Torkaban kis csomot erzet...pedig nem is azt mondtak, hogy ott lapul a kis 
gonosz....olyan varatlanul erte, hogy szohoz sem jutott.. az izgalomtol le 
kellett ulnie....csak nezett meredten maga ele.. 29 eves volt.... es....
  Nem tudni ki mondta ki eloszor a szot, de ott volt.. tudatosodott ..rakja 
van...hirtelen vegigfutott elotte az elmult 29 ev... es azt gondolta..akkor 
vege...na...csak epp azt nem gondolta, hogy ilyen kurtan-furcsan fogja itthagyn
i 
azt, ami utan mar jo ideje nem vagyott..csak igy... fricskat mutat az eletnek, 
ami oly sok keseruseggel veste agyaba azt, hogy letezik....vege hat..gondolta..
. 
es panikba esett...Nem, nem magat feltette...azokat, akik kedvesek voltak neki.
. 
o valahogy sosem szamitott.. meg maganak sem.. azt szokta mondogatni..elozo 
eleteben biztosan kutya volt, azert rugnak ennyien bele meg most is...
  Az elkovetkezo napok.. gondolkodassal teltek... nem kototte semmi ehhez a 
vilaghoz...mosolygott latogatoira...de belul sirt a lelke..egyenkent bucsuzott 
toluk.. senki sem vette eszre, mi van a mosolya mogott...csak legkedvesebb 
baratja .. az leult az agya szelere...es.. napokon at gyozkodte..ha valami 
rosszra fordul.. segit ember modjara meghalni neki...elned kell.. azokert.. 
akikszeretsz.. akik szeretnek teged.. felelos vagy ertuk...nem lehetsz onzo.. 
miattuk..csak hallgatott, vagy sirt.. nem beszelt...ugyvedje fiokjaban ott 
lapult mar uj vegrendelkezese...es nagyon eltokelt volt..ah.. kinek van ora 
szuksege...titkon bejart a korhaz noverszobajaba..felmerte a 
lehetosegeket..fontolgatott...merlegelt.. biztosra akart menni...
  Aznap latogatoi voltak megint.. szomoruan nezte kislanyat... es hirtelen 
ellagyult...eh.. adok magamnak meg egy kis apro lehetoseget...aztan, ha a dolgo
k 
nem fognak jol menni.. meg aztan is lesz idom...es dontott...
   Mutet utan meg letargikusabb lett...napokig fekudt ontudatlan...nem is akart
 
harcolni az eletben maradasert...kesobb meseltek el neki.. hogy pici lanya sirv
a 
varta ebredeset az intenziv folyosojan...ahogy erosodott...baratai ugy 
szallingoztak agyahoz.. a nappalok... azok elmultak valahogy.. de az ejszakak..
. 
azok hosszuak voltak...csak gondolkodott... meg mindig nem volt biztos benne.. 
akar-e igy tovabb elni...aztan.. jott az ujabb hir.. ez a mutet nem volt 
eleg...kell egy masik...Itt es most.. vege..gondolta.. nem, nem megy vegig 
rajta...tul soknak erezte.. eh.. nem sok ido, es elfelednek majd... es a fal 
fele fordult, hogy senki ne lassa konnyeit...alomba ringatta zokogasa...
   Lagy erintesre ebredt....mosolygo.. bizakodo arcokat latott..es ertetlenul 
meredt rajuk...azt akarta...hagyjak beken... .. aztan......az elkovetkezo 
napokban jottek szepen, sorban....kozelrol.. tavolrol... volt aki kicsit 
szipogott, volt aki neman megolelte...soha nem latszott fogyni a 
latogatohad...nem ertette...miert lett hirtelen ugy tele a 
szobaja...csodalkozott, honnan emlekeznek kedvenc etelere..vagy, hogy a faradt,
 
osszerogyas szelen allo, nem is oly kozeli baratno.. miert ugykodik oly buzgon 
korulotte...lassan fogta csak fel bagyadt elmeje... hogy a szeretet vezerelte 
oket hozza...az, ami aggodast.. nema biztatast adott latogatoi arcara...valami 
edes melegseg kezdte hatalmaba keriteni testet.. forro hideg futkosott rajta 
at.. oly szenzacios volt a felfedezese...nem vagyok....EGYEDUL.....ezek a lenye
k 
eletem reszesei....felelos vagyok ertuk...nem hagyhatom cserben oket...
  Oromujjongasara a nap kivancsian tekintett be ablakan...es.. szinte 
egyszerre...szeles mosolyra huzodott szajuk....

Balazs Ferenc: Ugy nem hiszed?

Barkit kisert ezen a csillagon,
minden harang Erted is szol,
minden tortenetnek resze vagy,
legyen barmi, legyen barhol,
soha semmi nincs tul tavol,
es korbezar, meg ha nem is kozepen allsz...
Sose felj, hogy gyenge vagy egymagad,
minden osszeer az eg alatt,
Es a korforgasnak resze vagy,
amit mergezel, az mergez,
amit erzel, az Teged erez,
amit megerintesz, az kapcsol valahova!
Ugye nem hiszed el, hogy keveset ersz?
Nelkuled maskeppen volna ez az egesz,
es ha jon az ido, amikor mar nem leszel,
Veled is egy egesz vilag mulik el...
Soha ne kerdezd, hova tartozol,
minden harang erted szol,
minden dalban ott vagy mar, 
ami el az ossze van kotve,
minden elettel mindorokre,
lehetsz sziget, de akkor is olel az ocean...