszor - amikor Kama hurja
megfeszult... Valamilyen nagy suly, iszonyu, elviselhetetlen suly hull ra a
magasbol. Meg kell halni ettol az utestol. De meg inkabb elni. Es az
oromtol felkialtani.
+ - Re: cukra'sz (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Nem akarok belefolyni az ero"szakro'l meg hasonlo'kro'l kifakadt vita'ba, meg
azt hiszem, te'nyleg nem is ide valo' az ege'sz, de to:bben is emlegette'k a
meggyilkolt szegedi cukra'sz a'llito'lagos so:te't kapcsolatait. Ezekro"l
valo'ban jelentek meg tala'lgata'sok mindenfe'le lapokban, de semmilyen, ezt
ala'ta'maszto' te'nyt nem tudtak csatolni, azta'n pedig a rendo"rse'g is
ca'folta, a gyilkos elfoga'sa uta'n. Z. Nagy Ba'lintnak teha't semmi ko:ze nem
volt a maffia'hoz, becsu:letes ember volt, akit a pe'nze'e'rt o:ltek meg (ami
jo'val kevesebb volt, mint amit va'rtak). Ugy gondolom, ennyi helyreigazita'st
mege'rdemelt.
U:dv, Pe'ter

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS