Amit nem lattunk

A repulonk keso delutan indul, ezert reggel becsomagolunk, es elbucsuzunk
szallasadoinktol. Megigerjuk, hogy ha megegyszer Londonban jarunk ugyancsak
itt fogunk megszallni. Tenyleg, ugyanis a lakatlan es elhagyatott videk
ellenere biztonsagosnak bizonyult. - Latod, hiaba aggodtal, nem is
eroszakoltak meg. - Elcelodik Arnold. - Igen, mert nekem soha nincs
szerencsem. - Mormogom magam ele. 

Kisebb vagyon elleneben lerakjuk a borondot a Victoria palyaudvar
csomagmegorzojebe, aztan a Circle Line metroval a Baker Street megalloig
utazunk. Kora reggel van, de Madame Tussaud panoptikuma elott mar kigyozik a
sor. Megkeressuk a veget, tanakodunk. Valahogy nem akarodzik beallni. 

Egyenruhas fiatalember lep hozzank, udvariasan figyelmeztet arra, hogy a sor
a tulso jardan dagado emberhurkaval folytatodik. Meghokkenve allunk. Ekkora
lehetett hajnali negykor a hussor szulovarosom utcain. A budipapir- vagy a
tejsor rovidebb volt. Sanyi a multkor is felemlitette azt az esetet, amikor
a nyolcvanas evek "Aranykoraban" allt sorba. Eppen a Foteren ment at, amikor
tanuja lett annak, hogy az egyik uzlet elott sor alakul ki. Nem sokat
kerdezoskodott, hanem gyorsan beallt o is. Lepesenkent haladtak elore. Az
elotte levo termetes asszonysag megfordult, es oszinte  aggodalommal
kerdezte. - Vajon jut-e meg nekunk is, uram? - Jutott, es Sanyi elcserelte a
vattat az intezeti konyvtarosnovel  husz deka parizsira.

Akkoriban hataroztam el, hogy amennyiben  lehetseges, sorbanallas nelkul
fogom leelni az eletemet. Ennyi luxust igazan kivanhatok magamnak. Igyhat
fajo szivvel  intunk bucsut a Planetarium kupolajanak es elindulunk a Baker
Streeten felfele. A 221b szam alatti haz kapujaban termetes konstapel
iranyitja a Sherlock Holmes otthonat meglatogatni keszuloket. Nem erunk ra
azon tanakodni, hogy erdemes-e vagy sem fizetni azert, hogy egy kepzeletbeli
irodalmi alak lakasat megnezzuk, mert a megalloba befuto autobusz
homlokzatan, tobbek kozott az Oxford Circust fedezzuk fel. Orulunk, hogy
megszabadulunk celtalan koborlastol, es felugrunk az eppen indulo busz
peronjara.

Vegigsetalunk a Regent Streeten. Arnold  kozel all a duzzogashoz, ezert
nehez szivvel, de  tovabblepek az ekszer- es ruhaboltok kirakatai elott.
Kierunk a Piccadilly Circusra. Reggel tiz ora van, leulunk Amor labaihoz.
Eloveszem a reggel keszitett szendvicseket, csendben majszolunk.

Idelatszik Madame Tussaud post humus vallalkozasa, a  Rock Circus. Meg van
benne mindenki, aki valamit is szamit a szakmaban. Megelegszunk a teraszon
allo Mick Jagger, es Michael Jackson szemrevetelezesevel. Legalabbis oket
veltuk felismerni a babukban. Allitolag kap bent az ember  egy par
fulhallgatot, azzal setal korben, hallgatja a rock-babu eredetijenek a
muvet.  Boy George, Rod Stewart, a Who, Simon es Garfunkel, Diana Ross,
Stevie Wonder, Marvin Gaye, Dire Straits, T Rex,  Jim Morrison. Soroljam
meg? Ennek ellenere,  Jim Morrison parizsi sirjanal is nagyobb a tolongas...

Negy eve voltunk Parizsban eloszor. Miutan vegigzarandokoltuk a nagyobb
latnivalokat, kis nyugalomra vagyva, elmentunk a Pere Lachaise temetobe is.
Lassan bandukoltunk a  kavicsos setanyokon, kivancsian betuzgettuk a neveket
a ket oldalon sorakozo sirkoveken. Arnold buzgon hajlongva probalta legalabb
egy kozismert szemelyiseg nevet felfedezni. Teljesen veletlenul lyukadtunk
ki a zarandokhellye eloleptetett vegso nyughelyhez. Lehettek vagy huszan
akik eppen korulalltak. Tobbseguk fekete bordzsekit viselt es velunk
egykorunak nezett ki, de voltak  fiatalabbak is. A derekmagassagu sirkovon
italosuvegek sorakoztak. 

Erdeklodve leptem kozelebb, amikor Arnold hirtelen felszisszent, elkapta a
karomat,  kezembe nyomta a valltaskajat es santikalva elindult a setanyon
visszafele. Harom sirral arrebb hirtelen jobbra fordult es eltunt egy kisebb
emlekmu mogott.  Csak egy pillanatra, mert osszeszoritott ajkakkal,
verbeforgo szemekkel ujra feltunt,  hogy egy derekig ero bokrokkal korulvett
kriptat vegyen celba. Valami ott sem tetszhetett neki, mert mind tavolabbrol
lattam a kovek kozott atosonni.

Ez egy orokletes dolog Arnoldnal. Anyosom egyszer ellazitott es elmeselte,
hogy valamikor az otvenes evekben, Apuka eppen a munkaba ment, amikor rajott
a hasmars. Az utca neptelen volt, ket oldalan  foldszintes hazak sorakoztak.
Par szoros lepes utan rajott, hogy az ugy nem tur halasztast. Nem volt mas
megoldas, mint bekerezkedni valahova. Megnyomta az egyik kapun a csengot.
Mivel semmi eletjelt nem tapasztalt, lenyomta a kilincset es belepett. Harom
ajto nyilt a keskeny udvarra. Apuka habozas nelkul bekopogott az elson.
Semmi valasz. Apukarol ekkorra mar patakzott a veritek. Lenyomta a
kilincset. - Hallo! - Kialtotta rekedten. Belepett az eloszobaba. - Hallo!
Van itthon valaki? - Pillantasa a szemkozti ajton diszelgo bronz bilire
esett. Halkan resnyire nyitotta az ajtot  es besurrant rajta. Utana, mint
aki jol vegezte dolgat, szepen kisetalt a lakasbol, es gondosan becsukta
maga utan a kapuajtot. Meg  a munkabol sem kesett el.

- Szedelozkodjunk, jo? - Pillantok az oramra. Ha sietunk, akkor eppen
elerjuk az orsegvaltast.