Babits M.: Emlekezes a gyermeteg telekre

Telek jutnak eszembe, telek,
regi, kemeny, csillagos telek,
murijaro szep falusi utcak,
deres bajszok s nagy piros fulek.
Parasztszagu ejfeli misek,
mennyi sullyedt, jambor semmiseg,
nagykendobe batyulalt cseledek,
cukorbundas hazak, tejes eg.

Bocsmod, meg mint egesz csopp gyerek,
Pesten is atbujtam egy telet.
Csillagok es lampak kavarodtak,
felelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdodtek az ejszakak,
csilingelt es bugott a vilag,
cicazott az ablakok visszfenye;
Mikulas ment a hatso gangon at.

Kesobb kisvarosi zsurokon,
mikor osszejott a sok rokon,
lanyokat kellett hazakiserni
s en hallgattam egesz uton.
De masnap, mint ropulo-cipos
Merkur, versre lengtem a csipos
kodben a maganyos jegen - mint ma
nemcsak a labam, de szivem se gyoz.

O teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Ugy megfakultatok, mint a gyongy, ha
nem ringatja eleven meleg.
Nemelyik mar, mintegy szertehullt
lancnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jovendo,
egyre-egyre dragabb lesz a mult.


Vidam Telapo/Mikulas unneplest mindenkinek!

				Judit