Folytatasa a majus-juniusban, Tibetben es kornyeken tett kedves kis
utazasunknak.
Senkit nem akarok furcsahangzasu helynevekkel untatni, lenyeg az, h.a
Qinghai totol valami 7-8 ora alatt ertunk Xiningbe. A kb. 150 km-es utat
egy atszallassal oldottuk meg. Az atszallo falutol mar csak valami 10
km-re lehettunk, amikor elkezdett kohogni a buszunk, gurult meg egy
keveset aztan megallt! Tortent ui. h. kifogyott a benzin. Senki nem
esett igazan ketsegbe, ott voltunk a puszta kozepen, orankent jartak
teherautok, traktorok, mitobb mar a vegallomas is latotavolsagon belul
volt.
Kb. 1 ora meddo nezelodes utan (senki nem volt hajlando megallni es
kolcsonadni 1 L gázolajat) mar azt fontolgattuk, h. nekivagunk gyalog,
amikor a sofornek kipattant az agyabol a megmento szikra: elokapta a
benzines kannat es megmeritete az ut mellett csorgedezo patakbol. Erre
mi kisse hitetlenul kezdtunk integetni, h. ez tonkrevagja a motort,
eselyunk nincs, stb. A soforok rohogtek (mint allatlaban) es vigan
betoltottek a tankba valami 3 L vizet. Az utazokozonseg visszamaszott
(termeszetesen az ablakokon keresztul) a buszba - valszinu ok sejtettek,
h. a csodak foldjen elnek. Kicsit erotlenul kohogott a jargany aztatn
valoban elindult. 15 percenkent leallt, utanatoltottek a patakvizbol, de
kb. 1 ora alatt megerkeztunk! Hangsulyozom, nem a hutoviz fogyott ki!:)
3 nap pusztasag utan jol esett ismet a civilizacio, Xinigben 25 yuanert
aludtunk, zuhanyzo a folyoso vegen, szinesteve a szobaban, viszont a
folyoso-felugyelo lanyok nagyon aranyosak voltak. 20 meteres korzetben
legalabb 5 turheto kisvendeglo volt, kedvencunk vegulis az lett, ahol
bonusz tojaslevest adtak. Megnyero gesztus, mitobb meg a fizetesnel sem
svindliztek mint mashol elofordult.
Nagy lendulettel neki is lattunk felderiteni a repjegyvasarlas
mikentjet. Jartunk tobb utazasi irodaban, repjegy irodaban, stb., de
eleg hamar rajottunk, h. itt minden szal a CITS (Chinese International
Tourist akarmi) irodaban fut ossze. Hivatalosan csak ok jogosultak a
Tibetbe jutashoz jegyeket, kulon biztositast, engedelyeket kibocsatani.
Az utikonyvekbol jol ismert galeri szinte mindent megtesz, h.
megnehezitse, megszurje a Tibetbe jutast.
Elso korben azt mondtak, h. Lhasabol kell engedelyt kerjenek a repjegy
kiadasahoz amire 3 napot kell varni (gyalog jon a papir vagy mi...)
Tudni kell, h. kulfoldinek, Lhasaba repulni ezeddig csak Chengdubol
sikerult, mostansag 3000 yuanert, ezert is volt akkora sporterteke
annak, h. mi a Xiningi repulest, 1340 yuanert, probaltuk eroltetni.
Persze itt is 5 szemely szukseges a csoportos engedelyhez, erre mi
osszeakadtunk Richarddal, aki szinten Tibetbe igyekezett.
Nem reszletezem, kulonbozo veszelyekre hivtak fel a figyelmunket,
probaltak lebeszelni, mas iranyba terelni minket, mi viszont
ragaszkodtunk ahhoz, h.ezt a reszet is meglatogathassuk Kinanak:)
Letelt a 3 nap, a vegso blo"d kifogas pedig az volt, h. tobb mint 2 fele
nemzetiseg (allampolgarsag) nem lehet egy csoportban... ezen mar csak
rohogni lehetett. Igyhat nem repultunk!
Masnap reggel elvonatoztunk Golmudba, valami 20 ora es 1000 km utan
megerkeztunk a hirhedt sivatagi varosba. Oszinten szolva a mindenfele
LP-s leirasok utan sokkal rosszabbra szamitottam. Par orat raszantunk a
nemhivatalos jegyvasarlasra, de 5 feherembernek ez eleg nehezen jott
volna ossze itt a medve (CITS) barlangjaban. A buszpalyaudvaron csak
rohogtek rajtunk amikor fel akartunk kereszkedni a lhasai buszokra. A
vege az lett, h. elmentunk a Golmud Hotelbe es megvettuk a hivatalos
buszjegyet 1680 yuanert. Ja es ez a CITS szerint mindossze 3 napos
tibeti tartozkodast jelentett, utana vissza kellett volna terni
Golmudba! A sors fintora, h. ugyanarra a szakadt buszra kaptunk jegyet
ahol par oraval ezelott nem akartak folvenni...
Megcsiptuk a fekvos busz vegeben levo 5 darab helyet, ez nemi extrat
jelent a tobbi helyhez kepest, ui. ez a resze dobal a legjobban a
bukkanoknal. Bukkano pedig van surun! Elindult az 1115 km-es utazas: az
elso 80-100 km teljesen turheto volt, tobbnyire aszfaltos uton
emelkedtunk 3000 meterrol 4000 fole. Ekkor meg lekototte a figyelmunket
a taj, az elso havas csucsok, kek eg, szikrazo napsutes. Kesobb ez
atment komor pusztasagba: neha az ut is eltunt, homok meg szikla, fu,
bokor alig, neha egy-egy valyog visko, jakkok, kecskek. Fokent a
magassag hatott nyomasztoan: emelyges, szedules, fejfajas, alltalanos
gyengeseg. Utkozben volt egy 4800-as, aztan egy 5200-as, meg ismet egy
4800 koruli hago, az ut tobbi resza atlag 4300 koruli magassagban volt.
Ehhez hozzajott a busz iszonyatos dobalasa. Nem trefalok, ugy pattogtunk
neha mint a teniszlabda, nem gyoztunk eleg ruhat, halozsakot magunk ala
pakolni...Szegeny kinaiak kevesbe birtak a gyurodest: kemeny doldog
orakon keresztul hanyassal kuzdeni!
Igazabol semmi magasztosat nem tudnek mondani errol a buszozasrol, max
annyit, h. egyedi. Meg egyszer nem csinalnam meg! Es akkor meg halat
adhatunk, h. egyetlen-egyszer sem robbant le a busz, igy valami 30 oran
belul meg is erkeztunk Lhasaba.
Nemtom utoljara mikor voltam boldogabb! Mindossze 3680 m-en fekvo varos
maga a paradicsomnak tunt a pokoli buszozas utan. Kb. mint egy partot
eres a vihar utan...
Errol a paradicsomrol egy kicsit kesobb folyt kov!
Udv!
Zoli
|
