A H-Kulcsok Összefoglalása!
Meg kívánok osztani veletek egy letisztult hipotézis-
csomagot a parajelenségek és a H-Kulcsok szoros
összetartozására vonatkozóan. Megismételném, hogy a
parajelenségek a H-Kulcsokat (-akár tanultan, akár
ösztönösen-) a “Jó”-ra vagy “Rossz”-ra alkalmazó személyek
tevékenységének intenzív időszakaiban, illetve a két nem
közötti viszony leginkább gyalázatos vagy legmagasztosabb
fejezetei körül manifesztálódnak; - hol protezsáló,
hol “elijesztő” hatásként. Az értelmezésükben ezért okoz
gondot a megismételhetőség klasszikus tudományos
kritériuma.
Nem kötelező osztani a nézeteimet, de én eléggé
megállapodottnak és nyugodtnak érzem magam azon hipotézis-
csomag tekintetében:
- Hogy vannak még a 8-as H-Kulcs felett további
Kulcsok is.
- Hogy azokkal a Kulcsokkal már ismételhető és
irányítható, ergo pl. gazdaságilag is kiaknázható
parajelenségeket lehet kiváltani; - de ahhoz már nagyon
edzettnek kell lenni az alapkulcsok helyes alkalmazásában.
- Azonban azokat a Kulcsokat sokan tarthatatlan, sőt
önmaguk számára is kártékony ambíciók protezsálására
igyekeznének használni. Feltehetően az ilyen igyekezetek
nagy része azonnal visszaüt, míg kisebb részük csak később
ütne vissza.
- Hogy nem látnák be, hogy ha az első ciklusban
másokat győznének le, akkor a következő ciklusban önmaguk
ugyanúgy megsemmisülnének.
- Ha létezhettek varázs-kütyük a Stafírung-Kelengye-
Ládában (-közismertebb nevén a “Frigyládában”-), vagy
voltak ilyesmik Mózes, Illés és Jézus öltözéke alatt, vagy
a Római Veszta-Szüzek zárt kolostorában, akkor azokat
ugyanúgy csak a H-Kulcsok által tudatosan beedzett
személyiségek használhatták veszélytelenül, illetve csak
kiélezett helyzetekben. A többi ember számára vagy
használhatatlan dísztárgyakról, vagy önveszélyes, esetleg
mérsékelten közveszélyes “fegyverről” van szó.
- Minden valószínűség szerint a “kütyük” kérdésén
felül Jézus csodatévő képessége kapcsolatos volt Mária
Magdolnával, Illésé az özvegyasszonnyal, akinél lakott, és
Mózes sem vetette meg a női társaságot. Itt szexre most
inkább csak másodsorban, sőt ott sem feltétlenül gondolok.
Ugyebár a precíz kifejezésekbe öntött koedukált egyetértés
nem működik egyedül, illetve az egyneműek között is inkább
csak pislákolnak az áhított ambíciók….
- Ha ki is lehetne vitelezni az ilyen kütyüvel való
gyarmatosítást és leigázást, azzal nem csak felfüggesztődne
a tudatossági evolúció (-a “gálya” parancsnokaiban és
rabszolgáiban egyaránt-), hanem felfutna az a kockázat is,
hogy ráadásul visszafelé indulna el ez a fejlődés.
Visszafelé, a Skizofrén Ősnihil felé, ami az Ősrobbanás
előtt volt, aminek minden mai lélek valamiféleképpen a
része volt(-unk-). És hát nyilván nem éreztük benne
magunkat jól, ezért volt az Ősrobbanás.
Tehát a 8-as H-Kulcs utáni újabb Kulcsok “meghódítása” az
úgy néz ki, hogy az 1-től a 8-ig minél többen megtanulják,
és minél biztosabban alkalmazzák is őket azokban a
helyzetekben, amelyekre e Kulcsok “alaposan ráférnek”. Ez
egyrészt jó azoknak, akik használják, másrészt jó az egész
populációnak, akik affinitása “a minta erősíti önmagát” elv
alapján regenerálódik a Kulcsok valamelyikét “szomjazó”
esetek sokaságában. Harmadrészt fontos azok
tehermentesítése, akik tovább fogunk menni az Új Kulcsok
felé, mert ugyebár van olyan, aki azt mondja, hogy “nekem
nyóc”, és vagyunk akik azt mondjuk, hogy “nekünk pedig
bizony nem nyóc”. (-Ugyebár Jézus mondta a János Ev. 14, 12–
ben, hogy “A Mennyek Országában még nagyobb dolgokat fogtok
cselekedni, mint amit tőlem láttatok”-) Ezért nem lehet
egyedül “vigéckedni” a Kulcsokkal, főleg a 8-as
fölöttiekkel. Én pl. egy többször is spontánul fellépő
parajelenséget akartam kettő esetben irányítottá tenni az
általam megfigyelt szempontok variálása szerint. Mind a
kettő esetben olyan roppant teher nehezedett rám hirtelen,
hogy jobb is ha nem is különösebben idézem fel….. Éppen
ezért mondom, hogy pl. Stonehege-t, és egyéb csodákat csak
egy beavatott kisebb koedukált tömeg tud csiholni. Ezért
voltak a druidák koedukált papi rendként sokkal
sikeresebbek a mindenkori lévitáknál. Továbbá ugyanennek
a “koedukált törésnek” tulajdonítható, hogy a druiducok kb.
i.sz. 400-450 környékén oly hirtelen a lévitucok
jelentősége alá süllyedtek, végül önként felszámolták a
nyilvánvaló befolyásukat. Pedig a léviták és a druidák
sohasem voltak (-és nem is lesznek-) egymással “fasírtban”,
de egymás számára mindigis értelemszerű összehasonlítási
alapot képeztek, és fognak képezni.
Most pedig összefoglalom 1-től 8-ig a H-Kulcsokat, főleg
azok egymással kapcsolatos jelentőségét.
A 6-7-8-as Kulcsok a fordított értelmezések és/vagy
műveletek Kulcsai. A dolgokat hol “rendesen”, megszokottan,
hol pedig fordítva csinálni, gondolni vagy értelmezni
eleinte nagyon megterhelő. De kell lennie a Földön egy
olyan (-szó szerint “KIVÁLASZTOTT”-) populációnak, aki ezt
gyakorolja is, és ezáltal nem hagyja cserben sem a külső
folyamatokat, sem pedig a “minta erősíti a mintát” típusú
ösztönös (-sőt paramentális-) belső folyamatokat. Ez a
kiválasztott populáció a lévitucok voltak, de minden eddigi
jel szerint kikoptak ebből a szerepből, és elbuktak. Én
persze mindigis nagy csoda-hívő és csoda-váró pasas voltam,
amíg az 1-es szintről feljöttem az 1,85-re. (-Ugyebár 1-es:
Megátalkodott parahívő; 2-es: megátalkodott tárgyilagos; 3-
as: megátalkodott szkeptikus, és e kvázi skálán a tizedes
vessző és a tizedes tört egy kvázi skála kínálkozó kifejező
eszköze.-) Kívánom hát a lévitucoknak a kellemes
meglepetéseket, amelyek mind kívülről, mind belülről érjék
őket! :))
Az még nem nevezhető a kiosztó ciklus megkezdésének, ha pl.
egynéhány jó “beköpést” megszívlelve a CEU, vagy más Soros
intézmény a következő hét elején eggyel több pályázatot
hagy jóvá, és ír ki. De mondjuk pl. ha egy emberre 10
reálisan megnyerhető (-mesterségesen nem kontraszelektált
és manipulált-) pályázat jut, és az ember ebből mondjuk
kettőt akkor is megnyer, ha be sem nyújtotta a pályázatát,
sőt egyet akkor is megnyer, ha ráadásul le is pocskondiázza
a pályázat kiíróit…., nos akkor az már kezd majdnem
hasonlítani arra, mint ha tényleg elkezdődött volna egy
Tudás-alapú papi rend kiosztó ciklusa. Aki nem hisz ennek
az elvnek a “fedezetében”, az olvassa el a
www.extra.hu/absztimm honlapon az 1-8.html-eket.
A 6-7-8 H-Kulcsokat a zárt papi rendeknek azért kell
őrizgetniük és olvasgatniuk, hogy az irántuk való már-
már “biológiai” fogékonyság ne vesszen ki annyira az
emberiségből, mint amennyire mostanában kiveszett.
Az 5-ös H-Kulcs egyszerű bölcsessége ellen Tamás Gáspár
Miklós rengeteget vétett a rendszerváltás alatt és után,
ráadásul nyilvánosan, egy intenzív közéleti ciklus
fókuszában. Végül valahogy hirtelen elkezdett csodálatosan
konstruktív lenni, és többször is megtagadta az addigi
életét. Azonban sajnos egyelőre nem tudta magával csábítani
a társait. Nyilván valahogy megértette, hogy amit művelt,
az rendkívül “forró” téma. TGM-ra minden cinizmus azért
tekintek mint egy kortárs hősre, mert mindnyájunk helyett
és mindnyájunk hasznára végzett el egy éles
gondolatkísérletet, ahogy én is tenni szoktam. Engem anno
borzasztóan idegesített TGM nyeglesége, de mára már azok
idegesítenek, akik leragadtak ennél az idegességnél, és nem
látják annak konstruktív tanulságait, ami csak így volt
leszűrhető; - nevezetesen, hogy az történt, ami történt.
A 4-es H-Kulccsal kapcsolatban annyi kiegészítenivalóm
maradt, hogy nem csak a konvergens és divergens
folytatódási eshetőségek összehasonlítása miatt kellene a
jövőbe kivetítenünk a dolgokat. Ugyanis ha ezt nem
gyakoroljuk, nos ez a hiány lesz az időklausztrofóbia
szimptómája, amelyben az emberiség dagonyázik. Itt is “a
minta erősíti önmagát” típusú folyamat ismeretének
konstruktív kihasználása a fókuszba vonandó és tartandó
lényeg.
Aki a 3-as Kulcs ellen vét, az már rövid távon önmaga
homeosztázisa ellen vét. Lehet próbálkozni a további
kísérletekkel, de elegendő éles kísérletet láthattatok már
a listákon. Van még egy pótlólagos kiskulcs a 3-as és 4-es
H-Kulcsok felségterületének határán : Ez nem más, mint
Napóleon története Julius Cézárral való összehasonlításban.
Cézár felfogásában az volt a “nyertes” csata, ha az
ellenfélnek legalább 5 ezer embere meghalt. Ő nem az
eredményekben és a háborút lezáró békeszerződés pontjaiban
látta a győzelmet, hanem a hullák mennyiségében. Ehhez
képest Napóleon az első száműzetéséből egy néhány ezres
sereg támogatásával vonult fel a több tízezer fős királyi
sereg “ellen”. Amikor a két sereg látótávolságba ért, akkor
Napóleon megparancsolta a sajátjainak, hogy maradjanak
hátra, és egyedül elindult a királyi sereg felé. Széttárta
a karjait, és azt mondta nekik, hogy “vagy álljatok át
hozzám, vagy tegyétek velem, mint az egykori vezéretekkel
azt, amit csak akartok”. A királyi sereg könnyezve és
éljenezve állt át az ő oldalára. Tehát a 3-as kiskulcs
modern használata úgy néz ki, hogy elmeséljük ezt
a “napóleonos” sztorit a delikvensnek, majd így
folytatjuk: “Nem az a nagy hadvezér, aki megöli, kerékbe
töri, megtizedeli az ellenfelet (-mint Cézár-), hanem AZ
AKI A SAJÁT OLDALÁRA ÁLLÍTJA ÁT ŐKET, (-mint Napóleon-
)”. Én csupa ilyen nagy hadvezért kívánok ellenfélként
önmagamnak és mindenkinek az elkövetkezendő időszak nagy-
nagy “csatáiban”.
Napóleon eldobta ezt a Kulcsot Kutuzovval szemben, így
aztán végül egy jöttment kéjenc apránként mérgezhette meg
arzénnal a Szent Ilona szigeti száműzetésben, csak hogy
nehogy hirtelen haljon meg, hanem hadd szenvedjen sokáig.
Az arzént a modern műszerek mutatták ki a hajából. Ugyanis
Napóleon az utolsó heteiben a száműzött híveinek
ajándékozta a levágott hajtincseit, amit tényleg sikk volt
megőrizni, és az örökség kiemelt darabjaiként hívni fel rá
az utódok figyelmét. Egy svéd orvos nyomozta ki és
készített dokumentumfilmet a bizonyítékaiból.
Salamon csak a 2-es H-Kulcsal csinálta azt a hatalmas
reneszánszt, amelyben a híres kincstárát felhalmozta. A
Biblia szerint ugyebár Salamon nagyon intenzív
kommunikációban volt a női nemmel….. Mivel azonban a többi
Kulcsot nem használta, és nem tudatosította őket hozzá az
általa átkeresztelt és “lebutított” 2-es H-Kulcshoz, így az
utódai rekord-gyorsasággal lezüllesztették az ókori
Izraelt. A híres “Salamon-Kulcs” valójában a 2-es H-Kulcs
egy leegyszerűsített változata, amelyet később a léviták
olyan rejtélyesen kódoltak bele mindenféle “kabbalisztikus”
fél-művészi fél-kókler jelképekbe, hogy az a Kulcs is
tulajdonképpen “elveszett”….. Aki nekem e sorozatban leírt
2-es H-Kulcstól eltérő, más “Salamon-Kulcsot” tudna valóban
sikeresen “működtetni”, annak stipi-stopi elsőnek akarok
benyalni hátulról, sőt az összes többi jelentkező adagját
is átvállalom úgy, hogy még én fizetek a lehetőségért…..
Ha az emberek a kiélezett helyzetekben akár ösztönösen,
akár tanultan, nem alkalmazzák a H-Kulcsokat, akkor olyan
stressz-struktúra kicsúcsosodások, “gubancok” jönnek létre,
amelyekben a Kulcsok alkalmazói szinte (-tulajdonképpen-
) “harcosnak” néznek ki. (-Kapcsoljuk csak be a TV-t.-)
Éppen azért kell tömegesen a jóra alkalmazni a Kulcsokat,
hogy ne tornyosulhasson fel többé a harc kényszere. Én ez
iránt a szellemiség iránt éreztem alázatot, amíg írtam a
Kulcsokat.
Az 1-es H-Kulcs nagyon fontos. Manapság legtöbbször úgy
használhatjuk, hogy ha valaki láthatóan nem akar emlékezni
valamire, akkor mi kitartóan emlékeztetjük őt, de csakis
egy konstruktív és konvergens célkitűzés keretén belül.
Az 1-es H-Kulcs gyakorlati alkalmazásakor nem is egyszer
megfigyelhetjük, hogy aki állít valamit e Kulcs szigorú
tárgyilagosságának és hű következetességének mindenben
megfelelően, az nem nagyon van rászorulva arra, hogy előre
megszervezetten mások is támogassák őt, pl. így
beszélve : “igen, minden így volt, ahogy ő mondja”. Az 1-es
H-Kulcs alkalmazója ezt gyakran spontánul is megkapja,
aminek nagy lesz a “hipnotikus” rásegítő hatása.
Ha egy közösség az 1-es H-Kulcsot befelé sem alkalmazza,
akkor az történik velük, mint ami az Exodus után
hátramaradt egyiptomiakkal történt. Fokozatosan úgy
eljelentéktelenedtek, hogy ma vannak olyan egyiptomi
őslakos (-nem arab-) falvak, ahol a kerék számít a
legnagyobb slussz-poénnak, koszban, agyagházakban élnek, a
fejlődésre szinte (-vagy inkább tulajdonképpen-)
képtelenek.
Az 1-es H-Kulcsot befelé helyesen, de kifelé fordítva
alkalmazó közösség (-ugyebár “full” judaista “déja vue”-)
eleinte tehet szert némi előnyre, de ennek a stressz-
vonzata ismeretében előbb-utóbb mégiscsak azt kell mondani,
hogy rossz bizniszről volt szó. Arról a kockázatról nem is
beszélve, hogy a befelé edzetten alkalmazott 1-es Kulcs
szuggesztiója becsületes személyek jóvoltából spontánul
kitörhet a külső körök felé, és akkor minden addigi
igyekezet hiábavaló volt, legalábbis az eredeti doktrínája
értelmében; - továbbá nem is beszélve ezen eshetőség
fordítottjáról, hogy ti. a külső körökben spontánul
megerősödik az 1-es H-Kulcs mintája iránti általános igény
(-ahogy ezt láthatjuk mindenfelé-), és akkor meg az 1-es H-
Kulcsot eredetileg csak befelé használó (-kifelé fordítva
alkalmazó-) körök helyzete fog hirtelen ellehetetlenülni.
Ekkor ugyanis a soraikban egyszerű hírláncokkal úgy fel
lehet futtatni az autóimmun típusú stressz-terhet, (-ATST-)
hogy az már a holokauszt nagyságrendjével is köszönő
viszonyba kerülhet. Ez persze maradjon csak elvi
eshetőség……!!! Az ATST olyankor keletkezik, amikor az
egymást feleslegesen bántó, üldöző, molesztáló, kirekesztő,
stb. emberek valamelyikének vagy többségének a
homeosztázisába “beleíródik”, “rácsobban” az az
absztrakció, hogy ő egy egymással “fasírtban lévő”
populáció része, bárhová fordul, mindig ezzel szembesül.
Aki valóban “hunyó” a turpisságokban, az át tudja vinni,
vagy rá tudja csobbantani a turpisságokat (-azok analógiáit-
) vétlen emberek homeosztázisába. (-Ez a klasszikus fekete
mágia.-) De ha elővigyázatlanul gyakorolja ezt a fajta
turpisságot, vagy a Kulcsokat helyesen alkalmazó emberrel
szembesül, akkor ő maga fogja “beszopni” a saját
turpisságainak analóg homeosztatikus vonzatait; - és ott
fog állnia hagyomásnyos körei mementójaként, hogy “ezt ne,
ezt ne!”. Eme effektus kihasználásának igazságos módszereit
megírtam a 3-as és 4-es H-Kulcsokban. Az igazságtalan
módszerek esetében nem másról van szó, mint a nagy mentális
szuggeszcióval előadott hazugság, és hamis tanúzás (-
ráadásul esetleg éppen csoportosan elkövetve-), ami ugyebár
az 1-es H-Kulcs kiforgatott alkalmazása.
A tudatossági evolúciónak a hierarchikus (-már-már leigázó-
) rend állandósítása nem képezheti a Végcélját. Azonban egy
jól működő (-önmaga hierarchiáját csak átmenetinek tekintő,
szolgálni igyekvő-) hierarchikus rend igenis szolgálhatja a
majdani totális egyenjogúsítás fokozatos megvalósításának
végcélját : tehát az egyenrangúság szintjére több hullámban
beérkező tömegek hátulról való “hajtását” és az élről
történő fogadását. Az egyenrangúság tehát csak egy majdani
végcél, és semmiképpen sem eszköz. Nem eszköz, ahogy
Napóleon vagy a kommunista idealisták szerették volna
alkalmazni a megelőző mondatban rejlő modell “kvázi
reciprokaként”. Az egyenrangúság jövőbeni ideálja tehát
igenis táplálandó, de ennek az elsietett gyakorlati
alkalmazása mindaddig veszélyes, amíg az tényleg meg nem
valósult. (-Ld. A kommunizmus bukását.-) Eliphas Lévi írja,
hogy “Mire jó az a kaszt-rendszer, amelyben nem lehet
mozogni se lefelé se felfelé”. Ezt csak egy iciri-picirit
gondolom tovább, amikor azt mondom, hogy legyen kaszt-
rendszer, amelyben mind lefelé, mind felfelé lehessen
mozogni, de annak kommunikációs trendjei és gyakorlati
doktrínái vállalják fel a veszélytelen felfelé való mozgás
támogatását, és mindenki “befuttatását” a legfelsőbb
szintekre. Egy ilyen struktúra alkalmas a szóban forgó
találmányok fokozatos bevezetésére.
Most egy eleinte szokatlannak tűnő, furcsa de szükséges,
egyenesen “végszükséges” minta leírása következik, amely
megmentheti a találmányokat és a bioszférát, sőt
általánosságban a Föld lakosságának öngyilkos stressz-
struktúráját is. Ez az 1-es H-Kulccsal és a Merneptah fáraó
féle “tárgyilagosságból” korábban már levont
következtetésekkel kapcsolatos : A zsidóságot, és azon
belül is sokszoros arányban a Lévita Rendet úgy kell
nyíltan, sőt egyre vehemensebben kritizálnunk az eddig
követett kommunikációs és cselekvési trendjeik illetve
doktrínáik TOVÁBBI folytatódásának puszta elvi
eshetőségéért, hogy közben ugyanezen doktrína EDDIGI
szakaszát nem kritizáljuk, hanem azt egy sajnálatosan
szükségszerű valamiként emeljük be az immár véglegesítendő
közmegegyezési struktúrákba. Sőt, egy bizonyos mérsékelt
szintig akár meg is éljenezhetjük. Ezt éppen az 1-es H-
Kulcs következetessége nevében, és épen e Kulcs “elveszett”
időszakára vonatkozó “foltok” befoltozására, azok
további “újratermelődésének” megelőzéseként kínálom fel. Ha
az elméletem igaz, akkor jaj annak a nemzsidó populációnak,
amely ezt a konstruktív gesztust megtagadni készül a
közeljövőben, és jaj azoknak a vezető (-ergo nagy %-ban
lévita-) zsidó köröknek, akik ezen mérsékelt megéljenzési
hajlandóságot behódoltatásba, megtérdepeltető mágiába
fordítván visszakényelmesedni szándékoznának a
korábbi “égetnivaló” doktrínáikba. E doktrína gyakorolható
úgy is, hogy a lévitákhoz intézünk kritikát arra nézve,
ahogy az egyszerű zsidóságot és általában a zsidóságot
kezelik, illetve úgy is, hogy az egyszerű zsidóságot
kritizáljuk, amiért oly méla és málé módon bármit megesznek
a léviták tenyeréből, de az általánosságban
folytatott “zsidózás” lám lepereg a problémákról, sőt,
helyenként még növeli is azokat. Ehhez értelemszerűen
hozzátartozik míg “az eddigi turpisságok mérsékelt
helyeslése, és csak az ez utániak elvi eshetőségének erős
kritikája” a nemzsidó körök részéről. Ez utóbbiak ettől a
mintától ugyanúgy csak önmagukat veszélyeztetve térhetnek
el, ahogy a léviták is csak önmagukat veszélyeztetve
folytathatják a tradicionális doktrínáikat. A csendes
középszerűség nem választható alternatíva többé : csakis a
megdicsőülés magaslatai, és az önlegyalázás mélységeit
választhatjuk, mert az eddigi “arany középút” csak ebbe a
két irányba folytatódik.
Csak hangosan gondolkodtam a “Tiltott találmányok” és a
Bioszféra érdekében.
A legjobbakat mindenkinek! Dr(-uida-) Tom
|
