Kedves Lista!

Aki akar, kicsit sírhat is. Nekem sikerült. :-)
Szeretettel, István

A fukusimai földrengést követő természeti katasztrófa után az egyik
mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste furcsa
térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna, törzse előredőlt és
két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára
és fejére omlott. Nagy nehezen a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével
a keskeny nyíláson és próbálta elérni az asszony testét, remélve,
talán még életben találja, viszont a hideg, merev test ennek
ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, de az
osztagvezető úgy érezte, hogy vissza kell menniük hozzá.

Ismételten letérdelt és benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az
asszony teste alatt levő kis helyet, amikor felkiáltott: "Egy
gyermeket találtam!" Az osztag tagjai elmozdították a romokat a halott
asszony körül, és egy virágos takaróba göngyölt, három hónapos kisfiú
feküdt édesanyja holtteste alatt! Nyilvánvalóan az asszony a lehető
legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse, háza
összeomlásakor saját testével védte meg. Amikor az osztagvezető
karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt. A mentőorvos,
amikor a takaróját szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne,
képernyőjén SMS-üzenettel: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy
szeretlek." A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után
fakadtak könnyekre.

"Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek." Hát igen. Ebben az
egyetlen mondatban benne van minden. Mert mit is olvasunk az
evangéliumban? "Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint annak,
aki életét adja barátaiért." (Jn 15, 13.) Amire leginkább az anyák
képesek. Életet adnak az életért. -

Levente László