Földszinti üzlethelyiség, valami iroda nyílik, éppen szerelem a telefont.
Jó
napot! (köszönök be) Egy vidámabb forma harmincas fiatalember, és egy hozzá
korban illő hölgy tartózkodott a helyiségben. A hölgy szólt pár undok
mondatot (szerencsére nem hozzám), majd elviharzott. Nézek a srácra, kérdőn
visszanéz. Hát elég undok a hölgy. (mondtam tréfálkozva) Nekem mondod?
(váltott panaszos hangulatú tegezésre az ügyfél) Ez a nő a feleségem! Én
vettem el, én vettem el? (kérdeztem tréfára fordítva a dolgot) Nem. Én
voltam, de elvetette magát. (kezdett bele a történetbe a fiatalember)
Teherbeesett, jött a gyerek, esküvő, tudod hogy van az. Azóta már három
gyerek van, meg ház, meg autók, meg jól élünk, meg a seggem ki van nyalva,
meg jól főz, meg jó az ágyban. Még azt sem teszi szóvá, ha kurvázok! Csak
sajnos mindig ilyen undokul viselkedik. De hát valamit valamiért. Még mindig
jobb, mintha egy kedves hangú bájolgó hülye picsa volna! Hát igen merengünk
el a dolgon. Valami csipogás hallatszik, ügyfél kinyitja a
diplomatatáskáját. Csodálkozva nézek bele. Tele van mindenféle kütyüvel.
Az
egyik mobil csörgött, az asszony szólt vissza undok hangján valami
értelmetlen apróságért. Imádom ezeket a modern dolgokat, mondja a srác.
Mobilteló, GPS, laptop, digitális fényképező, mp3 lejátszó, hordozható
DVD
lejátszó, diktafon, rakosgatja ki elém a sok kis csillogó kacatot.. Mindről
elmondja mire jó, és miért szereti. Megint csörgött valamiért az asszony,
s
ez okon újfent visszatér a neje elemzéséhez. Két dolgot nem tud ez a nő.
Behajtani a kapun, meg kedvesnek lenni. Olaszba voltunk a nyáron, végig
ő
vezetett minden hiba nélkül! Tükörből tud hátramenetben parkolni, de ha
be
kell menni egy kapun, akkor véget ér a tudománya! Nem hiszed el, de hat
méter széles motoros kapu van otthon a házon, és már ezt is eltalálta.
Kétszer! Ha két autó közé be tud parkolni, akkor a kapuval mi lehet a baja?
Talán valami stressz érhette kiskorában, egy kocsi beállóban? (kérdezem
poénkodva) Mondjuk beszólt neki az első pasija, hogy: Nem kapsz puszit,
mert
undok vagy! Azóta besokkol a kapufélfáktól. (ezen elvihogtunk egy darabig)
Kimegyek az elosztóhoz, bekötöm a vonalat. Visszamegyek, benyitok az
üzletbe, éktelen dudálás van az utcán. Mi van már megint, kérdi az ügyfél.
Egy taxis beleparkolt a garázskijáróba. (mondom fejemet csóválva) Ezek
mind
ilyenek, s belekezd az alábbi történetbe:
Megyek haza, az iszonyat széles kocsibejárómban egy taxi áll keresztben.
Megállok még az úton, kiveszem a táskámból a diktafont, felvételre
kapcsolok, s odasétálok a taxishoz. A taxis telefonál. Odaszólok neki a
legkedvesebb hangomon, hogy legyen szíves elállni a kocsibejárómról. Erre
félvállról undok hangon odaveti, hogy utasra vár. Meg egyébként is nem
látom, hogy éppen telefonál? Ráparkoltam az autójára de úgy, hogy az útra
nem tudott kijönni a kocsimtól, a fáktól se előre, se hátra, a járda meg
keskeny, így azon sem fért el. Kiszálltam a kocsimból, bezártam az autót,
besétáltam a házba. Ledobtam a ruháimat, s bevágtam magam a kádba. A házam
elég fura építésű. Az utcai frontra nyílik a konyha meg a fürdőszoba ablak.
Úgy gondoltuk, hogy a nappaliból meg a hálóból inkább a kertet szeretnénk
látni. Szóval döglök a kádban, áztatom magam a melegvízben, beszűrőik az
utcazaj. Csengetnek. Kimegy az asszony, ott áll a kapuban a taxis, s mondja,
hogy szeretne elmenni, de nem tud. A férjem most nem ér rá, mondta a nejem
a
létező legundokabb hangján, s azzal ott is hagyta a szerencsétlent. Eltelik
egy fél óra, hallom a nyitott ablakon keresztül, hogy megérkezik egy autó.
Persze a kádból nem látok ki az ablakon, így felálltam, s óvatosan kilestem.
Egy rendőrautó állt a ház előtt. Megint csengetnek, megint kimegy az
asszony. Még az előzőnél is undokabb hangon, valami egészen valószínűtlen
flegmasággal arról biztosította a rendőröket, hogy ő nem vezetheti a férje
autóját, pláne nem állhat be vele a kapun, s azzal ott is hagyta őket.
Kimásztam a kádból, felvettem a pálmafás lötyögős térdnadrágom,
strandpapucs, szalmakalap. Rátűztem a mobilt meg a diktafont a kisgatyára,
s
kezemben egy sörrel kisétáltam a kapuhoz. Bemutatkoztunk, lefutottuk az
udvariassági köröket. Mondja a rendőr, hogy el kellene állni, mert nem
tud
elmenni a taxis. Én meg mondtam a rendőrnek, hogy márpedig én nem fogok
elállni a saját kocsibejárómból! Erre a taxis azt mondta, hogy akkor
elszállítatja az autómat. Erre azt mondta a rendőr, hogy abból szerinte
baj
lesz! Egyébként is csak a saját költségére teheti meg, mert ez nem a
rendőrség dolga. De miért nem áll el az útból? (kérdezte tőlem a rendőr)
Már
megittam egy sört, lötyögtettem meg a majdnem üres dobozt. Öt métert azért
mehet azzal az autóval, mondta megoldást keresve a rend őre. De hát miért
nem állt el a taxis, mikor szóltam neki, hogy útban van? (kérdeztem) Nem
szólt! Csak rám parkolt! (mondta a taxis magából kikelve) Ekkor
leakasztottam a nadrágomról a diktafont, s visszajátszottam az érintett
részt. A taxis megsemmisült. Semmiképp se üljön autóba, ha ivott! (mondta
hangjában némi színpadias komorsággal a rend őre) Akkor hazamegyek. (mondta
a taxis) Ekkor fogtam a mobilomat, és felhívtam az egyik barátom.
(kihangosítottam a telefont) Te Sanya! Mennyiért vinnél le nekem egy autót
Debrecenbe? Á, most nem arra megyek, jött a válasz. Hová mész? Miskolcról
kell elhoznom egy kocsit a trélerrel. Nekem az is jó lesz, majd rád csörgök,
ha aktuális. Elraktam a mobilt, és odaszóltam a taxisnak. Na most próbálj
meg hazamenni. (a rendőrök helyeslően bólogattak) Ott ült a taxis a
kocsijában a ház előtt. Olyan fél nyolc felé engedtem el. Másnap reggel!
|
