Sziasztok,

szeretném kicsit szaporitani az élménybeszámolók számát. 
Három éve jártam egy földrésszel odébb, és az élményeimet egy 
megyei lap számára irtam meg, de nem tartották annyira 
érdekesnek, hogy az egészet ugy hozzá le, ahogy eredetileg 
megszületett. De ez nem is igazán lényeges. Most kiküldeném a 
listára, hátha másoknak = nektek is érdekes. 
Akkor sokmindenre rácsodálkoztam, amire ma már nem - ennyit 
tesz, hogy közben telnek az évek. 

Jó olvasást mindenkinek. Üdv: ida *** soxerivel :-) 

***

1. "Internet-repülő" és a valósága

Elemelkedni a földről - számomra izgalmas, érdekes 
kaland. Az ember örök vágya, a repülés öröme kísért tán 
bennünket tudattalanul is. Gépem Frankfurtba menet 
Budapestről bizonyára átlagos: három-három ülés  jobbról és 
balról is, középen a járással. Az utolsó pillanatban az ablak 
mellé kapok helyet, valaki éppen visszamondta... 
Gyönyörködöm fentről a városokban, a tájban és a sajátos 
nézőpontból különlegesnek látszó a felhőkben... Hirtelen 
riadok fel: zökken a gép, éppen földet értünk - 
bóbiskolásomnak vége.
A négy és fél órás várakozás fele alvással telik az óriási 
ember- és üzlet-kavalkáddal tarkított német reptéren, majd 
téblábolás az információs tábla előtt, ahol két órával korábban 
kiírják, melyik repülőhöz honnan lehet "becsekkelni". A 
hatalmas falfelületet elfoglaló betűkavalkád láttán, 
elgondolkodom Frankfurt légi forgalmán. Két órás 
intervallumban mintegy száz gép indul folyamatos 
felszállásokkal egymást követve a világ legkülönbözőbb 
pontjaira Tokiótól Bostonig, Sydneytől Budapestig.
A Boing 747-es alaprajzát már ismerem - e-mail-en 
megkaptam vendéglátómtól, aki az Air Canada hon-lapjáról, az 
Internet adatbázisának egyik hálószeméről kérte le, hogy 
elküldhesse nekem. És hirtelen ott  egy hatalmas utasszállító 
gép teljes valójában - csak úgy nyeli az embereket, vagy 
négyszázat. Először a családokat szólítják beszállásra a 
gyerekekkel, aztán sorban a különböző osztályok utasait. A 3-3 
ülés jobbról-balról itt is stimmelt, azzal a különbséggel, hogy 
középen egymás mellett még négyen személynek van hely. 
Persze a gép hosszabb is az előzőnél, és az emeletes részén 
foglalhatnak helyet az első osztály utasai. A jegyem a 
vészkijárathoz közeli részre szól, a szárny fölé. Láthatom a légi 
kisasszonyok hogyan dolgoznak: az előttünk lévő kis térségen 
"parkolnak", pakolnak éppen aktuális kocsijaikkal. Utastársaim 
között mindenféle náció akadt - nyilván mindenféle 
kívánsággal. Mondták nekem, ha ügyesebb vagyok, 
rendelhettem volna korábban vegetáriánus ételt. Úgy döntök, 
legfeljebb próbálkozom itt a gépen... A stewardess kedves 
mosollyal nyugtázza kérésem, és hamarosan hozta a húsmentes 
ételt - s legközelebb már automatikusan teszi ugyanezt...
Közel 9 órát vett igénybe az út Európa, az óceán és majdan 
Kanada felett. A hivatalos menetidő 8 óra 20 perc - az is elég 
lett volna bőven. Már az út felénél nem tudom, hogyan üljek... 
Figyelmemet leginkább nem is a vetített Jim Carrey film köti 
le, hanem az a térkép, amelyen rendszeresen mutatják kis 
repülőgép-ábrával, merre is járunk éppen. Elég tempósnak tűnt 
a rajzon a haladás, csak a szubjektív idő-érzet jelzett mást. 
Pedig repültünk rendesen, mégha az ablakból a felhő-hegyeket 
bámulva néha helyben-járásnak is tűnt az utazás - az adatok 
között a sebességet is rendszeresen kivetíttek a fehér vászon-
falra. Legtöbbször azt olvashattam: 850 km/óra. De megadták a 
külső hőmérsékletet - fokozatosan értük el a maximumot, a 
mínusz ötven fokot - miközben a felhők fölött hétágra sütött a 
vakító nap. A csúcsmagasságunk 1050 méter körül volt, és 
akadt időszak amikor ezer kilométeres sebességnél is 
nagyobbal szálltunk. Az adatokat természetesen nemcsak 
európai mértékegységben közölték, hanem az amerikai 
kontinensen általánosakkal is: Fahrenheitben vagy lábban.
Az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk. A színes 
térképen jól lehetett látni, hogy Kanada fölött Torontó 
közelében a gép visszafordul nem sokkal a cél előtt, hogy nagy 
kört írjon le. Olyan eső zúdult a fogadó reptérre és környékére, 
hogy a repülők nem tudtak menetrendszerűen landolni... De 
aztán mégis elhangzott a leszállás előtti figyelmeztetés - övek 
becsatolva - , s a  város esti fényei egyre alacsonyabban 
csillogtak, és hamarosan halászhattuk már csomagjainkat is a 
körbeforgóról.

2. Az első benyomások

Mi volt az első élményem Kanadában? - kérdezte 
érkezésem után nemsokkal később valaki. Szinte el is 
felejtettem legelső benyomásom, amit azonban tudattalanul 
mégis alaposan rögzítettem: rögtön feltűnt az emberek 
sokfélesége. Már a reptéren a német személyzet szőke, 
fehérbőrű egyneműsége után ferdeszemű kínaival éppúgy 
találkozhattam mint színessel vagy európaival. A különböző 
emberek látványa hétköznapian megszokottá vált  számomra 
röpke idő alatt. Békében megélnek egymás mellett egy olyan 
országban, amelyik hivatalos álláspontja szerint minden 
nemzet lányait-fiait befogadja -  természetesen meghatározott 
feltételek mellett. S a sokféleséggel a húszemeletesben is 
naponta találkozhattam, aminek egyik, kilencedik emeleti 
lakása fél évig otthonomul szolgál.
Valamikor azt gondoltam nem tudnék „panelben" lakni... És 
most Kanada egyik 185 ezer lelket számláló városában élek 
Torontótól nem messze, egy húszemeletes ház egyik apartment-
jében - nagyon kellemes milliőben. Gyorsan megszoktam. Az 
oka? Bár az ablakból csak az eget látni mikor ébred az ember - 
gyakran tovaszálló sirályokat és nyáridőben néha hulló 
csillagot is -, az itteni élet inkább sajátos szállodai létre 
emlékeztet. Már ami a külsőségeket illeti. De ez nem is csoda, 
hiszen a húszemeletes - ahol nincs 13. emeleti számozás - az 
amerikai Delta Légitársaság tulajdona, ahogy az utca 
túloldalán álló szomszédja is. Mindkettőnek neve van. A 
miénk High Point, azaz Hegycsúcs. Semmi sem emlékeztet az 
otthoni toronyházakra - nincs a csúnya, fekete rácsos 
lépcsőház. Középen három lift jár le-fel, a folyosókon 
süppedős az ugyan már kissé megfakult padlószőnyeg. A  
folyton, pirossal világító Exit feliratok mögött két ajtó rejti az 
épület két szélén a lépcsősorok hosszát, a vészkijáratként 
funkcionáló lépcsőházakat.   
Egyedül a középső lift az, amelyik nem áll mindig mindenki 
rendelkezésére. Ez szolgálja a költözködőket. Váltások 
legtöbbször hónap végén vannak. Legutóbb tizennyolc lakásban 
volt mozgás: négy helyről el, tizennyolc apartmentbe pedig 
beköltöztek. Több napon keresztül papírdoboz-kupacok, 
kisbútorok haladtak le és fel, s kisebb-nagyobb fedett 
járművek parkoltak a ház  előtt. Az első benyomásaimhoz 
tartozik az is, hogy nagyobb bútordarabok itt nem kellenek. 
Minden szobában óriási, plafonig érő beépített szekrény van, 
ahogy valamennyi nappaliban is. Szülő-pár vagy szülő egyedül 
egy gyermekkel száz négyzetméternyi helyen élhet igazán 
emberléptékű térben: tágas nappalihoz étkező rész  
kapcsolódik - de dolgozó saroknak is használható -, 
szomszédságában nagy főző helység. Az utóbbi akkora, hogy 
kényelmesen el is költhető  benne az aktuális étek, mert egy 
nagyobb asztalnak azért mindenképpen jut hely. Ha a gyerekek 
elérik a kisiskolás kort, és külön neműek, akkor márcsak két 
szobás, hálófülkés nappalit adnak ki a család számára - itt az a 
felfogás: bizonyos kort elérve joga van külön szobára a 
lánynak és a fiúnak is.
Ahogy idehozó repülőgépem, úgy a High Point is zalai 
falunyi embernek otthonos élettér. Messziről nemegyszer 
nézem ezeket a nagy házakat, s lebeg bennem a kérdés: miért 
nem látszanak olyan nagynak, miért nem oly nyomasztóak, mint 
otthon? A kilencedik emelet balkonjáról  sem ijesztő szétnézni  
- otthon egy tízemeletes legfelső szintjét  is szédítőnek éreztem. 
Talán a tágasság a magyarázat - itt a házak között is van bőven 
tér, és körülötte minden a lakókat szolgálja. Két szintes fedett 
parkoló a bérlők autóinak, tetején teniszpályák. És fák, 
növények, virágok mindenütt - szebben gondozottak nem is 
lehetnének. Kanada a növények: a virágok, a fák és a szép-zöld 
fű, a gondozott pázsit országa.	



KIKELET 21 Szellemi Muhely - http://www.lezlisoft.com/kikelet
Csapo Ida - mailto: - ICQ: 44807859

Sziasztok!

Sajnos tegnap nem voltam Internet kozelben, igy elmaradt a
kovetkezo resz. Egy erdekes dolog: amiota hitelesitette a
drotpostas cimemmet a DPG, azota a HIX nem fogadja el a
leveleimet. Kozli, hogy MIME kodolasu... Valami otlet????
Nagyon sok tamogato levelet kaptam, igy jojjon az utolso resz:

Pentek
Hajnalban  -6kor- ismet hangos beszelgetesre ebredtunk... Vegul beszeltunk a
szomszedokkal,
igy a tovabbiakban sikerult tovabb aludni.Reggel felhos ido volt, logott az
eso laba.
Paleokastricara keszultunk volna, de igy bizonytalan lett.
Az utazasi irodaban sem tanacsoltak, hogy nekivagjunk. Igy elmentunk
setalni.
Mar regen kineztuk magunknak, hogy a Benitses mogott levo hegy tetejen van
valami
feher kupola. Oda indultunk. Vegigsetaltunk az ovaroson, mind feljebb es
feljebb. Terkepunk
volt, de az az aszfaltut nem szerepelt rajta :-(( Mentunk tovabb, az ut
szele tele volt valami
szinessel. Mi lehet ez???? Jobban megneztuk, kiderult hogy soretes tolteny
huvelye...
Mire lohetnek???? Turistara :-))) Setaltunk felfele, egyszer csak kiderult,
hogy a mellette
levo hegyre setaltunk fel :-((( Itt visszafordultunk es hazamentunk
ebedelni. Utana nejem
rabeszelt, hogy menjunk el a masik oldalra Agios Georgiosra (20km) furdeni.
Hat menjunk...
Egybol odatalaltunk. Szinten nagy homokos tengerpart es nincsenek sokan.
Letelepedtunk,
furodtunk. Aztan epitettunk egy homokvarat :-))) -hamar annyi homok van
ott...
A hullamoknak majdnem 2 orat ellenallt. Elsetaltunk del fele, nezzuk a
partot. A tavolban
egyre ismerosebb a taj. Hat igen mellettunk volt Santa Barbara. Este megyunk
vissza a
motorhoz. Nem akar indulni. Mi a fenet csinalunk 20km az apartmantol????
Egy etteremnel kertunk segitseget - az volt a legkozelebb. 1km-re volt egy
motorkolcsonzo,
ott tudnak segiteni. Eltoltuk odaig a motort, erdeklodo tekintetek
keresztuzeben. Kozben
probalgattam inditani, de nem akarta az igazsagot. Odaerunk, mutatom es
mondom mi a gond.
Megnezi, neki egybol elindult... Igy szerencsessen haza jutottunk.

Szombat
Hova menjunk??? Szikrazo napsutes - legyen ismet Agios Georgios...
Gyorsan csinaltunk szendvicset es szaguldottunk. Egesz nap furdes, napozas
es homokvar
epites. Egyik uszasunk soran valami feheret lattam a viz alatt. Mi lehet
az???
Nejem felveszi, hat mazlink van: talaltunk 2db 1000drs a viz alatt.
Szerencsere nem
olyn papirbol van, mint a regi magyar penzek. A parton 5perc alatt
megszaradt. Ennek oromere
elmentunk egyet fagyizni. Nap vegere ereztuk, hogy egy kicsit megpirultunk,
hiaba kenegettuk
magunkat. Hat igen kihagytuk a 2000drs-es napagyat es ernyot. Ovatosan haza
indultunk.
Moraitika kozepen van egy Internetes kavezo. Megalltunk, irtunk nehany
levelet, megneztuk
milyen ido lesz, ittunk valami jegeset es mentunk tovabb. Erdekes volt a
gorog ekezetes
billentyuzet - szerencsere rajta voltak angolul is a betuk :-) 20perc 800drs
volt.
Este jeghideg furdo, a megpirult helyekre, kenegettuk magunkat testapoloval.
Mindenkinek
ajanljuk, hogy naptejet es testapolot itthonrol vigyen, mert ott igencsak
2500-4000 drs korul
van. Ja igen, regebben rajottunk hogyha megegunk, akkor utana kell egy hideg
vizes zuhany es
reggel este testapoloval kenegetni megunkat. Igy megmentettunk nehagy reteg
borunket.

Vasarnap
Most kovetkezett a leghuzosabb motorozas: Korfu varos.
Az ut szelen egyensulyoztunk, az autok es buszok szaguldottak mellettunk.
Eljutottunk a gatig.
Ez koti ossze a Kanoni felszigetet es a szarazfoldet. Ez kb 1m szeles.
Amiert erdemes ide
jonni: A repter vegetol kb 100m-re van. Az ember feje felett kb 20-50m-re
szalnak fel es le a
repulok. Hihetetlen erzes es latvany. Majd 40percig voltunk ott. Kozben
leszallt 3 vagy 4 gep
es felszallt 2. Kozben megneztuk a Vlacherna kolostort, az a gat masik vegen
volt.
Utana bemotoroztunk az Spinadara. Ez a foter ??? Igazabol egy hatalmas kert
a tengerparton, a
varos felol pedig a Liston hatarolja. Az az oldala teli van kavezokkal,
tavernakkal. Itt
akartunk leparkolni, mindenutt kint volt, hogy mennyit kell fizetni, de az
nem, hogy hogyan.
Felve hagytuk ott a motort es mentunk a regi erodbe. Az elso 'hegycsucsrol'
nagyon szep a
kilatas a varos fele. Persze az ut -lepcso- nem egy egyszeru seta: kavicsok
vannak betonba
agyazva. Baromira csuszik, majdnem nadragfek lett a lemenetelbol. Vegul
vegigsetaltuk a varost
es ebedeltunk. Kozben osszefutottunk a mai Eurotours varosnezo csoportal.
Gyorsan erdeklodtunk,
hogy mi van a parkolassal??? Szerencsenkre motorra nem kell fizetni. Korul
motoroztuk a varost,
elmentunk kanoni fele. A tengerparton van egy szelmalom es egy kis kikoto.. A
viz annyira tiszta,
hogy az hihetetlen. Az egyik oldalon homokos, a masikon nagyon mely es
sziklas. Csak gorogoket
lattunk, teli volt furdozokkel. A munkanapi sziesztat is itt szoktak
tolteni. Talan 12-15 ora
kozott. Majd megkerultuk a kanonit es hazamotoroztunk. Sajnos a gyomolcspiac
zarva volt.
Aki volt bent meselte, hogy kb fele aron lehet vasarolni mindent. Ja igen:
Korfu varosban levo
nagy szuper marketek is joval olcsobbak. Este visszavittuk a motort. Jo
volt, de fellelegeztunk
hogy megusztuk a motorozast.

Hetfo - Kedd
Reggeli utan vasarlas, majd strand, ebed, strand es pihi.
Neztuk a tengert: Egy csomo kisebb-nagyobb kulonfele halat
lattunk,tarisznyarakot, tengeri sunt.
A rakok nagyon jol lathatnak, mert 2-3mrol mar eszrevettek es bestartoltak a
tengerbe. Nagyon
ovatosan, inkabb felulrol erdemes becserkeszni oket. Neztuk ahogy ettek az
algat. A nagy kikotonel
lattunk pici 2-3cm-es neonkek szinu halakat is. Volt olyan hal ami szinte
beleolvadt a sziklaba.
Viszont ha egy kavicsot tole fel meterre bedobtunk, rohant oda megnezni, mi
az.
15-20perc utan feltuntek -nekunk- hatalmas halak volt majdnem fel meteres
is...
Kedd este azzal a tudattal fekudtunk le, hogy a holnapi az utolso nap...

Szerda
Reggeli utan csomagolas es 10-re levittuk a cuccot az irodahoz. Leultunk az
arnyekban,
kartyazgattunk, beszelgettunk. Vittuk magyar forintot, hogy a repterrol
taxival megyunk haza...
Hat ezt surgossen es nagyon rosszul - 1:1-ben - atvaltottuk drachmara.
Sajnos Benitses-ben nincs
bankautomata... Nejem meg uszott egyet utoljara, nekem nem volt kedvem
hozza.
Azutan elmentunk az ovarosba ebedelni. Visszafele megneztuk a shell múzeumot
(ne hagyjátok ki(500drs)
valamint a halakat a kikotobe es setaltunk. Lassan telt az ido. A
buszosoknak szerencseje volt,
14-kor rendeben indultak haza. Mi vartuk a 17:30-at hogy menjunk a repterre.
Megerkeztunk,
becsekkoltunk azutan letelepedtunk. Vegen jo negy repulore valo ember varta
az indulast. Gepek
jottek mentek, vartuk a 19:45-ot hogy mi is sorra keruljunk. Ekkor
bemondtak, hogy a West traveles
Malev charter gep bizonytlan mikor erkezik. 20ora fele mar tudtuk, hogy a
mienk se jon 22elott.
A West traveleseket elvittek vacsorazni, az o gepuk talan ejfel utan erkezik
meg. -mi kaptunk egy
szendvicset es egy uditot. Vegul 22:20 fele megjott a gepunk, 22:40 fele
indult is. Mi faradtan
erkeztunk meg. A csalad is ideges volt, nekik is sok volt a tobb oras
varakozas.

Hat ennyi 2000.-evi nyaralasom tortenete

Fejes Tibor 

Sziasztok!

Ez a befejezo resz.

--- 6. level ---

From: "Lilla Dobozi" >
Subject: Uccso jelentkezes
Date: Sun, 10 Jan 1999 03:34:43 PST

Udvozlet Mindenkinek!

Ismet Bangkokbol irunk, innen mar olcso, nem kell sietni.

Voltunk egy delvideki dzsungelturan is, de ez mar csak 
amolyan kispalyas, egynapos kis tura volt, persze rohadt 
melegben. Patakban mentunk egy jo darabon, persze cipoben 
(bakancsban) igy a vegere teljesen szetazott a labunk. 
Furodtunk egy smaragdzold dzsungel lagunaban. Amit a 
fenykep nem fog visszadni az a buz amit az iszapbol 
sikerult felkavarnunk.

Jartunk egy Tiger Cave nevu meditalo helyen (talan 
kolostor?), ahol a szerzetesek a sziklabarlangokban laktak, 
es szolt egyfolytaban a Buddha-radio. Ez egy nagy volgy a 
dzsungelben, sok sziklaval, barlanggal. A dzsungel kozepen 
meg jart a mosogep, mert ugye azert mar megsem lehet 
annyira elszakadni a civilizaciotol.

Ldobozikukac felment 1261 lepcsofokon is, hogy szemugyre 
vegye buddha labnyomat a hegyteton, amit nem talalt vegul 
meg, de sok levegot sem mire visszaert. A csapatbol csak o 
volt ennyire fanatikus, mi inkabb lent vartunk, mert nem 
volt az egeszre csak fel ora. Igaz ez Lillanak sem sikerult 
a szintidore, de csak negyed orat kesett.

Utolso teljes napon meg elmentunk Poda-ra, egy kozeli 
szigetre, snorkellingeztunk is, Lilla meg Tukhan madarakat 
figyelt meg kozben, persze nem a viz alatt (doglott siraly, 
hahahaha).

Mikor szombaton felkerekedtunk Bangkokba, volt egy kis 
melegfront, aminek kovetkezteben engem felajultan kellett 
leszedni a teherautorol Krabiban, Lilla meg a jarolapokon 
fekudt az ut kozepen az arnyekban. Azert lehet hogy ebben a 
kis rosszulletben az is kozrejatszott, hogy Wody baratunk 
(a  Jinda hotel mindenese) elvitt minket elozo napon a 
Batman barban ahol szolid uriemberi mulatozast folytattunk 
Mekong whiskey, sor, kola es az inyen keresztul felszivodo 
nikotinbombas dohanyzacskok kisereteben. Talalkoztunk itt 
egy sved melytengeri 
buvarral is, aki legnagyobb megdobbenesunkre hibatlan 
magyarsaggal beszelt. Kiderult, hogy Uppsalaban az 
egyetemen tori szakra jar es lapp-finn-magyar nyelvet 
tanult, mert mint mondja a lappok tortenete nagyon erdekes 
tema. Mint az indianok amerikaban.

Sikerult remek kis V.I.P. busszal felramboznunk vagy 14 
oras uttal Bangkokba. Tuti jo volt. Csak 32 ket ules csomo 
hely, remekul elfertunk. Kb. 2 ora komforterzes utan lement 
a nap es a busz osszes resen elkezdett beomleni egymillio 
csotany. Judit ezek utan a kovetkezo 12 
orat felhuzott labakkal merev testtartasban, merev 
csotanyvadasz tekintettel toltotte egyik kezere huzva az 
egyik papucsot amivel a legvaratlanabb pillanantokban 
nezdett el birkozni a fuggonnyel, masik kezeben az Authan 
rovarrisztoval toltes nelkul tuzelt mint a western 
filmekben. Az utazo kozonseg nema dobbenettel figyelte ezt 
az egyoldalu kuzdelmet, ami kozben azert voltak kritikus 
pillanatok, mikor a rovarirtotol mar levegot sem nagyon 
lehetett kapni. A legjobb az egeszben, hogy az Authant 
borre kell fujni, de Judit inkabb azt 
valasztotta, hogy bedorzsoli vele az osszes csotany szajat, 
hadd szokjak az erzest. Persze jol es sokat aludtunk. A 
sofor ugy vezetett, hogy az volt az ember erzese, nem 
szabad elaludni, ki kell elvezni ezt a kis rovid idot ami 
meg hatravan az eletbol.

Ugyhogy itt most egy felnapos alvassal kezdtuk a napot. 
Aztan a kinai negyedbe latogattunk, ahol tok jo dolgokat 
lattunk, de nem tudtuk lefenykepezni a felet sem a tuk-
tukbol. Volt pl. egy nagy kosar tele elo, de mar lapitas 
alatt levo luddal, amira meg eppen probaltak rapakolni vagy 
4-5 ujabbat, a taposos modszert alkalmazva. Lattunk remek 
kis 
feszitett sult madarakat es feszitett grillezett 
disznofejet is, az orra is ki volt feszitve. Egyebkent az 
egesz kinai negyed olyan, mint a filmeken. Ugyanolyan 
zsufolt es kaotikus.

Allitolag ezt most nem lehet teljesen kovetni igy most 
rovid szabalymagyarazat: mi is az a feszites? Fogjak az 
etelt, mondjuk csireket, kacsat es valahogy egy nadkeretre 
feszitik de valami eszmeletlen lapitasi muveletek 
eredmenyekeppen, a vegen mar pinponguto szeru az egesz. Ezt 
jol megsutik, majd mint egy viragcsokorba fogva szallnak 
fel vele a buszokra es aruljak 20 egysegert a csirkecsokor 
egy daradjat. Disznofej ugyanez csak disznofejet lapitanak 
hozza.

Holnap krokodilfarm, meg talan hajokazunk Thonburiban. Ez 
utobbi egy kerulet Bangkokban colophazakkkal, ez volt a 
regi fovaros.

Ma meg egy kis buli a Khao San road egyik barjaban elotte. 
Este meg mar megyunk a repterre 9 fele, mert ugyan 12-en 
megy a repulo de 12-en  ejfel utan 0.25-kor, ez ugy magyar 
ido szerint 11-e este 6 ora. Kedd reggel 6-kor most mar 
magyar ido szerint, pedig landolunk Ferihegyen es jol 
szetfagy majd a seggunk is mire hazaerunk a kis futott 
meleg 
otthonunkba.

A tobbit mar otthon, bar ha lesz idonk holnap meg irunk.

Csok,

A hazatero thai expedicio


---kiegeszitesek ---

Ao Nang mellett talalhato egy Kagylotemeto a tengerparton. 
Messzirol hatalmas nagy szettort betontablaknak latszanak. 
De ha kozel megy az ember, millio megkovesedett kagylot lat 
bennuk tobb szazezer evre visszamenoleg. Du. buszozas a 
Tigrisbarlanghoz. Ez egy volgy melyen fekvo 
szerzeteskozpont, barlanglakasokkal, es megdobbento, de pl. 
mosogepekkel a banyan fak kozott. Egesz nap szol valami 
imadsagnak hangzo "musor" hangszorokbol.

Masnap hulyen szerveztuk meg a programunkat, ugyhogy du. 
ujfent a itt kotottunk ki. Hogy ne toltsuk feleslegesen az 
idot, mig utitarsaink korbejartak a helyet, en felmasztam  
1260 lepcson (teljesen fuggoleges szilkafalon) Buddha 
labnyomat szemugyre venni. Labnyomnak nyoma se, viszont 
gyonyorkodhettem egy kicsit a tajban (mar amennyire a 
parafuggony engedte). Lennt addig dramai esemenyek 
zajlottak-a szabadon maszkalo majmok elraboltak Zoli 
bananjait. Delelott elterepjaroztunk a dzsungelbe, 
megfigyeltuk, hogy gyujtik ossze a gumifa nedvet, hogy 
feldolgozhassak, es setaltunk egy kicsit az oserdoben. 
Talaltunk egy hoforrast, ahol termeszetes, a viz altal 
kialakitott "ulofulkekben" furodtek a 40 fokos viben. A 
thaiok farmerben es hosszuujju ingben, a turistak persze 
furdoruhaban. Bizarr latvany volt, hogy az id.vezunk tollal 
belelt telikabatot, sapkat es farmert viselt egesz du ketto 
korulig - de allitasa szerint nagyon fazott. 

Bangkokba kicsit zilalt idegekkel erkeztunk. Raadasul a 
sofor tenyleg ugy vezetett, hogy az se ment volna csoda 
szamba, ha karambolozunk. Mi az neki kanyarban elozni, 
aztan a folytatni az utat a forgalommal szemben, tobbszor 
elaludni, nem bevenni a kanyart.

Elutazas elott meg 11-en ellatogattunk Samut Prakhan-ba, a 
fovarostol nem messze eso krokodilfarmra. Vegigneztunk egy 
elefant- es egy kigyoshow-t, 10 medencenyi, eletkor szerint 
kulonvalogatott  krokodilt, valamint megtekintettuk az 
abnormal crocodils cimu medence lakoit. Az egyiknek a ket 
hatso laba, a masiknak a bal oldali labai hianyoztak, a 
harmadiknak pedig az also allkapcsa a felenel derekszogben 
el volt torve. Feluduleskent megetettunk egy a kezunkben 
tartott uborkaktol teljesen bevadult gyerekelefantot. 
Thonburiba mar nem jutottunk ki, elelefantoztuk az idot. 
Majd legkozelebb.

Ejfelkor pedig hazafele vettuk az iranyt. Barmikor 
visszamennenk ujra, de most nem hagynank ki a kornyezo 
orszagokat sem.

- VEGE -

Lilla

Haliho!

Eloszor is koszonet a Thai utleirasert, ha mar nagyon elegem volt a szamokbol
minden nap ezzel dobtam fel magam.
Most pedig a kerdes:
Madridba szeretnek menni 15-en v. 16-an, ill. visszajonni ket hetre ra. Nem
szeretnek a dologra tul sokat aldozni, viszont ha lehet repulovel mennek (vonat
dragabb, busz meg baromi sok ido, utobbi csak akkor erdekelne, ha megall vhol,
es meg is lehet nezni a varost, de igy akkor szinten nagyon draga mert nem
jutok el egy nap alatt)

Elore is koszi a segitseget

Aniko

Sziasztok,
az az otletunk tamadt, hogy augusztus kozepen Dubrovnikba mennenk egy
hetre.
Volt valaki mostanaban arrafele?
Hogyan lehet jol megkozeliteni? (Auto, repulo)
Minden infot koszonok elore is
Anna