Kedves Lista!

Egy "ÚSZNI AZ ÁRRAL" címü cikkböl idézek:

>vízre ereszted a csónakodat, és elkezdesz szándékosan árral szemben
>evezni ... és evezel, és evezel teljes eroddel. amire mi azt mondjuk:
>Miért nem fordulsz meg, és hagyod magad az árral sodortatni?
>Ha ráhagyatkozol a víz erejére, és hagyod, hogy az ár sodorjon,
>fantasztikus utazásban lehet részed. De ha az ár ellen próbálsz
>evezni, vagy a fenékhez próbálsz tapadni, ha nem tudod elengedni
>magad, akkor érezni fogod a félelem és a depresszió érzését, a
>kontroll teljes hiányát, a tehetetlenség szörnyu érzését! stb. stb.
(A teljes cikk: http://www.avonzastorvenye.hu/uszni_az_arral.php )

Hasonló témával kapcsolatban több levél is megjelent már itt a listán.
Szerintem, (most az egóm logikus szempontja szerint), amikor valaki
elégedett azzal amije van, az nem vágyik másra. Aki nem vágyik másra
az egy helyben marad, legjobb esetben sodródik.  Minden változásra
irányuló vágy, valahol az árral szembefordulást jelent.
Aki nem tör ki az uralkodó sodrásból, annak semilyen vágya sem fog
teljesülni.

Egy másik, talán magasabb szint szempontja szerint:
Az persze egy egészen más dolog, ha az ember a sorsára, vagy ha úgy
tetszik Istenre bízza magát, és ebben lel nyugalmat. Itt viszont a
saját vágyaknak sem helye, sem értelme nincs. Ez egy bizonyos irányú
hit birodalma, és nem a vágyaké.
Aki jártas a spiritualitásban az már sejti, hogy  vágyai kizárólag
csak a "tudatlan"  részünknek, az egónknak van. Aki viszont eljutott
odáig, hogy tudja-látja-érti a velünk történö dolgok mélyebb
(spirituális) értelmét, és összefüggéseit az nem fogja vágyaival
megzavarni ezt a kozmikusnak is nevezhetö, harmóniára törekvö
élet-áramlást.

Ha maradunk a folyó hasonlatnál, akkor abban a megállapításban, hogy
 "Abból, amire vágysz, semmit sem fogsz az árral szemben haladva
megvalósítani!" én egy önellentmondást vélek felfedezni.

Nyilván e megállapítás inkább a felvilágosultakra vonatkozik, akik már
"tudnak úszni". A bökkenö csak az, hogy nekük viszont már nincsennek
"vágyaik". Spirituális szempontból nézve a vágyak beteljesülése, és az
élet áramlásához való idomulás egymást kizáró tényezök. Nyilván nem
lehet vágyakat táplálni a vágynélküliségben. Ez egy ösidök óta ismert
csapda (Lao-ce, Budha stb).

Szerintem elöbb tanuljunk meg "úszni". Erre van az AK!
Ússzunk nagyokat, de tudatosan. Az elején még nagyon óvatosan, mert
nem kizárt, hogy véletlenül árral szembeni fárasztó kurzusra tévedünk.
Ha tudatosak maradunk, akkor ebböl is fontos élettapasztalat születik.
Késöbb a "kellemes sodródás", beáll majd szinte magától is.

Szeretettel
Remete

Kedves Lista!

Laci írta a #4169 - s levélben:
> hogyaszongya... no hála égnek nekem zöld a vérem, mert már tutti
> szétszéledtem volna, ha vörös, hiszen a heavy metalt már vagy
> harminc éve hallgatom, igaz panel lakás lévén, nem oly mértékben
> mint azt illene... jut eszembe miért is ragadtam tollat, az Omega
> koncert, ja... ott dübörgött ugyan, és lehet, hogy szétmászkálgatott
> a picike vére, miközben csápolt ő is, de ami szeretet ott a teremben
> uralkodott az nem volt semmi... már-már isteni...

Egy témát lehet túllihegni, eljópofizni és elbagatellizálni. Attól a
probléma, probléma marad.
Anno annak idején a honvédségnél halláskárosodást szenvedtem robbanás
miatt. Az orvosi diagnózis "dörej ártalom" volt. Vagyis a
hangfrekvencia, mindegy, hogy zene vagy egyéb hatás, fizikai sérülést
képes okozni.
Köztudott, számtalan egészségügyi felmérés bizonyítja, hogy egyre több
csecsemő születik halláskárosodással és vészesen növekszik azon
fiatalok száma akik a koncertek és fülhallgatók erős hangjának a
hatására süketednek. Vagyis egyre rosszabbul hallanak. Nem tudom, ez
meddig fokozódik, de szerintem már kismértékű halláskárosodás is
komoly problémát okozhat.
Sajnos azt nem nagyon lehet kimutatni, hogy a fizikai sérülés mellett
milyen mértékű lelki sérüléseket lehet szerezni adott zenék hatására.
Mennyire torzítja el a személyiséget. Ahogy az előző levelembe írtam
is bizonyos frekvenciák stresszelik a zene hallgatóját, illetve a
tudatmódosító programok is ártanak, amit bizonyos zenekarok
belekevernek a zenéjükbe. Egy időben sokat lehetett olvasni amerikai
fiatalokról, akik az általuk hallgatott zene hatására öngyilkosok
lettek.

A stressz korunk népbetegsége - ilyen címszóval találtam meg az
interneten a témát.
"A stressz fogalma a 30-s években Selye János kutatói munkássága
nyomán vált ismertté.
Selye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi,
vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják
szer­vein­ket, életünket. Selye kutatásai voltak az elsők, melyek a
pszihé és a test kapcsolatát kezdték tu­do­má­nyo­san vizsgálgatni."

Nagyon ritkán járok moziba. A mélysugárzók hangjától rosszul leszek.
Hiába a füldugó, a rezgés a csontjaimig hatol, ezt a füldugó nem zárja
ki. Állítólag ez is a cél. Mármint a megfelelő stresszelés. Ez viszont
komoly testi - fizikai betegségeket okoz. Érdemes utána nézni.
Persze lehet, hogy ez csak az én bajom, hogy érzékeny vagyok a
fényekre, színekre, hang frekvenciákra. Tudjátok, mire nem vagyok az??
Az elektromágneses frekvenciákra. A 70-s években ezt orvosok is
vizsgálták rajtam. Sokszor rázott meg 220V és párszor 380V-s zárlatos
villanymotor is. Nem lett semmi következménye, legalább is látszólag.
Zavartam a TV-t, rádiót. Végül is azt mondták, nem tudnak mit kezdeni
velem. Vegyem tudomásul, hogy ilyen vagyok.
Lehet, hogy Laci meg a heavy metalra nem érzékeny, ezért szereti
hallgatni, mellékhatás nélkül. Egyébként szuper fülhallgatókat lehet
venni. Belenyomják a füledbe akár a 200 decibelt is, vagy még többet
és akkor nem zavarod a szomszédokat és élvezheted a hangerőt.

Egyébként azt gondolom - és most nem az Omega koncertre célzok, mert
nem voltam ott - hogy az a koncert, ami a zajhatásával stresszel, nem
lehet a Szeretet közvetítője. Nem hiszem, hogy ott a Szeretet kicsiny
szikráját is meg lehetne találni.

Nem akarom a témát "túllihegni" mert órákat lehetne beszélni róla, de
azt gondolom, hogy kell adni a nőknek, a leendő kismamáknak annyi
esélyt a téma megismertetésével, hogy ők dönthessék el, hogy mennyi
esetleges veszélynek teszik ki a magzatukat. Ebben az esetben
fokozottan lesz igaz a Sors törvénye, hogy "amit adsz, azt
visszakapod!" Érdekes a Sors, hogy a gyermekek ellen elkövetett
"hibákat" súlyosabban ítélik meg ott fenn. Nem tudom miért, csak
sejtem.
Szeretettel, István. (Bp.)