Üdvözlet!
Ezúttal egy mulatságos írással megpróbálok némi kultúrát is csempészni
a HIX MOKA olvasók életébe. Nem sírva röhögős, viszont van tanulsága!
:) És megfogadtam a mester szavait, nem közlöm a teljes írást - bár
nem lenne hosszú - lévén azért ez mégis csak egy vicclap...
LP
***
Kosztolányi Dezső - Egy és más az írásról (részlet)
[...]
Hidd el, nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az
iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is
ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet
mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet
fontosnak tartunk. Aki tudja, hogy mit ne mondjon, az már félig-meddig
tudja, hogy mit mondjon.
[...]
Vannak írók, jó írók is, akiknek szövegéből egy tizedrész hagyható ki,
közbeszúrások és kitérések, ,"ragyogó" részletek, melyek az egészet
elhomályosítják. Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész,
s olyanok is, akiknek könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a
szöveget, s ámulva eszmélsz arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: a
mi jó volt, kitűnő lesz, ami rossz volt, legalábbis tűrhető.
Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami
elbeszélést. Egy "előkelő" műkedvelő küldte, "okvetlenül" közölnie
kellett. Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot,
alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe.
Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú.
Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban
lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez. Ennélfogva
húzni kezdtem.
Az első mondat - emlékszem - ez volt: "A Nap puffadt aranykorongja
haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre." Eltűnődtem, hogy
mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap
hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen
volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a
napnak semmi esetre sem szabad "haldokolni" és vére semmi esetre sem
lehet "kincses". Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett,
hogy a napnak "puffadt aranykorongja" van és hogy a vidék "ájult".
Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképpen
hangzott: "A nap vérét csorgatta a vidékre." Egyszerre fölöslegesnek
tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott
mondatot ezzel helyettesítettem: "Alkonyodott". Majd javításomat
megint átjavítottam ilyenformán: "Esteledett." Amint tovább olvastam
az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát
töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át
mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott. Biztosítalak azonban,
hogy tízszer jobb lett.
Nem volt tökéletes, szürke volt és érdektelen, de mégsem volt
botrányos. Tökéletes munkát csak úgy végezhettem volna, hogyha minden
egyes sorát kihúzom, címével együtt. Bizonyos írásokat csak így lehet
kijavítani. Ilyenkor legfeljebb az író nevét szabad meghagynod. Ezt
esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül
annak, hogy az illető csak szereplésre tart számot. Olyan vágy ez,
melyet nem teljesíteni udvariatlanság.
Pesti Hírlap, 1932. november 27.
|
