> Ha van egy ado es egy vevo, akkor milyen kulonbozo szintekrol 
> beszelsz? Ha tobb ado van, amik ugyanazt az informaciot sugarozzak
Tényleg nem mondtam, de természetesen több darab és eltérő infót 
sugárzó adóra gondoltam, különben a közeghozzáférési gondok elő
sem kerülnének, és én pont azt szeretném egyszerűsíteni.

> Ha tobb vevo van, akkor a vevok eloerositoinek a jeleit azonos  
> amplitudojura erositik (AGC), sot lehet a fazist is tolni es csak 
> utana osszegezni a jeleket a tovabbi feldolgozashoz. Vagy a jeleket 
> kulon-kulon foldolgozni es digitalisan kombinalni.
Ez teljesen más, ez diversity meg RAKE, jó trükkök, de én most
nem erre gondoltam.

> A direkt szekvencialis szort spektrumnal nincsen ortogonalitas,  
> alapelv az, hogy 1 darab vivofrekvencia van, amire egy nagyon  
> szelessavu modulaciot eresztunk ra, raadasul olyat, ahol a modulalt  
> spektrumban nincsen vivo  Eppen ezert egy keskenysavu zavar nem 
> rontja el a vetelt,  mert a korrelacional "eltunik a zajban".

Na itt most gondolkodtam egy ideig, mire leesett hol beszélünk el
egymás mellett. Persze, a DS önmagában így működik.
De a zavarás elleni védelem mellett arra is jó, hogy egyszerre
sokan használják ugyanazt a sávot, és mindenki csak zajnak érzékelje
a többi "versenyzőt". Ez a kódosztásos közeghozzáférés.
A CDMA. A code division multiple acces.
Ehhez kell, hogy egymásnak
küldött bitekhez a skalár energiamennyiség helyett 1 vektort(!) 
rendeljenek, és ha mindegyik mindegyikre merőleges, akkor a vétel 
helyén a vett eredő vektornak a venni kívánt adóra jellemző irányú 
komponensét kell csak nézni.
(Ha nem lennének merőlegesek, akkor a vétel helyén nem lehetne 
egyértelműen felbontani a vett vektort.) Ezzel 1 vevő (kellő 
számítási kapacitással) egyszerre tudja fogni az összes adó 
(eltérő) műsorát. Nem ütköznek.
Elméletileg nem is kellene, hogy az egymásra merőleges vektrok 
azonos telj. szinttel érkezzenek, de képzelj el egy 1000 egység 
hosszú vektrot és rá merőleges 1 egység
hosszút: ha az 1000 hosszú csak ici-picit is eldől, nem 
tökéletesen merőleges, akkor már lesz olyan komponense, ami az 
1 hosszú irányába esik, és ezzel azt máris hazavágja.
A nem tökéletes ortogonalitás akkor keletkezik, ha a chipsorozatok 
nincsenek egymással szinkronban a vétel helyén.
(Merthogy a chipsorozat képviseli a vektort, ezért kell 
ortognálisnak, merőlegesnek lennük egymásra.)

> Az ortogonalis vivofrekvenciatrukkok (OFDM) nem tartoznak a 
> direkt szort szekvenciakhoz.
Áhá, értem, te az ortogonalitas szórol az OFDM-re asszociáltál, 
de nem erről beszélek. Az más.

De hogy a kérdésre visszatérjek :)),  tudunk olyan módszert, 
amivel bármely adó bármely vevővel egyszerre kommunkálhat, ÉS nem 
kell a teljesítményszabályzással sem törődni?

a BenceMiki