Szia Attila!
Szuper, hogy sikerült beazonosítani az OK-ot! ;)
Család vagy szabadság..?
Hmm.. erről eszembe jut egy Afrika mondás
(Al Gore idézte egyszer:)
"If you want to go quickly, go alone.
If you want to go far, go together."
Szabad fordításban valahogy így hangzik:
Ha gyorsan akartok haladni, menjetek egyedül.
Ha messzire akartok jutni, menjetek együtt.
:)
Mivel én megrögzött idealista vagyok,
ezért úgy gondolom,
hogy ha két ember igazán szereti egymást,
akkor meg tudják élni egymás mellett az összetartozás
és a szabadság élményét is... csak dolgozniuk kell magukon..
és engedniük kell a partnerüket.. hogy szabadon fejlődhessen,
ám gondozniuk kell mint egy gyümölcsfát a jó gazda...
le kell nyesegetniük a "fölösleges" ágakat,
hogy a "lényeges" rügyek, hajtások juthassanak erőhöz,
hogy kibontakozhasson a párjuk, és mindketten virágba boruljanak..
majd pompás gyümölcsöket teremjenek! :)
Természetesen én a pszichológia struktúráról beszélek..
ahol az ágak az egyén különböző hitei.. amik felé fejlődik
a személyisége..
A tudatos elme akkor küzd magával,
amikor két ellentétes hit dolgozik benne...
és változtatnia kellene az önmaga szerkezetén..
ám sokszor kényelmesebb hagynia mindent a régiben,
viszont ekkor egy idő után mindenféle tünetet fog
produkálni az emberke teste..
(a változás ellen küzdeni meglehetősen nagy badarság...)
tehát el kell dönteni melyik hitét nyisszantja
le magáról az egyén, hogy tovább fejlődhessen,
mert bár elsőre ellentmondásnak tünhet,
ám a folyamatos változásban képes csak megőrizni önmagát...
(nyugi, több közhelyet nem mondok ma már! ;)
"Önismeret"-ükben fejlett egyének nem utasítják el a benső lényük hangját,
ezért róluk szinte magától esik le olykor az a bizonyos ág,
nincs bennük ellentmondás... nem szükséges használniuk a metszőollót..
Ám sokan félnek a saját bensőjüktől, mert hát ugyan ki tudja
miféle torz lények, vágyak, ösztönök lakhatnak odabent a sötétben,
és a "biztonság" kedvéért elnyomják a benső hangjukat...
pont azt a hangot, amely harmóniávál árasztaná el a lényüket..
helyette MP3 zenéket hallgatnak egész nap.. figyeltétek,
hogy a buszon csaknem minden embernek drót lóg ki a füléből..?
ám ez már egy másik téma..
Különben is elég volt ennyi spiritualitás! ;)
Viszont továbbra is úgy érzem, hogy az "önismeret"
mindenféle lelki nyavajára orvosság..
Ám, hogy valami konkrétat is írjak:
Attila, képzeld el milyen az ideális napod (heted)...
Mindaz legyen benne amit szeretnél.. és ha összeraktad
magadnak ezt az ideát akkor kérd meg a párodat is,
hogy ő is alkosson magának egyet..
majd pedig rakjátok össze a kettőt,
és azon munkálkodjatok, hogy ebből a közös ideából
minél több megvalósuljon...
Klassz dolog ez az idea gyártás, ha őszinte magával
az ember, mert rögtön rámutat arra, hogy milyen pontokon
kell változtatnia az életén.. gyakran már a legelején
kiderül, pl. hogy abszolút "fölösleges" ág a jelenlegi
munkája.. le kell nyisszantani jól, és másfelé növeszteni
egy olyat, ami az ideája számára sokkal "fontosabb"..
Vicces helyzet ammikor az emberkében tudatosul,
hogy valójában mit szeretne, és látja, hogy az eddigi
erőfeszítései tökéletesen más eredmények felé viszik..
és ahelyett hogy kezébe venné a dolgokat,
és változtatna önmagán... gyorsan visszadugja a fejét
a tudatlanságba.. mert az kényelmetlen ugyan,
de kevésbő megterhelő, mint a tudatosság..
talán mert a tudatlanságban nincs felelősség.. :)
Ám a legviccesebb az a jelenség,
amikor valaki folyton kidugja a fejét,
megrémül, és gyorsan visszahúzza azt a megnyugtató
tudatlanságba, ahol aztán mindent elkövet "látszólag"
hogy megoldja a problémáját... ám amikor rájön,
hogy ehhez tudatossá kellene válnia és felelősséget
kellene vállalnia az életének írányításáért
(tehát ki kellene másznia a langyos vízből),
akkor ismét csak visszahuzza a fejét,
mert nem is olyan "rossz" az ő helyzete..
viszont mindenkit megmozgat maga körül,
hogy segítsenek neki... aminek a hatása az lesz,
hogy ismét kidugja a fejét, majd újfent megrémül
és gyorsan visszahúzza azt... :)
Attila, szerintem te is ilyesmit játszol! :)
Azonban minden rendben van ezzel..
mert ez is egy jó játék, amíg van aki játszon veled,
és nyakon nem csípnek! (Csip! ;)
Amúgy pedig ha nem vagy elég dörzsölt,
akkor egy életen át eljátszhattatod ezt a színjátékod magaddal..
Vedd kezedbe a sorsod irányítását!
Kalandra fel! ;)
Egy pacák szomorúan ücsörög a folyóparton,
és mindenkinek elhíreszteli, hogy ő tényleg, de tényleg
át szeretne jutni a másik oldalra.. de annyira, de tényleg..
mert itt neki nagyon rossz...
- Ússz át, mint mi! -mondják neki a többiek..
- Dehát nem tudok úszni...
- Akkor tanulj meg!
- Dehát, az fárasztó, és a víz hideg... brrr..
- Bakker, akkor építs csónakot!
- Dehát,.. izé.. semmi sem motivál.. stb...
A képzeletbeli figuránk szerintetek valóban át akar kelni a folyón?
Vagy csak elhiteti magával..? és az az igazság,
hogy fél az ismeretlentől? hiszen ki tudja miféle veszélyek lesnek
rá odaát... itt legalább biztonságban van... hiszen itt már
mindent ismer.. az unalomig... ide kötik az emlékei..
különben is megszokta már, hogy itt van...
talán, ha elmondjuk neki, hogy mi az "igazság",
akkor rájön arra, hogy valójában tényleg egészen jó neki itt,
dehogyis menne a tulpartra át.. és a meddő álmodozás helyett
inkább itt tesz-vesz, visszaköltözik tagjaiba az élet..
egyre inkább kiéli kreativitását és valóban boldog lesz.. :)
Imádom a happy endet! ;)
Ezzel a példával azt akartam szemléltetni,
hogy tök mindegy mire bukkanunk.. az "önismeret" során..
lényeges, hogy ne őszinték legyünk magukkal,
hanem az igazat mondjuk... vegyük észre, mi az "igazság"! :)
(Puff neki! Még egy közhely becsúszott!
Ám ez is rendben van.. dobjátok nyugodtan a köveket..
minél többet..
szükségem van rájuk..
garázst épitek belőlük! ;)
Üdv:
Nissifer
---
http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=479024
|
