Annyi minden van, ami gyonyoru a vilagon... Amikor nyaron, kora-kora
hajnalban, akkor, amikor vegleg eldolt, hogy meg legalabb egyszer lesz
holnap, meg minden sotet, alig mer moccanni valami, es akkor
megszolalnak a madarak... A csondben, amit nappal soha nem hallasz,
mert alig van par fa a lakotelepen, es az utcakon is forgalom
van, es emberek mindenhol. De ilyenkor, ejjel nem bujik el eloled a
vilag, ami nem ertunk van, de nekunk is gyonyoru. Es ha ilyen keves is
ennyire gyonyoru tud lenni, akkor mi hianyozhat? Miert hianyzik mindig
valami? Miert nem eleg egy pillanat is ebbol a fantasztikus vilagbol
ahhoz, hogy soha tobbe ne bantson semmi?
ab: Koszonom a valaszt a ki nem mondott kerdesekre... Nem Neki irok,
mert tudom, hogy most csak rosszul csinalhatok barmit, tudom, hogy ha
csak kapaszkodok valakibe, attol meg semmi sem lesz jobb, neki foleg
nem, nekem sem, de faj.. Faj... Volt, amikor meg tudtam mi a
kulonbseg a magany es az egyedullet kozott, es nagyon sokat voltam
egyedul. De ez mar mas, mar tul regota nincs kulonbseg, es tudom,
hogy minel jobban vergodok, igazabol csak jobban beleragadni tudnek
ebbe az allapotba. Tudom, ha varok barmire, akkor csak minden nap
azzal fekudhetek, hogy ma is hiaba vartam... Jo lenne, ha el tudnek
feledkezni arrol, hogy varok meg valamit az elettol. Valakit. Es
hiaba van annyi minden fantasztikus a vilagon, hiaba tortenik barmi jo
velem, ha nincs kinek elmondani... Mintha tenyleg semmi sem
tortenne... Pedig, ha meg egyszer lesz holnap, akkor meg van mit
remelni.
Jason
--****ATTENTION****--****ATTENTION****--****ATTENTION****--***ATTENTION***
Your e-mail reply to this message WILL be *automatically* ANONYMIZED.
Please, report inappropriate use to 
For information (incl. non-anon reply) write to 
If you have any problems, address them to 
|
