Kedves CGJ!
Szerintem sem lehet egyenlőségjelet tenni a pénz és a
gazdagság mellé. Nem erre értettem, hogy félreérted a pénz-
szerzésről írtakat. Ha valami társaságban találkoztunk volna
biztos vitáztunk volna kicsit, de nem állítottam volna soha, hogy
a pénz szerintem azonos a gazdagsággal. Hát persze, hogy nem!
Arra értettem, hogy félreérted a dolgokat, hogy én egy konkrét
cél felé közelítő lépésekről írtam, és arról, hogyan kezdhetjük
lebontani agyunkban tudatosan a tudattalanul beidegződött
nézeteket. Tudatosan, mikor kint vagyunk a nagybetűs ÉLET-ben,
nem pedig mikor agykontrollal vagy más módszerekkel progra-
mozunk. Konkrétan, a pénzzel való programozás, megmondom
őszintén nekem sosem ment. Nem hiszem,hogy valaha is erről
írtam. Megjelent itt a listán egy gazdagságprogramozási terv.
Emlékszem, 21 napig kellett elalvás előtt programozni,hogy
valami gyönyörű tájon sétálunk, minden szép, és mágnesként
vonzzuk a pénzt magunkhoz, egyre többet. Nekem ez sosem ment,
pedig azok közül való vagyok, akik az összes meditációs techni-
kát könnyen el tudják sajátítani. De az én tudatomban csak az merült
fel, hogy rámragad a pénz és megfojt, egyre több, nem kapok levegőt,
nem bírok menni tőle stb. Ez valószínű onnan van, hogy asztmám,
strumám is volt, és nem bírom, ha a nyakam körül van valami, és
nem szeretek sok ruhában lenni, mert szeretek mozogni. Ezzel csak
azt a akartam mondani,hogy én biztos nem kardoskodtam a pénzzel
való programozás mellett. Bár, az , hogy egyre növekvő bankszámlám
van és barmit megvehetek, ha bemegyek egy üzletbe, amit szeretnék,
azt viszont könnyen el tudom képzelni.
A pénzhez való negatív hozzáállásomon próbálok tudatosan is ja-
vítani, és az erről való tapasztalataimról írtam, hátha másnak is segítek,
esetleg más is leírja tapasztalatait, amit meg is tettetek páran.:)
Bár konkrét lépésekről csak Kiss István írt.:)
Amit Te fejtegetsz, azzal is tisztában vagyok, és igaznak is tartom.
Csupán a pénzhez való tudatos hozzáállásról írtam. De nem hiszem,
hogy arról írtam volna, hogy a pénzszerzés = gazdagság.
A gazdagság természetesen sok más, és nem csak a pénz, de a pénz
mindenképpen beletartozik, számomra legalábbis. Ismerem annyira
magamat, hogy tudjam, jelenleg nem vagyok azon a lelki-szellemi
szinten, mint Teréz anya, vagy Gandhi.
Időközben átgondoltam, mért lettem dühös a leveledre, és pontosan
azért, mert ott kezdtek félresiklani a dolgaim, mikor teljesen bedől-
tem annak a nézetnek, miszerint, elég a lelki nyugalom megteremtése,
jóra gondolni, és az élet hozza magától a lehetőségeket. Szóval
8 évvel ezelőtti önmagamra lettem dühös, meg a szellemi vezetőimre,
akiknek hittem, meg az összes ezoterikus hókuszpókra.
Mindemellett, hogy úgy tűnik minden biztosat feladtam a bizonyta-
lanért, rengeteget tanultam belőle. És a végén mégiscsak el kell
ismerni, hogy igaz. Mert egy csomó biztos kapaszkodót elveszítettem,
de olyan érzésem van, mintha minden egy bizonyos konkrét cél felé
vezetne, hogy tegyem meg, amiről régen valóban csak álmodozni
mertem, de konkrét lépéseket sosem tettem volna érdekében.
Most viszont egyszerűen rá vagyok kényszerítve, és amellett, hogy
szörnyen félek is tőle, rendkívül érdekel, és meg akarom tenni.
Azt hiszem, leginkább az zavar a fejtegetésedben, hogy nincs ben-
ne konkrétum, tapasztalatlan, túlzottan optimista emberek könnyen
félreértelmezhetik. Olyan felhívásfélének éreztem, hogy "figyeljetek!
rosszul közelítitek meg a témát! először a lelketekkel törődjetek!"
Szerintem itt értettük félre egymást. Mert, amit én írtam, azt viszont
abból a konkrét alapállásból megközelítve írtam, mikor már az
ember tisztában van vele, mit jelent számára a gazdagság. A pénz
csak egy része. És le sem tudnánk tagadni, hogy akinek anyagi
gondjai támadnak az életben, az valamilyen úton módon maga
idézte elő a problémát, valószínű nem tudatosan. Arra szerettem
volna rávilágitani, hogy azok az emberek, akik anyagi jólétben
élnek, teljesen máshogy viszonyulnak a pénzhez (kevesebbet ag-
gódnak miatta- nem a fösvényre gondoltam- és mikor rágondolnak
is biztonságérzettel teszik, természetesnek veszik, hogy van, hogy
jár nekik, joguk van a jóval átlagon felüli keresetre).
A konkrétum alatt, amit hiányoltam cikkedből azt értettem, hogy
felhívtad a figyelmünket ugyan, nehogy átessünk a ló túloldalára,
és pénzimádók legyün, de a gazdagság nálad továbbra is homályos,
misztikus valami maradt (cikkedben).
Az ugye világos, ha valaki el akar érni valmilyen kitűzött célt,
annál valószínűbb, hogy eléri azt, minél pontosabban meghatározza.
Ez nemcsak a pénzre, ez mindnere igaz, a lelki gazdagságra is.
Ahhoz, hogy valóra is váljon szükségünk van megfelelő mértékű
önismeretre is, mert ésszel hiába tűzzük ki, hogy milliárdos akarok
lenni, ha valójában békés kiegyensúlyozott családi életre vágyunk,
gyerekeket szeretnénk, kertészkedni, túrázni stb. A kitűzött túlméretezett
cél viszont mindezektől megfosztana, amit igazán akarunk. Ebben
az esetben biztos, hogy akadályokba ütközik a megvalósítás.
De a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Mert egy életen belül
is változhatnak az időszakok, van, hogy a munka mindennél fon-
tosabb, és nem is vágyunk másra, van, hogy a család lesz a leg-
fontosabb, vagy épp el akarunk vonulni a világtól. Abban igazad
van,hogy meg kell tanulni a belső hangungra figyelni, hogy merre
is menjünk, és ne a pénzt hajszoljuk. De abban is igazad van, hogy
a lelki sík eléggé különbözik a fizikai síktól. Igy ha a lelki síkról
szeretnénk irányítani az életünket, a belső hang tanácsára várnánk
abban is, hogy kifizessem-e a számlát vagy sem, hát vagy igent
mond vagy nemet, mert arról a bizonyos lelki síkról a gyakorlati
dogokat, tényleg nem lehet megoldani. ahhoz vissza kell mászni a
testünkbe, elővenni a tollat, kitölteni, elmenni a postára, és még
közben be is vásárolni. Amíg ebben a földi testben élünk, szüksé-
günk van az észbeli képességeinkre, hogy el tudjunk igazodni a
fizikai világban. Valódi önmagunk, aki majd egykor elhagyja tes-
tünket, itthagyja agyunkat, mert csak a testben való létezéshez
volt rá szüksége. De itt és most szükségünk van rá, hogy ismerjük
a földhözragadt lét szabályait, és minél inkább megismerjük, annál
jobban tudunk élni velük. És ekkor még mindig nem kell áldoznunk
lelki gazdagságunkkal való törődésből.
" >Ennyit a "lelki gazdagság bevonzza életünkbe az anyagi
>gazdagságot "elméletrol.
Nem egészen pontos az idézeted, de ha hiszel az AK-ban, akkor ez így
sem okozhat gondot.
Egyébként levelemben ez a rész arról szólt, hogy ezt az úgynevezett
"elméletet" ebben az "irányban" kellene érteni és használni, és nem
pedig fordítva."
Ezzel teljesen egyetértek, de nem írtam ez ellen semmit. Az irány
helyes, de én sem írtam a fordítottját. Lehetséges, hogy egyszerűen
teljesen más életkörülményekközött élünk. Legalábbis én úgy
érzem, ez lehet a félreértés oka. Az embernek egyszerűen ponto-
san meg kell határoznia, mit jelent számára a gazdagság, boldog-
ság. Minél pontosabb, annál jobb. És azért tenni. Természetesen
nem árt időről-időre újrafogalmazni és pontosítani, mert változunk.
És nem árt vigyázni a test-lelki egyensúlyra. Lelkünknek nincs
közvetlenül szüksége a pénzkeresésre, elüldögélnénk a bárányfehőkön
mosolyogva szerelmesen, de ha a testünk nem kap enni, és meleg
lakást télire, akkor rátelepszik lelkünkre, és megnyomorítja azt.
Hogy a hasonlatoknál maradjak én is. Lelkünk nem nógat, hogy
tornázzunk, de ésszel tudjuk, hogy a rendszeres torna megadályozza
a depresszió és negatív életszemlélet kialakulását. És még akkor is
ki tud segíteni a kút mélyéről, ha erőnek erejével nógatjuk magunkat,
hogy hetek óta nem tornáztunk, lelkünk pedig legszívesebben
maradna a paplan alatt napokra.
Agykontrollos kifejezéssel élve, arról én nem írtam,hogy alfa szinten,
mit programozzunk, csupán a bétában való gondolkodás kontrollálására
hívtam fel a figyelmet. Alfa szinten, meditációban, valóban nincsen
semmire se szükségünk, mert azon a szinten, már tényleg minden
teljes, egész és tökéletes.
Szóval: Igazad van, de a fizikai lét nem igazán oldható meg egyfoly-
tában alfa szinten. Nem árt ha néha kicsit felnyomjuk vérnyomá-
sunkat, hogy edződjünk. Meditálni és jógázni, pedig mindeképpen
jobb egy nagy magánpark kellős közepén madárcsicsergés közben,
mint egy többemeletes blokkban, ahol a részeg szomszéd ordítva
veri szét a házat, és valahogy mindig abban az időben, mikor
az ember magába vonulna. Vannak helyzetek, mikor nem árt a
pozitív gondolkodás gyakorlása, mert alfába egyszerűen nem vonul-
hatunk - ahhoz is bizonyos mértékü fizikai jólét és nyugalom kell.
Üdvözlettel: A kaktusz virága
|
