Disszimiláció

(lat.) a nyelvtanban ellentéte az asszimilációinak vagyis hasonulásnak (l. ezt); két egyenlő hang közül az egyiknek elváltozása. A mi nyelvünkben is gyakran előfordul. Különösen ha két r vagy két l van egymás közelében, akkor szeret az egyik r l-re vagy ly-re s az egyik l n-re változni; p. a német Grundbirn-ből kolompér v. krumpli lett, a német Pranger-ből pelengér, az Erker, Barbier szóból erkély, borbély; talál és szelel helyett némely vidéken azt mondják: tanál, szenel. Igy változik két n közül az egyik l-re az Anton névnek magyar Antal formájában. Kunos Ig.: A mássalhangzók disszimilációja a magyarban. M. Nyelvőr 1882.

Forrás: Pallas Nagylexikon