Kedves Randi, 
 
 vessetek meg, rohogjetek ki, kopjetek le, de nekem eddig meg nem 
tunt fel, hogy ez egy moderalt forum lenne. Ha tudtam volna akkor egy
kicsit 
tobbet szabadkozom. 
 No de nem is ezert irok. Hanem VERS! Hetzron Robert volt oly kedves 
elkuldeni muforditasait. Remelem nem haragszik meg ha idezek belole (Kedves

Robert, elhagytam az e-mail cimed. Nem irnad meg). 
 
Goethe: Az imadott kozelsege. 
 
Eszembe' jarsz, ha napsugar ragyog ram 
A tengeren; 
Eszembe' jarsz, ha forras vize fodran 
Holdfeny dereng. 
 
Es latlak, hogyha gomolyogva por szall 
Utak folott; 
Ejjel, ha vandor hidon at botorkal 
S ing a colop. 
 
Es hallak, amint tompan zug a hullam 
S a partra csap; 
Lugasban jarok el, ha csend borul ram, 
Hogy halljalak. 
 
Kozelben vagy, nem valaszt el a tavol, 
S kozel maradj! 
leszallt a nap, ram csillagfeny vilagol. 
O, merre vagy!? 
 
Nagyon szep! Tudott ez a Goethe. Nem azert irtam be a verset, hogy a ket 
forditast versenyeztessem (nincs is ertelme). Viszont az utolso sor nekem 
igy erthetobb. Tudja valaki az eredetit. Tukor forditassal kernem, mert nem

tudok nematul. 
 Koszonet, 
 
Horvath Pista